Társoldalunk:

Felmondott a Red Bullnál, hogy itthon fusson be - Interjú Kling Sándorral

2018.05.22. 09:18

Másfél évig az F1-es Red Bull első vezetőszárnyával foglalkozott, Dr. Kling Sándor mégis úgy döntött, családi vállalkozásuk fejlesztésén és egy saját kezdeményezésen dolgozna, amivel itthonról is világsikert érhet el. Hazatérése után beszélgettünk vele.

Az autóiparban valószínűleg csak egy nehezebb dolog van annál, hogy az ember bekerüljön egy Forma-1-es csapathoz: Önként felmondani és saját lábra állni. Néhány héttel ezelőtt egy közösségi oldalon megpillantottam, hogy a Budapestről származó Kling Sándor bő három év után távozott a Red Bull Racingtől, és visszatért szülővárosába, ahol a garázskapukat gyártó családi vállalkozásuknál, valamint a titokzatos Kling Technologynál folytatja a pályafutását.

Második gyermeke születése és Sándor sokasodó feladatai közepette eltartott egy ideig, mire sikerült találkoznunk, hogy kifaggassuk a Red Bull korábbi szerkezeti elemzőjét az eddigi sikereiről, a Milton Keynesben töltött éveiről, valamint a további terveiről.

Kling Sándor a Forma-1 egyik legjobb csapatánál dolgozottForrás: Kling Sándor

Téma bőven akadt, hiszen 32 éves korára részt vett a BME sikeres Formula Student csapatának megalapításában, gépészmérnöki végzettsége után doktori fokozatot is szerzett a Polimertechnika Tanszéken, dolgozott a főváros utcáit járó Modulo autóbuszon, megjárta a Red Bullt és társaival ígéretes autóipari innovációba kezdett.

Szerkezeti elemzőként dolgozott a Red Bullnál, úgynevezett kompozit anyagokkal foglalkozott. Mi tartozik ehhez a munkakörhöz és milyen feladatai voltak?

Kompozit anyagok esetében több milliónyi vagy akár több milliárdnyi szál erősíti a szerkezetet. Azért szálformátumú, mert nagyon hatékony, erős, merev és remekül tervezhető. Úgy lehet az anyag tulajdonságait befolyásolni, ahogy szeretnénk. Talán a legfontosabb tulajdonsága, hogy hihetetlenül könnyű. Teljesen elképesztő, némelyik alkatrész tonnákat elbír és könnyebb egy pohárnál.

Ezeket a szerkezeteket gyártható formába kell hozni, ezért rétegeket raknak egymásra, mint a rétest. A tervezés során meghatározzuk, hogy a milliónyi szál közül milyen fajtát használjunk, milyen gyanta legyen, ami összefogja a szálakat, a szálak milyen irányba álljanak, és hány réteg kell. Ez függ a terhelés mértékétől, jellegétől, ismétlődésétől, nagyon sok dologtól. Sőt, akkor még a szendvicsszerkezetekről és a gyűrődőzónákról nem is beszéltünk. Ez mind-mind megoldható kompozittal, de a mi csoportunk fém- és műanyagelemeket is tervezett. Ez frissen tartotta az elménket és jó volt, hogy többfajta alkatrésszel is dolgozhattunk.

A családi hagyományok miatt nem meglepő, hogy az iskolában a műszaki tudományokat választotta, de miért pont ezt a részterületet?

Az teljesen egyértelmű volt számomra, hogy műszaki területre megyek, de az nem annyira volt meg a fejemben, hogy melyik irányba. Akkor még profi sportoló voltam, és tudtam, hogy az autókat nagyon szeretem, ezekkel szeretnék foglalkozni, de nem akartam 100 százalékosan közlekedésmérnökké válni. Inkább szélesebb spektrumú tudást kerestem.

Elkísértük a fiatalokat Angliába

Az egyetemen már a kezdetektől tagja voltam a Formula Student csapatnak. Már 2007-ben elkezdtük fejlesztgetni az autót, akkoriban a kalorikus gépek modulon voltam, ami a motorokat tárgyalja gépészmérnöki oldalról. Rájöttem, hogy ezzel nagyon sokan foglalkoznak, és nem is biztos, hogy a gépészmérnökök lesznek a legjobb motorosok.

