Vágólapra másolva!
Vaskos meglepetéssel indult a Formula–1-es idény 1979-ben: a semmiből előbukkant Ligier istálló olyan fölényesen kezdte a szezont, hogy mindenki bajnoki favoritként emlegette őket. De a francia lufi egy idő után kipukkadt. Vajon milyen okok álltak a csapat tündöklése és bukása mögött?

Remeklés után gyors hanyatlás

Az idény hátralévő része azonban nem úgy alakult, ahogy azt a kékek elképzelték. A Brazil Nagydíjat követő egyhónapos szünet után még 13 versenyt rendeztek az idényben, ebből egyet tudtak csak megnyerni, Depailler jóvoltából Spanyolországban.

Laffite két győzelmét zsinórban három kiesés követte, a szezon során pedig további öt – igaz, amikor sikerült célba érnie, szinte mindig a dobogón végzett.

Laffite végül csak a negyedik, Depailler a hatodik helyen végzett a tabellán, a Ligier pedig jókora lemaradással harmadik lett a konstruktőrök pontversenyében. 1979 (jó ideig) a Ferrari utolsó nagy dobása volt, a gyártók bajnoksága mellett az egyéni címet is bezsebelték Jody Scheckter révén.

Volt idő, amikor a hét (!) francia pilóta versenyzett az F1-ben. A képen (balról-jobbra) Pironi, Arnoux, Tambay, Jarier, Depailler, Laffite, Jabouille

A Ligier látványos visszaesése már a harmadik futamon, Dél-Afrikában elkezdődött, ahol csak a harmadik rajtsorba fértek be az időmérő edzés után. Nemcsak a pole pozíciót megszerző Renault táltosodott meg, a Ferrari is bevetette a vadonatúj szívóhatású autóját, a 312T4-et, amellyel Scheckter és Gilles Villeneuve is rögtön szárnyra kapott.

Eleinte még úgy tűnt, a Ligier életben tudja tartani a bajnoki esélyeit, hiszen

Jaramában ismét az övék lett az első rajtsor és a győzelem, majd Belgiumban sem akadt ellenfelük az időmérőn, de a versenyen nem tudták maguk mögött tartani a Ferrarit.

A szezon második felében a tempójuk visszaesett, az olasz istálló mellett a feltámadó Williams előtt is rendre fejet kellett hajtaniuk.

Egy cigisdobozon múlt a siker?

A legenda szerint egészen banális oka volt a Ligier visszaesésének a szezon eleji diadalmenet után:
elterjedt az a történet, hogy

a Ligier főtervezője, Gérard Ducarouge egy cigarettásdoboz hátuljára írta fel a nyerő beállításokat,

amelyeket az első két futamon használtak, de a mérnök később elvesztette a kincset érő cigisdobozt.

Guy Ligier csapatfőnök (balra) és Gérard Ducarouge, a Ligier JS11-es megalkotója, "természetesen" dohányzás közben (1977)

Sokkal valószínűbb azonban, hogy az erőviszonyok változását egyszerűen az okozta, hogy a Ligier lemaradt a fejlesztési versenyben. A szívóhatású autók használata ebben a szezonban vált általánossá a csapatok körében, de a technika még újnak számított, így a tervezők folyamatosan álltak elő a jobbnál jobb ötletekkel, egy korábban győztes megoldás hamar elavulttá válhatott.

A Ligier korai győzelemiben közrejátszott, hogy a legfőbb riválisokkal ellentétben az első futamon bevetették az új autójukat - később azonban pont azért kerülhettek hátrányba, mert mire a többiek is előálltak az új, szívóhatású járgányaikkal, lemásolhatták a Ligier jól működő megoldásait, illetve tanulhattak a franciák hiányosságaiból.

Jacques Laffite és Guy Ligier győztes párost alkotott 1979-1981 között Forrás: DPPI/AFP

De a Ligier a saját dolgát is megnehezítette: néhány futam után új oldaldobozokat vetettek be, amelynek egyes alkatrészeit költség- és súlycsökkentés céljából nem alumíniumból, hanem műanyagból készítettek el. Ez azonban negatívan hatott a JS11-es aerodinamikájára.

Guy Ligier ráadásul a szélcsatornában dolgozó személyzettel is összeveszett, miután kiderült, hogy adatokat továbbítottak az Alfa Romeónak.

Az idény közben magát a szélcsatornát is lecserélték, és ettől kezdve nehezebben találták meg a megfelelő beállításokat.

– magyarázza Laffite.

"Valójában azt sem tudtuk biztosan, miért is volt annyira jó a tempónk az első két futamon. Akkor azt hittük, mindenhol gyorsak leszünk, de nem így lett.

a világbajnoki cím addigra már elúszott. Ennek ellenére csodálatos időszak volt."