Hatalmas szenzáció a Fallout sorozat

Vágólapra másolva!
A Fallout videójáték-széria nagy múltra tekint vissza, az első rész még 1997-ben látott napvilágot. Azóta három további számozott folytatás és hét egyéb spin-off jelent meg, melyek minősége bár ingadozó, a franchise népszerűségén ez kevésbé látszik. A több mint 25 év alatt erős stílusbeli változáson átesett Fallout játékok most élőszereplős formában, egy nyolcrészes sorozatként hozzák el a világvégét.
Vágólapra másolva!

A Fallout rajongóit nem fogja váratlanul érni, hogy egy idilli családi rendezvényt megszakító atomháború képeivel találkozunk a prológusban. Majd ugrunk előre kétszáz évet, ahol megismerjük az új világot, illetve a főszereplőket. Lucy (Ella Purnell) egy földalatti menedékben, a 33-as Vaultban él, melyet a Vaul-Tec nevű cég gyártott arra az esetre, ha bekövetkezne a katasztrófa. Az eszkalált hely azonban nem feltétlenül nyújt biztonságot minden fenyegetés elől. A másik szálon a modernkori lovagoknak beillő Acéltestvériség egyik fegyverhordozója, Maximus (Aaron Moten) áll, illetve feltűnik egy sugárfertőzött „ghoul” (Walton Goggins), aki leginkább egy zombira emlékeztet, ám nem élőholt, csak másképp alkalmazkodott a poszt-apokaliptikus körülményekhez. Hármójuk sorsát követjük a pusztaságban, mindenkit más motiváció által vezérelve. 

A Fallout világában a ghoul-ok nem élőhalottak.
A Fallout világában a ghoul-ok nem élőhalottak.
Fotó: Amazon Studios 

A videójátékok adaptálása a 90-es években kezdődött Hollywoodban, olyan címekkel, mint a Super Mario vagy a Mortal Kombat.

Az alkotók elsősorban a rajongói bázisra kívántak hatni, de egyáltalán nem értették az alapanyagokat, így olcsó, gagyi, netán mindkettő lett egyszerre a végeredmény. Néhány kivétel akadt csak, a szakma pedig jobbára lefitymálva tekintett ezekre a próbálkozásokra. A múlt évtizedben kezdett el drasztikusan megváltozni a hozzáállás a témához, s noha továbbra is jönnek fércmunkák, egyre több a színvonalas játékfeldolgozás. 

Ennek ékes példája a Fallout, mely rögtön a pilot epizóddal bizonyítja, hogy az alkotók nem vettél fél vállról a munkát.

A látvány egészen kiváló, mozivásznakon is megállná a helyét. A bombázás látképe, a díszletek, a „Power Armor” dizájnja, illetve a lerombolt városok mind segítenek az atmoszférateremtésben. Látszik, hogy számos helyen igyekeztek kedveskedni a rajongóknak, ugyanis rengeteg utalást, úgynevezett „easter egget” rejtettek el. A jelmezek, a Nuka Cola palackok, elsősegélycsomagok és az 50-es évek zenéi mellett már önmagában az is szuper kikacsintás, amikor Lucy a fő erősségeit sorolja. 

Persze minden éremnek két oldala van, így felvetődik a kérdés, hogy egy laikus számára mennyire fogyasztható a Fallout.

Kezdetben talán nehezen, a több szálon futó cselekmény, a furcsának ható összefüggések, megmagyarázatlan kérdések zavaróak lehetnek, mert bár a tempó nem siet sehova, az összkép igen tömény. A későbbiekben aztán összeérnek a szálak, így érthetőbb a történet és a miértek is egyre fogyatkoznak. 

A sztorivezetés nagy erénye, hogy a fősodor mellett a mellékszálak sem unalmasak, sőt, olykor érdekesebbek a központi konfliktusnál, mely hajlamos fókuszálatlanságokra.

Némi aggodalomra adhatott okot, hogy a játékok fanyar humora miként építhető bele a sorozatba, illetve nem lesz-e túl lazára véve a stílus. Szerencsére sikerült megtalálni a kontrasztot a poénosabb gegek és a fajsúlyosabb témák közt. Nincs elbagatellizálva a helyzet komolysága, s ha egy-egy viccesebb beszólás nem is mindig éri el a célját, azért nem estek át a ló másik oldalára. 

A játékokat kiadó Bethesda Softworks jelezte, hogy a széria a hivatalos kánon része, így bizony tartogatnak meglepetéseket, melyek az egész Fallout univerzumra hatást gyakorolnak.

Néhány rajongónak biztosan kinyílik emiatt a bicska a zsebében, valamint akad pár olyan változtatás, amit nehezményezni lehet. Mégis kár lenne emiatt elverni a port a stábon, mert a végeredmény messze nem csak egy öncélú pénzszerzési forma, hanem igényesen tető alá hozott adaptáció. 

A Fallout sorozat kronológiailag nem véletlenül játszódik a játékok után, így saját helyet követelve magának a franchise-ban.

Ez egyrészt azért remek, mert kvázi folytatásként funkcionál, ugyanakkor aki most találkozik vele először, azt is beszippanthatja a világa. Mert bizony a Vaultok hangulata, a pusztaság kegyetlensége, az újdonságokra való rácsodálkozás mind az élmény része. Lehetetlen mindkét tábornak tökéletesen megfelelni és néhány porszem azért került a gépezetbe, az összkép azonban van annyira hatásos, hogy az egyik legjobb játékadaptációként emlékezzünk rá. Így kell értő kezekkel, aprólékos műgonddal hozzányúlni a témához, a Fallout pedig újabb bizonyítéka, hogy érdemes komolyan venni a videójátékok piacát.