Egymillió évvel ezelőtti éghajlati változások sorozatát azonosították

Vágólapra másolva!

A spanyolországi Murciában található Quibas lelőhelyen végzett kutatás döbbenetes adatokat tárt fel. Az eredmények arra utalnak, hogy egymillió évvel ezelőtt az éghajlati változások egymást követték Európában.

Origo

Vágólapra másolva!

éghajlat pleisztocén kor éghajlatváltozás

Éghajlati változások sorozata követte egymást

A Sierra de Quibasban található Quibas-lelőhelyet még 1994-ben fedezték fel a kutatók, miután egy kiránduló csoport megkövesedett csontok gyűjteményére bukkant véletlenül egy kőbányában.

A lelőhely egy ősi barlang, amely gerinces és gerinctelen fosszíliákban gazdag üledékkel van tele, amely olyan nagytestű emlősöket rejt, mint például: kecske, pézsmatulok, bölény, ló, dámszarvas, sündisznó, makákó, vaddisznó, orrszarvú, borz és az afrikai vadkutyák ősei.

Éghajlati változások: Dél-Amerika pleisztocén korszaka, köztük a Megatherium és két Glyptodon
Fotó: Wikimedia Commons

A Quaternary International című folyóiratban publikált tanulmány eredményei arra utalnak, hogy

1 100 ezer és 900 ezer évvel ezelőtt akár hat éghajlati változás is követte egymást gyors egymásutánban.

A kutatók szerint ez az első példa Európában az ebben az időszakban feljegyzett, komoly éghajlati változékonyságra, amely nagy valószínűség szerint a középső pleisztocén intenzív jégkorszakainak az előzménye lehetett. Ez utóbbi földtörténeti kor, a pliocént követő, a holocén („jelenkor”) előtti kora. Mintegy két és fél millió évvel ezelőtt kezdődött, és nagyjából 11700 évvel ezelőtt ért véget.

Négy nedves, három száraz időszak

A tanulmány elemezte a lelőhelyen található üledékek ásványtani összetételét, hogy azonosítsa és megkülönböztesse azokat a rétegeket, amelyek száraz jégkorszakok során rakódtak le. A tudósok feltárták, hogy

az úgynevezett MIS 33 fázistól a MIS 27 fázisig összesen négy nedves epizód váltotta egymást három száraz epizóddal.

Egymillió évvel ezelőtt ezek az éghajlati változások 40 ezer éves időközönként ingadoztak, ami a Föld tengelyferdeségének változásából adódott.

Pleisztocén Észak-Spanyolországban: többek között gyapjas mamut, rénszarvast evő barlangi oroszlánok, lovak és gyapjas orrszarvúak
Fotó: Wikimedia Commons/Mauricio Antón

Azok a szintek, amelyekben az állatvilág fosszilis maradványai megjelentek, megfelelnek az interglaciális MIS 31 és a glaciális MIS 30 időszaknak. A Quibas különböző szintjein fontos változást lehetett megfigyelni a fauna szintjén, ami ennek a komoly környezeti változásnak köszönhető, amely az erdők fokozatos eltűnésével járt együtt

– magyarázták a szakemberek a HeritageDaily online tudományos portálnak.