Monacóban nekünk esett jól, de verhető-e a Mercedes? - esélylatolgatás

Monacóban egyetlen jobb dolog van a csütörtöki esőnél. Na jó, kettő: a szombati és a vasárnapi eső. Habár a hercegség híres-hírhedt utcai pályája a szokásosnál keményebben próbára teszi a versenyzők tehetségét, és kíméletlenül bünteti a legkisebb hibát is, a rajtsorrend kialakulása után ritkán tartogat meglepetéseket. Mivel előzni majdnem lehetetlen, a verseny gyakran fajul lehangoló vonatozássá a pazar díszletet alkotó fényűző jachtok és ikonikus épületek között. A legemlékezetesebb Monacói Nagydíjakra esőben került sor; elég csak Ayrton Senna 1984-es menetelésére gondolni a Tolemannel, vagy Olivier Panis meglepetésgyőzelmére 1996-ból.

Nos, az előrejelzések szombatra és vasárnapra jelenleg száraz időt ígérnek (bár a futamra vonatkozóan a meteorológusok nem teljesen biztosak a prognózisban), de cserébe itt volt nekünk a következő legjobb dolog: a csütörtöki eső. Egy kiadós zuhé már hajnalban eláztatta a pályát, amely a délelőtti edzésre a rázókövekben megállt víztől eltekintve úgy-ahogy felszáradt, délután viszont érkezett egy újabb. Emiatt a lelátókon esernyők alatt üldögélő, egyébként nem túl népes közönség egy órán át kénytelen volt jobb híján az üres aszfaltcsíkban gyönyörködni, amíg a csapatok a garázsokba behúzódva többnyire kedélyes beszélgetéssel ütötték el az időt.

A nézők végül hangos fütyüléssel nyilvánítottak véleményt a (nem) történtekről, és persze igazuk is volt. Nem kevésbé érthető azonban az sem, hogy a csapatok nem kockáztattak feleslegesen, és vonakodtak kiküldeni a vizes pálya szélén lesben álló korlátok közé az autóikat, amivel egyrészt értelmetlenül strapálták volna a motorokat, másrészt komolyan számolniuk kellett volna minimum pár letört alkatrésszel is. Nyerniük pedig éppen a szombatra és vasárnapra beharangozott szép idő miatt nem volt mit. Körözésre kötelezni úgysem lehetne őket, mert azzal ilyen körülmények között maximum annyit érnénk el, hogy lábujjhegyen mindenki végigtipegne párszor a pályán a látszat kedvéért.

Borzasztó pályaviszonyok

Pedig a pálya már szárazon is épp elég csúszós volt. Néhány ponton újra is aszfaltozták, ami a tapadás szempontjából eleve lutri, de a hajnali eső tovább rontott a helyzeten. A hidegről már nem is beszélve: egész nap mindössze 14-15 fok volt, és az aszfalt sem melegedett fel jobban 18-22 foknál. Ez a Pirelli által Monacóba hozott szuperlágy gumiknak is túl hideg, a lágyaknak pedig még inkább.

„Az első két körben semekkora tapadás nem volt. Össze-vissza korcsolyáztunk, mintha nem is lennének gumimelegítő paplanok" – mondta Jenson Button. „Négy-öt körbe is beletelt, mire a gumikat sikerült feltornázni az üzemi hőfokra, és rendszerint az etap utolsó köre volt a leggyorsabb, ami üzemanyag-korrigáltan akár a 10-15. kör is lehetett."

Gyakorlatilag a teljes mezőny ugyanilyen tapasztalatokról számolt be. Carlos Sainz, a Toro Rosso újonca a napi összesítésben az előkelő 6. legjobb időt érte el, de így is „rémálomnak" nevezte a délelőtti edzést. „Ahogy kihajtottunk a bokszból, a gumik azonnal 20 fokot hűltek, máris kiesve az üzemi tartományukból" – magyarázta. „Nem számítottam rá, hogy ennyire nehéz lesz a helyzet. Az elsődleges (lágy) keverék annyira kemény ezekhez a körülményekhez, hogy amint fél körre visszavesszük a tempót, nagyon lehűlnek a gumik, és amikor újra rálépünk a gázra, az autó már nem érződik ugyanolyannak."

Bár csak Roberto Merhi Manorját érte nagyobb kár, csütörtökön jópár pályaelhagyást láttunk. Az egyik gócpontnak ironikus módon a Mirabeau bizonyult, ahol többen – köztük Pastor Maldonado és Sebastian Vettel – pontosan ugyanúgy fékezték el magukat, majd sodródtak tovább a bukótérbe, mint Nico Rosberg a tavalyi időmérő végén. Mivel ezzel bebiztosította magának a pole-t, Lewis Hamilton őt akkor szándékossággal vádolta meg, ilyesmi azonban ma értelemszerűen szóba sem jöhetett.

