Hogyan manipulálja a tömegeket a kórosan nárcisztikus személy?

Amikor arról kellene döntést hoznunk, hogy inkább egy kedves, de visszahúzódó, együttműködő, gyenge vezetőt válasszunk, vagy inkább egy erős, karizmatikus, de erőszakos, határozott, elnyomó karaktert, akkor sokkal inkább az utóbbi irányába húzunk. 

A határozott, karizmatikus karakterek erőt sugároznak, amikor ilyen vezető áll egy csoport élén, az a stabilitás, a biztonság látszatát tudja kelteni – 

Az ilyen típusú karakterek között sok a szélsőségesen nárcisztikus ember, akik nárcisztikus bájukkal képesek jó első benyomást kelteni, elbűvölőek, határozottnak tűnnek, a valóságban azonban nem érdekli őket a többiek véleménye, szempontjai, erőt sugároznak, miközben nem tisztelik a határokat és bárkin képesek átgázolni. 

Egy jó vezető ismérve, hogy vállalja döntéseinek és tetteinek következményét, kiáll emberei mellett – a nárcisztikus esetében ez általában úgy valósul meg a gyakorlatban, hogy mivel nagyon nehezen bírja a kritikát, ezért valóban kiáll döntései mellett, hiszen nem akarja és nem tudja beismerni, ha tévedett. Nincs túl sok átmenet az ő gondolkozásában, feketén-fehéren látja a világot, vagyis az őt dicsérők jók, az őt kritizálók pedig az ellenségeivé válnak. 

 Az is tipikus nárcisztikus tulajdonság, hogy az ilyen vezető feszültséget kelt a különböző típusú, érdekeltségű csoportok között, azokból nem ellenfelet, hanem ellenséget kreál, akik aztán egymás irányába élhetik ki a nárcisztikus vezető által generált feszültséget.

A nárcisztikus vezetők könnyen manipulálnak az érzelmekkel, személyiségük lehengerlő, sokszor a megjelenésük, a karizmájuk elég ahhoz, hogy az emberek behódolva viselkedjenek körülötte, ne kérdőjelezzék meg döntéseit és ezáltal azt tegyék, amit ő szeretne. 

 – a legtöbb esetben, amire a csoport feleszmél, hogy ez nem igaz és csak asszisztáltak a nárcisztikus sikereihez, már késő, nincs mit tenni, felelősségvonásra pedig nincs lehetőség, hiszen „a csoport önként tette és választott”. 

A bizonytalan helyzetekben, krízisekben a nárcisztikus sokkal könnyebben manipulál, az olyan csoportok, akik pedig régebb óta élnek elnyomásban vagy nehezen tudják érvényesíteni az érdekeiket, esetleg sikertelenek, sokkal fogékonyabbak is lesznek egy nárcisztikus vezető követésére. Ez egy win-win szituáció egy ideig, hiszen a nárcisztikusnak szüksége van erre a tömegre ahhoz, hogy érvényesíteni tudja az érdekeit, a tömeg pedig megkönnyebbül, elhiszi, hogy végre itt van egy megmentő. Aztán a helyzet átalakul egy egyoldalú „win” helyzetté, a nárcisztikus javára – aki nagyon könnyen, minden bűntudat nélkül hagyja magára a csoportot, ami követte az után, hogy elérte azt, amit akart.