A post shared by Sándor Kling (@sanyokling) on

Sándor 2015-re a silverstone-i diákverseny zsűrijébe is bekerült

Egy belső hang volt, hogy nem erre kell folytatni. Amikor az első FS-versenyre elmentem, teljesen megfogott, hogy mi mindent meg tudnak valósítani kompozitokkal, szénszálas-üvegszálas technológiákkal. Akkor vettem észre, hogy az életben mindenhol körül vesznek a kompozitok. Jégkorongoztam, ott volt a hokiütő. Snowboardoztam, ott a deszka, a szörfdeszka is, és ezt érdekesnek találtam.

Az egyetemi tanulmányok mellett a Formula Student révén már nemzetközi szinten is bekapcsolódtak az autóversenyzés mérnöki oldalába.

Máshol nem találkoztunk olyannal, hogy tervezünk, gyártunk, összemérjük a tudásunkat másokéval. Teljesen hihetetlen volt. Óriási löketet adott, amikor kikerültünk az első versenyre azzal a termékkel, amit mi csináltunk, ráadásul jól is szerepeltünk. A második legjobb újonc csapat voltunk a világ legnagyobb versenyén. Én a szerencsések egyike is lehettem, jó pár éven keresztül vezettem is az autót.

Az első Modulo elektromos midibusz a budapesti Dísz téren állt forgalomba 2016. április 30-ánForrás: MTI/Kallos Bea

A későbbi főnököm [a Red Bullnál] a német versenyen a dizájn versenyszám zsűrielnöke volt, ott találkoztunk, így alakult ki kapcsolat a későbbiekre. Nagyon baráti a hangulat. Ha megkérdezed őket, hogy őszintén mondják el a véleményüket, akkor el fogják mondani, de nyilván nem úgy, hogy bántanak. Én akkor már doktorandusz voltam, és az egyik hallgatómmal megkértük a későbbi főnökömet, hogy bírálja el az ő diplomamunkáját. Amikor ez elkészült, mondtam neki, hogy küldje szépen ki az önéletrajzomat is a diplomamunkával. Akkor még nem történt semmi, de néhány hónap múlva megüresedett egy pozíció. Gondolom, emlékezett ő is, hogy beszélgettünk Németországban.

Előtte viszont a hazai járműiparban helyezkedett el és a Modulo autóbuszon dolgozott…

Szerkezeti elemző voltam, lényegében ugyanazt csináltam, mint később a Red Bullnál. Szálerősítéses anyagokon és fém alkatrészeken is dolgoztam. Akkor még a prototípusfejlesztés zajlott, és az egyik nagy projektem az volt, hogy lemodelleztem a töréstesztet, aztán össze kellett vetni a valós tesztet a számított eredményekkel. Teljesen más élmény volt a versenyautó után. A hihetetlen múltja miatt a magyar buszgyártásban olyan tapasztalat él a mai napig – reméljük, minél tovább – ami lehetővé tette, hogy találkozzak olyan mérnökökkel, akiktől nagyon sokat tanulhattam. Egy nagyvállalat felépítését is megtapasztalhattam. Sokan voltak a Formula Studentben is, de az teljesen más, amikor az ember már nem csak magáért dolgozik, és össze kell egyeztetni az érdekeket.

Azt olvastam, hogy a Forma-1 volt az álma. Mi hozta mégis haza?

A mai napig úgy gondolom, hogy a világ egyik legjobb munkahelyét hagytam ott, és most is nyugodtan állíthatom, hogy az ott eltöltött idő minden egyes percét élveztem. Úgy nőttem fel, hogy családi vállalkozásunk volt, és a mai napig odafigyelünk, hogy magyar termékeket vásároljunk, hogy a magyar ipar fejlődjön, ne a külföldiek.

Hajrá Magyarok! Go @redbullracing ! #kokárda #március15

A post shared by Sándor Kling (@sanyokling) on

Valószínűleg emiatt is benne van a vénámban, hogy itthon fejlesszünk, itthon segítsük az embereket, a vállalkozásokat. Ez kihívás, egyfajta elhivatottság. Azt én is látom, hogy az emberek ellenkező irányba áramolnak. Én itt vagyok itthon, saját vállalkozásokon tudok dolgozni, ott mindig csak alkalmazott leszek. Persze, ott is van az a szint, amire nagyon büszke lehettem volna, ennek egyébként a kapujában is voltam. Ezt is vissza kellett utasítani, de összeraktam a csomagot, ami itthon vár, és azt, ami kint, Angliában folytatódott volna. Teljesen egyértelmű volt a döntés.