A gumihőmérséklet lesz a kulcs

Erre rátesz egy lapáttal, hogy a rövid pályán kialakuló sűrű forgalomban a versenyzőknek gyakran le kell lassítaniuk, amitől a gumik még többet veszítenek a hőmérsékletükből. Ha szombatra kisüt a nap, az némileg enyhítheti ezt a problémát, de csütörtökön a gyors körökhöz mindenképpen a Pirellik üzemi hőmérsékletre tornázása jelentette a kulcsot. Monacóban az autó elejének valósággal harapnia kell, hogy a versenyzők pontosan a megfelelő helyre tudják irányítani, és ennek a hideg első gumikkal járó alulkormányzottság a legfőbb ellensége. Kimi Räikkönent például, amikor egyszer emiatt panaszkodott, arról tájékoztatták a rádión, hogy az első gumijai 10 fokkal hidegebbek a hátsóknál.

A csapatok délután rosszul mérték fel az eső jelentette fenyegetést, ezért a szokásos módon láttak hozzá az edzéshez, a keményebb gumikon teljesítve az első etapjukat. Az időmérő-szimulációját senki nem hozta előrébb, ezért aztán senki nem is vetette be élesben a Pirelli új, szuperlágy keverékű gumijait. A versenyzőknek majd a harmadik szabadedzésen kell megismerkedniük ezekkel, ami tovább fokozza a bizonytalanságot, újabb ismeretlen tényezőt csempészve az egyenletbe.

Ehhez még hozzávehetjük azt is, hogy az első edzésnapot Monacóban a csapatok is leginkább a pilótáik felkészítésére szánják, akiknek a nagy sebességérzet, a korlátok közelsége és a képtelenül szűk, vagy egyáltalán nem is létező bukóterek miatt a szokásosnál tovább tart felvenniük a ritmust. „Minden évben elképeszt, hogy mennyire gyorsan kell gondolkodnunk itt. Rengeteg információ özönlik felénk, sokkal agilisebben kell reagálnunk, mint bárhol máshol" – ismerte el Lewis Hamilton.

A délutáni esővel éppen a versenyzők felkészülési ideje rövidült le egy órával. Igaz, nem mindenkinek volt szüksége rá: Max Verstappen például hihetetlen módon annak ellenére lett 2. a délelőtti edzésen, hogy még soha nem vezetett Monacóban – leszámítva a szimulátorban megtett „2-300" kört. A teljesítményét nemcsak a Toro Rossónál, hanem a Red Bullnál is megtapsolták, és Christian Horner azt mondta róla, hogy „ez egy olyan sráctól, aki a kora miatt még autót sem bérelhet, igencsak lenyűgöző."

Ingadozó köridők

Mivel az autók csak a második edzés vége előtt tíz-tizenöt perccel merészkedtek ki újra a pályára, elmaradtak a szokásos versenyszimulációk is. A csapatokra tehát szombat délelőtt sűrű egy óra vár, ha be akarják pótolni a kimaradt feladatoknak legalább egy részét, és egyelőre az erőviszonyok terén is vaktában tapogatózunk.

Az egyetlen támpontot az nyújtja, hogy délelőtt sokan szokatlanul hosszú etapokat tettek meg, mégpedig főleg éppen azért, mert a gumiknak sok körre volt szükségük a bemelegedéshez. A Williams pilótái például egyhuzamban 22 körig maradtak kint, ami még egy ilyen rövid pályán sem kevés, de Nico Rosberg szintén 17-et teljesített a kiállása előtt. Ezek nem kifejezetten versenyszimulációk voltak, úgyhogy az üzemanyagszintek terén a szokásosnál is nagyobb a bizonytalanság. Éppen ezért a közvetlen összehasonlításnak nincs sok értelme, Massa és Hamilton időeredményei azonban jól szemléltetik, hogy a nagy forgalomban milyen kínszenvedés egyenletes tempót diktálni: két szomszédos kör között akár 6-10 másodperces különbség is lehet, ha valakinek el kell vennie a gázt.

Még valami látszik a grafikonról: a gumik nagyon lassan használódnak el. Massa még a 20. körét is 1:20.428 alatt teljesítette, vagyis semmivel sem lassabban, mint az ötödiket. Az is lemérhető, hogy mind neki, mind Hamiltonnak kb. 4 körre volt szüksége, hogy a gumik bemelegedve elkezdjenek rendesen kapaszkodni az aszfaltba. Paul Hembery, a Pirelli sportprogramjának főnöke szerint úgy tűnik, az új burkolat tovább lassította a kopást és az elhasználódást.

