Agyonveri Marine Le Pen ellenfeleit a júniusi EP-választáson, Macron megalázó helyzetben vergődik

Az  Ifop-Fiducial felmérése, amely  három évvel az elnökválasztás előtt készült a „Sud Radio” és a „Le Figaro” számára, Marine Le Pen abszolút dominanciáját erősíti meg, olyannyira, hogy ezúttal már ő a második forduló favoritja is. (Franciaországban az elnökválasztás kétfordulós, a köztársasági elnöki székbe a második fordulóba bejutott két jelölt közül a több szavazatot szerző kerül.) Fontos tendenciaként értékelhető a jelenlegi miniszterelnöknek, Gabriel Attal-nak és a Nemzeti Tömörülés (RN) elnökének, Jordan Bardella-nak az áttörése is, valamint a baloldal teljes összeomlása, ami ezúttal a kommunista. antiszemita Jean-Luc Mélenchon „bedőlésében” testesül meg. 

Az Ifop-Fiducial által készített felmérés az ismert vagy bejelentett jelöltek mellett abban is egyedülálló, hogy két új jelöltet is teszteltek: Gabriel Attal-t, a csak Macron sztárjának aposztrofált miniszterelnököt  és Jordan Bardella-t. Mindketten a következő generációt képviselik, és már most kulcspozíciókban vannak. Az egyikük miniszterelnök,  a másik a legnagyobb ellenzéki erő, a Nemzeti Tömörülés (RN) népszerű elnöke és uniós listavezetője. Attal 35, Bardella pedig csak jövőre tölti be a 30. életévét. A „Le Figaro” persze nem felejt el arra emlékeztetni, hogy a miniszterelnöki pozíciót gyakran arra használták fel a betöltői, hogy kiéljék köztársasági elnöki ambícióikat, mint például Georges Pompidou, aki Charles De Gaulle alatt volt miniszterelnök és De Gaulle után köztársasági elnök lett, vagy mint Jacques Chirac, aki többször is miniszterelnök volt, míg végül 1995-ben célba ért és köztársasági elnökké választották.     
 

„Nehéz elképzelni, hogy Gabriel Attal ne dédelgetne ilyen ambíciókat, különösen azután, hogy Emmanuel Macron két ciklust követően nem indulhat az újraválasztáson”- írja a „Le Figaro”.  Miután Marine Le Pen és pártja, a Nemzeti Tömörülés soha nem látott mértékben megerősödött, a baloldal azonnal jól bevált eszközéhez nyúlt és pert indítottak Marine Le Pen ellen az Európai Parlamentben való fiktív foglalkoztatással kapcsolatos ügyében, amelyre persze semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre jelenleg. Akár még el is ítélhetik, és akkor a választójogtól is megfosztják majd. Elemzők ugyanakkor rámutattak arra is, hogy időközben  Jordan Bardella, Marine Le Pen pártja fiatal elnökének viselkedése, beszédmódja és öltözködése megváltozott, ha lehet így fogalmazni, „elnökibb" lett,  ebből aztán a „Le Figaro” is arra következtet, hogy ő is jelentkezett a köztársasági elnöki harcba. De ez csak feltételezés: minden bizonnyal a sokkal tapasztaltabb Marine Le Pen lesz a jobboldal jelöltje 2027-ben.
 

Ebben az összefüggésben hasznos látni, hogy három évvel a választások előtt hol állnak az erőviszonyok. A választási szándékról szóló felmérés, amelyre Macron hivatali időszakának majdnem a felénél került sor, még nem képes megjósolni a végeredményt, ennek ellenére betekintést nyújt abba, hogy a választók hogyan változhatnak, és milyen döntéseket hoznak az adott pillanatban. A június 9-i európai választások a politikai erők közötti különbségeket is mérni fogják, a franciák azonban néha arra használják ezt a választást, hogy „kieresszék a gőzt” és kifejezzék elégedetlenségüket. Ráadásul az európai választásokon legjobb esetben is csak a választók fele vesz részt. Leginkább az a kérdés ezért, hogy mit fognak csinálni a tartózkodók 3 év múlva?
 