Milyen szempontokat kellett mérlegelnie? Pénz, karrier, család…

Egyelőre sajnos nem tudok úgy keresni, mint kint, de dolgozom azon, hogy ez megvalósulhasson. (nevet). A korábbi mérnöki tevékenységeim során, kezdve a Formula Studenttel, nagyon fontos része volt a munkámnak, hogy emberekkel foglalkozzak: betanítással, munkaszervezéssel, és nagyon szerettem menedzserként dolgozni. A Red Bullnál ez nem volt meg, ott egy mérnök voltam. A feletteseim próbáltak meggyőzni, hogy ha türelmesebb vagyok, akkor biztosan lesz felszabaduló pozíció, és egy másik csapattól is megkerestek egy jóval magasabb beosztással, de addigra már a döntést meghoztuk, hogy jövünk haza.

Hosszú álmatlan éjszakákat okozott, hogy biztosan így lesz-e a jó. A mérleg másik nyelvén egy olyan családi vállalkozás van, ahol a húgommal már a negyedik generációt képviseljük. Az előző három generáció óriási mennyiségű munkát és energiát rakott bele, és én is mindenképpen szerettem volna ehhez hozzátenni, hogy ez tovább mehessen, a lehető legjobb termékeket kínáljuk, valamint a gyártás és a kiszolgálás terén fejlesszük a vállalkozást.

A karbonfelni prototípusaForrás: Kling Sándor

Van még a kompozitfelni-projektünk: Hosszú ideje nagy álmunk, hogy eljussunk egy sorozatgyártható karbonfelni tervezéséhez és megvalósításához. Most elkezdtük gyártani és tesztelni a prototípusokat. Ez eddig távmunkában, éjszakánként ment, de most már itt kell lenni, hogy lendületesen tovább mehessen a projekt. A kompozitfelni egy álom, ennél sokkal fontosabb, hogy ezt ugródeszkának szánjuk egy mérnökirodához, amivel kamatoztathatjuk azt a Forma-1-es technológiát, amit kint megtanultam és máshol még nem találkoztam vele.

Közúti vagy versenyfelni kifejlesztésén dolgoznak?

A cél a nagysorozat-gyártás, de nem csak rajtunk múlik, hogy eljussunk odáig és meg tudjuk csinálni az engedélyezési folyamatot. Ahhoz, hogy utcára kivihető legyen, háromfajta tesztet kell elvégezni, ebből kettőt egy kompozitfelni teljesíteni tud. Az egyik tesztre az anyag egyszerűen nem alkalmas, de az elfogadó szervezeteken nyomás van, hogy erre is kitaláljanak valamit. Manapság már több sorozatgyártású autó is készül kompozit alkatrészekkel, de a felnik még nem. Ez a következő, nagyon fontos lépés ahhoz, hogy az autók kevesebbet fogyasszanak, jobban menjenek, biztonságosabbak legyenek.

Egyelőre versenypályára eladható, de nagy céljaik vannak veleForrás: Kling Sándor

Ha a három tesztből kettőt megcsináltunk, akkor befektetőt kell találnunk, akivel összeállunk, hiszen milliárdos projektről van szó. Egészen addig ugyanolyan manufakturális módon fogjuk készíteni a felniket, mint a világ két másik gyártója. A Porschéval együtt három, náluk részben már automatizálták a gyártást, de a küllőket még ők sem tudták megoldani. Ezért várjuk azt, hogy tetszeni fog a gyáraknak, befektetőknek, amikor bemutatjuk, hogy mi mit tudunk.

Most készül a második prototípus, ezzel már komoly teszteket el fogunk végezni. Most jön az izgalmas időszak, ez ugyanígy megvolt a Forma-1-ben is. Nyilván, másak voltak az időtartamok, de ami papíron vagy monitoron megvalósult, az elkészül, aztán megnézzük, hogy kibírja-e úgy, ahogy mi kifejlesztettük. Amíg eljutunk odáig, hogy meglegyen a sorozatgyártáshoz szükséges berendezés, addig is szeretnénk árusítani. Ezt most versenypályára tudjuk eladni, de amint engedélyeztethető lesz, rá fog kerülni a CE matrica is. Ez a célunk.

Cikkünk következő oldalán a Red Bullnál töltött időszakról olvashat!

Előző
  • 1
  • 2
Következő