Aki gyors, aki nem...

Így aztán, bár a szuperlágyakat még nem láttuk működés közben, a gumik tartóssága miatt várhatóan nem okoz majd nehézséget egy kiállással teljesíteni a távot – a több kerékcsere a leküzdhetetlen forgalom miatt is kockázatos, de a Safety Carra játszva egyesek talán mégis bevállalják majd. A rajthely fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az előző tizenegy Monacói Nagydíjból tízet a pole birtokosa nyert meg.

Annyit a hiányos adatok ellenére mondhatunk, hogy Monacóban is a Mercedes az etalon. Amíg a délutáni edzés elején száraz volt az aszfalt, Lewis Hamilton még a lágy gumikon is 1,3 másodperccel gyorsabb (1:17.192-es) kört futott, mint a tavalyi első Fernando Alonso akkor a szuperlágyakon. Mivel a gumikopás nem volt téma, és egyébként sem az első körök bizonyultak a leggyorsabbnak, valószínűleg nem lövünk túlságosan mellé, ha a játék kedvéért a hosszú etapok öt legjobb köréből indulunk ki. Akkor így fest néhány versenyző átlaga:

A leghosszabb P1-es etap 5 legjobb körének átlaga:

• Hamilton 1:19.779 (16 kör)
• Verstappen 1:20.194 (14 kör)
• Massa 1:20.222 (22 kör)
• Kvjat 1:20. 419 (9 kör)
• Rosberg 1:20.667 (17 kör)
• Vettel 1:20.837 (10 kör)
• Räikkönen 1:21.505 (11 kör)

Ez tényleg maximum laza támpontnak felel meg, de Hamilton és Verstappen eredménye mindenképpen kiemelkedő, ami indokolttá teszi a Toro Rosso 5. helyre áhítozó fiatal versenyzőjének optimizmusát. A 3-4. legjobb időt egyébként az edzésnap folyamán a Mercedeshez képest jelentős hátránnyal a Ferrarik érték el, Daniel Ricciardo azonban nem tartja kizártnak, hogy az egyiküket elkaphatja itt. „Ha az időmérőn semmi nem jön közbe, természetesen a Ferrari lesz az esélyesebb, de talán beférkőzhetünk kettejük közé" – mondta. „Félreértés ne essék, ehhez is komoly erőfeszítésre lesz szükség, lehetetlennek azonban nem nevezném. A Williamst viszont legalább meg kellene előznünk."

Azért ez sem feltétlenül ígérkezik gyerekjátéknak: a Red Bull nem tett meg hosszú etapot délelőtt, Massáé viszont elég meggyőző volt még akkor is, ha a Williamshez papíron nem illik igazán Monaco.

Ráncfelvarrások a pályán

Az idei verseny előtt egyébként pár kisebb igazítást is végeztek Monacóban, amelyek vegyes érzéseket váltottak ki a pilóták körében. A Tabac előtti rövid egyenes szakaszt 2,5 méterrel balra tolták – ez kicsit megváltoztatta a pálya egyik leggyorsabb kanyarjának az ívét, aminek szerepe lehetett abban, hogy Rosberg a délelőtti edzés elején lekoccolta a falat, miután a bejáratánál gyorsan korrigálnia kellett. „Egy új ívet próbáltam ki, de a csapattól szóltak, hogy ez nem lesz fenntartható" – mondta később vigyorogva a Mercedes jobb hátsó kerekét megrongáló incidensről.

Jenson Button tetszését nem nyerte el az új kanyarprofil. „Szűkebbé tették, pedig korábban kellemes ritmusa volt" – vélte. „Már tizenöt éve ismerem, és egy ilyen változás meg tudja lepni az embert. Az Uszoda első része kicsit gyorsabb lett, így ott már kevésbé könnyű belecsúszni a kijárat melletti korlátba a bal oldalon."

Ez a másik módosítás: a tengerparti Uszoda sikán bejáratával szemben „a jobb beláthatóság végett" távolabb tolták a védőkorlátot (lásd a fenti tweetet!), kialakítva egy kis aszfaltozott bukóteret. Habár a rázókövek mellé mindkét oldalon lecsavaroztak egy-egy hurkát, hogy senkinek ne legyen kedve levágni a kanyart, a méregfogát lényegében ezzel is kihúzták.

Egyes helyeken lefestették a hírhedten csúszós fehér csíkokat is, Hamilton azonban megjegyezte, hogy esőben ettől ironikus módon csak még csúszósabbak lettek.

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!