Ebben az értelemben az Ifop tanulmánya világosabb képet ad a politikai helyzetről. Különösen azért, mert egy évvel az Ifop azonos felmérése után készült. Az egy évvel a 2022-es választások után készült felmérés során az erőviszonyok azt mutatták, hogy a köztársasági elnöki tisztségért indulók között egyedül Macron bukott miniszterelnöke, Édouard Philippe került abba a helyzetbe, hogy a középen álló Macron-féle blokkot reprezentálva, ellensúlya tudjon lenni Marine Le Pen-nek. Végül ő is úgy járt, mint a Macron-féle tömörülés további jelöltjei,  Bruno Le Maire gazdasági miniszter, Gérald Darmanin belügyminiszter és az örök vesztes, teljesen beszürkült centrista François Bayrou, akiket a kommunista, szélsőbaldali marxista, Jean-Luc Mélenchon simán legázolt akkor. Így, ha akkor lettek volna a választások, közte és Marine Le Pen között kellett volna dönteni.

Mélenchon összeomlott

Egy évvel később egy másik politikus kínálja fel a megoldást a Macron féle centrumnak: Gabriel Attal. Ha a miniszterelnök köztársasági elnökjelölt lenne, valószínűleg ő is bejutna a második fordulóba, a szavazatok 20%-ával, Marine Le Pen 35%-a ellenében. A mostani felmérés szerint  Jean-Luc Mélenchon óriásit esett vissza: mindösszesen 14% -ot érne el. Mélenchon összeomlásából, ahogy a „Le Figaro” fogalmaz, egyértelműen Gabriel Attal  kormányfő profitált leginkább.  Jean-Luc Mélenchon 2023-ban 17% és 20% között teljesített, most már nem haladja meg a 16%-ot, sőt,  14%-ra esett vissza.  Az elemzők értékelésében Gabriel Attal eredménye nem kis teljesítmény, néhány hónap alatt sikerült megvetnie a lábát a politikai palettán, mint aki masszívan esélyes arra, hogy Emmanuel Macron utódja legyen. Tegyük hozzá: a gátlástalan karrierista, homoszexualitásáról nyilvánosan gyakran beszélő Gabriel Attal felemelkedése nem tűnik tartósnak.
 

Úgy tűnik, hogy Attal hamar világossá tette ugyanis  a médiának, hogy nem gondolkodik azon, hogy elindul a köztársasági elnöki választáson és gondosan kerül minden olyan elszólást, amely ennek ellenkezőjét sugallná. Emmanuel Macron első kormányának vezetője, Philippe még mindig a legmagasabb pontszámot érné el Macron táborából az első fordulóban (24%-ot a 35 %-os Marine Le Pennel szemben), de a különbség Gabriel Attalhoz (20% ugyanebben az összehasonlításban) képest viszonylag kicsi. Annál is inkább, mivel Le Havre polgármestere aktívan készül, és már több interjúban is kijelentette, hogy 2027-ben megméretteti magát  a köztársasági elnöki választásokon.

A macroni tábor mindkét jelöltje számára most az  a legaggasztóbb, hogy a választási szándék bizonyos kategóriákban nagyon gyenge, különösen a középosztályban, amely Gabriel Attal politikájának prioritása.  „A dolgozó francia emberek szavazatai nélkül egy jelölt sem nyerheti meg az elnökválasztást" - mondja Frédéric Dabi, az Ifop vezetője, hivatkozva Valéry Giscard d'Estaing 1981-es, Jacques Chirac 1988-as és Nicolas Sarkozy 2012-es vereségére utalva.  Ha ma tartanák az elnökválasztást, Marine Le Pen mind Édouard Philippe-et, mind Gabriel Attal-t jóval megelőzné ezekben a kategóriákba. Marine le Pen a szavazatok 39%-át szerezné meg a munkavállalók körében, míg Édouard Philippe csak 17%-ot, Gabriel Attal pedig 14%-ot! A 35-49 évesek körében nagyjából ugyanez a különbség: Le Pen 39%-ot kapna, Macronista riválisai 18%-ot és 13%-ot. Az 50-64 korosztályban még komolyabbá válik a különbség: Marine Le Pen-re 46%, Édouard Philippe-re 19%, Gabriel Attal-ra pedig csak 15% szavazna.
 

