Látványos bemutatót rendeztek Szuzukában a múlt hétvégi Japán Nagydíj alkalmából annak apropóján, hogy a pálya a 30. alkalommal fogadhatta a Forma-1 mezőnyét. Ennek apropóján számos történelmi versenyautó is felvonult, köztük egy McLaren-Mercedes MP4-13-as 1998-ból, amit világbajnok pilótája Mika Häkkinen vezetett, és két V8-as motorral hajtott Ferrari is.
Az egyik egy 2006-os 248 F1 volt, ezzel a típussal Felipe Massa megszerezte a pole pozíciót az akkori Japán Nagydíjon, majd a futamon a 2. helyezett lett a világbajnok Fernando Alonso mögött, a másik pedig egy 2010-es F10 volt, amit szintén V8-as motor hajtott, de Massának kevesebb szerencsét hozott, mert a 12. helyről rajtolva baleset miatt kiesett Szuzukában.
Massa később, 2014 és 2017 között az új, hibrid erőforrásokkal szerelt Williams-Mercedesszel is versenyzett, így pontos összehasonlítási alapja van azzal kapcsolatban, hogy jók-e vagy rosszak a közönség által sokszor bírált, újgenerációs versenyautók. A kritika alapja legtöbbször az, hogy a mostani autók nem elég hangosak, és sokszor spórolni kell a teljesítményükkel a korlátozások miatt.
Az egykori Ferrari-pilóta Szuzukában újra ízelítőt kapott a V8-as korszakból, és elismerte, azok az autók nagyban különböznek a maiaktól.
„Nagy különbségek vannak az autók terén – mondta az Autosportnak. – Azt mondanám, hogy a régi autókat sokkal jobban élvezem, mert elég könnyűek, és jobbak az irányváltások és a reakciók terén. A motor viszont bár sokkal mókásabb a nagyobb zaj miatt, sokkal kevésbé erős. A mostani motorok jóval agresszívabbak és sokkal erősebbek a régi autóknál.”
A most használt erőforrások rendszerteljesítménye az 1000 lóerőt ostromolja, 2021-től, bizonyos korlátozások feloldásával pedig szinte biztosan meg is haladja majd. A technológia árnyoldala azonban az, hogy a hibrid rendszerhez szükséges akkumulátorok és energia-visszanyerő rendszerek miatt az autók 733 kg-ot nyomnak, míg 2006-ban csak 605 kg volt.
Nagyon jó móka volt
– mondta a Formula E-be szerződő brazil veterán. – Nagyon kellemes. Jó dolog visszamenni az időben és emlékezni. Az is szerencsés, hogy még mindig beleférek az autóba, így e terén nem volt semmi gondom. Élvezhettem, ahogy nyomom az autónak, nem is akartam megállni. Nagyon élveztem a vezetést ezekkel az autókkal. Érezni lehetett az autót, a motort, és a nagy leszorítóerőt is.”