Az elemzés legfontosabb megállapítása a „Le Figaro” szerint az,  hogy Marine Le Pen képes megnyerni a 2027-es elnökválasztást.
 

Igaz, az első fordulóban szerzett előnye a második fordulóban látványosan csökken. Míg az első forduló 10-15 %-os  előnyt mutat Édouard Philippe és Gabriel Attal előtt,  ugyanez a 2. fordulóban már csak 1-2 %!  Pontosan ugyanez a probléma merül fel akkor, ha Jordan Bardella lenne a jelölt, akinek választói profilja kiegészíti Marine Le Pen-ét és olyan társadalmi csoportokban is érvényesül, ahol Marine Le Pen gyengébb eredményt mutat. Az Ifop tanulmánya nagyon világosan mutatja, hogy Bardella jobban teljesít a 25-34 évesek körében (a szavazatok 39%-a, szemben Le Pen 25%-ával), az üzleti élet vezetői között (43%, szemben a 33%-kal) és a felsőfokú végzettségűek körében is (20%, szemben a 16%-kal). „Ezek a rétegek javíthatják Marine Le Pen eredményét, ha bevonják őket a kampányában" - mondja Frédéric Dabi. Könnyen érthető, miért magyarázta olyan gyorsan Marine Le Pen, hogy Jordan Bardella lehet a leendő miniszterelnöke, amennyiben megválasztják 2027-ben. Azt is érdemes kiemelni, hogy Marine Le Pen lassan 15 éves pártvezetői pályafutása során most először van mellette egy igazi „kettes számú” politikus.
 

Charles De Gaulle egykori pártjának az utódpártja, a jobbközép „Les Républicains” jelöltjeinek eredményei nem haladják meg a 8%-ot, ha Laurent Wauquiez (a párt korábbi elnöke) indul Gérald Darmanin belügyminiszter ellen, és mindössze 5%-ot érne el, ha Édouard Philippe-el kellene harcba szállnia. Más jelöltekhez viszonyítva is hasonlóan alakulna a választás, de a baloldalon sem sokkal jobb a helyzet. A kommunista, marxista-leninista tanokat valló Jean-Luc Mélenchon szavazatokat veszített a tavalyi azonos felméréshez képest, ami azt bizonyítja, hogy kevésbé vonzó a célzottan választók számára. Ennek ellenére továbbra is ő a baloldal legerősebb figurája. Az ellenfélként első alkalommal tesztelt François Ruffin (Mélenchon párttársa) csak 7%-ot érne el.

Fontos megállapítása az elemzésnek, hogy a baloldali választók leginkább a tartózkodásba menekülnének, összesített szavazatuk mindössze 15,5% lenne – a zöldpárttal együtt 18,5%, ez, ahogy  a „Le Figaro” fogalmaz, a baloldal történelmi mélypontja lenne. Ráadásul messze elmaradna attól a 25,5%-tól, amelyet François Hollande érne el, ha Jean-Luc Mélenchon kihívója lenne az első fordulóban. A legújabbkori  francia történelem legsikertelenebb köztársasági elnökének siralmas helyzetét mutatja az is, hogy mindössze a franciák 8%-a szerint van esélye arra, hogy visszatérhet az Élysée-be. François Hollande alacsony pontszáma azt mutatja, hogy a franciák végképp lezárták a szocialista múltat. 

Három év alatt persze sok minden történhet, ami megváltoztatja a dolgokat. A választási kampány az az időszak, amikor a franciák még  megváltoztathatják a sorrendet. Az Ifop elemzése világosan rámutat, hogy nehéz lesz megállítani a „Nemzeti Tömörülés” lendületét, különösen akkor, ha Emmanuel Macron, Gabriel Attal és minisztereik 2027-ig nem tudnak konkrét eredményeket felmutatni a franciáknak.

A júniusi EP-választáson egyébként a legtöbb felmérés szerint kiütéses győzelmet fog aratni Marine Le Pen pártja. 32%-ot kaphat, Macron listája megalázóan keveset, 16%-ot. Eric Zemmour filozófus-esszéíró 2021 decemberében alakult, radikálisan migrációellenes pártja is jól szerepel majd minden bizonnyal: 6-7 százalékra számíthat. Egyértelmű: a francia választóknak elegük van a genderpropagandából és a bevándorlás támogatásából is.