Kerékforgatók: Sid Watkins

Aki eléri, hogy Bernie Ecclestone azt mondja róla, a Forma-1 tartozik neki, annak nagyon sokat kellett letennie az asztalra. A sportág nagyura tavaly ősszel villantotta meg ritkán látható érzelmes oldalát. "Biztos vagyok benne, hogy ő pótolhatatlan. Egy életben csak egyszer lehet ilyen emberrel találkozni" - mondta. "Hálával tartozunk neki az odafigyeléséért és az elszántságáért." Akiről mindezt mondta, nem más, mind Sir dr. Eric Sidney Watkins (közismert nevén Sid Watkins), aki tavaly szeptember 12-én hunyt el szívrohamban, s aki elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a Forma-1 mára ilyen biztonságos lett.

A hőskorban ugyanis nem léteztek olyan fogalmak, hogy orvosi központ, mentőhelikopter, orvosi autó. A balesetet szenvedő versenyzőket csak rossz körülmények között, kezdetleges felszereléssel tudta ellátni a sokszor nem túl képzett személyzet, és néha talán egy buzgó ima is hatásosabb lett volna, mint a tényleges mentés. Jackie Stewart, a biztonsági kampány egyik első szószólója például azután változtatta meg a hozzáállását, hogy egyszer hosszú perceken át, olajban tocsogva feküdt tehetetlenül felborult autójában, miközben néhányan még cigarettára is rágyújtottak a roncs mellett.

Előfordult olyan, hogy a sérült pilótával kórházba igyekvő mentőautó eltévedt, vagy minden piros lámpánál megállt, és sajnos arra is akadt példa, hogy a pályán dolgozó orvosok nem vettek észre egy vérrögöt, amibe később belehalt a versenyző. (Mark Donohue az 1975-ös Osztrák Nagydíjon falnak csapódott, de a fejfájását nem vizsgálták ki azonnal, és útban egy grazi szakklinika felé kómába esett. A segítségére siető Emerson Fittipaldival egyébként már a baleset idején azt közölték, hogy vetélytársa meghalt.)

Felsorolni is hosszú lenne, hogy hány versenyző köszönheti az életét a Forma-1 főorvosának, a tavaly elhunyt Sid Watkinsnak

Ezeket a viszonyokat elégelte meg Ecclestone 1978-ban, ezért leszerződtette az F1 állandó orvosának Sid Watkinst. A professzor 1928. szeptember 6-án született Liverpoolban, itt végezte orvosi tanulmányait is. Később idegsebészetre szakosodott, dolgozott a hadseregben, a syracuse-i egyetemen és a világ egyik legjobb idegsebészeti klinikáján, a London Hospitalban. Az autóversenyzés iránti szenvedélye hamar megmutatkozott, ugyanis eleinte Brands Hatch, Silverstone és Watkins Glen pályáján is önkéntes orvosi szolgálatot vállalt, saját felszerelésével és kollégáival állt készenlétben az akkoriban szinte semmilyen elsősegélynyújtáshoz szükséges eszközzel nem rendelkező helyszíneken.

Hivatásosként az 1978-as Svéd Nagydíjon állt először munkába. Még abban az évben megmutatkozott, mekkora szükség van a rendszer javítására: a monzai rajtnál súlyos baleset történt, de a rendőrök hosszú ideig nem engedték oda Watkinst a törött lábú Ronnie Petersonhoz, aki másnap belehalt az alapvetően nem életveszélyes sérüléseibe (halálát embólia okozta). "Zűrzavar volt. A csendőrség megakadályozta, hogy a mentőalakulat, amelynek tagja voltam, odasiessen a baleset helyszínére. A Surtees csapat egyik tagját gumibottal verték fejbe. Nagy késéssel emelték ki Ronnie-t az autóból, és további 18 perc telt el, mire megérkezett hozzá a mentőautó" - emlékezett vissza a professzor.

Watkins ezután kezdte el teljesíteni küldetését, a biztonsági feltételek javítását. "Akkoriban nem voltak jók az orvosi létesítmények, időnként csupán egy sátorban jelölték ki őket" - mondta a grandprix.com-nak. Még a helyi orvoskollégákkal is volt gondja. "Nem fogták fel, hogy segíteni megyek a pályára, nem azért, hogy rendőrként viselkedjek." Az egyik Német Nagydíjon a szervezők nem engedték meg neki, hogy belépjen a versenyirányító épületbe, mire Ecclestone azzal fenyegetőzött, hogy a rajtrácson az összes versenyzőt ki fogja zavarni az autójából, ha Watkins nem kapja meg az engedélyt. Eleinte még saját overallja sem volt, kölcsön kellett kérnie egyet Jody Schecktertől.

Watkins hiába sietett az 1982-es Kanadai Nagydíj rajtjánál balesetet szenvedő Paletti segítségére

Később azonban ritkultak a nehézségek, a követelések hatására sátrak, kunyhók és kiselejtezett kamionok helyett rendes épületben kaptak helyet az orvosi központok, készenlétben álltak a pályákon a mentőhelikopterek, az orvosi autók és a szakemberek. Az FIA elődje, a FISA 1981-ben létrehozta az Orvosi Bizottságot, és Watkins professzort nevezték ki a vezetőjének. Javult az információs háttér, regisztrálták a versenyzők vércsoportját, allergiáit és korábbi betegségeit.

A professzor elismertsége folyamatosan nőtt, ahogy egyre több baleset sérültjét kezelte. Szinte biztosan megmentette Gerhard Berger, Martin Donnelly, Rubens Barrichello és Mika Häkkinen életét - ő maga utóbbit tartja karrierje legnagyobb bravúrjának, mert az eszméletlen finn versenyzőnek kétszer leállt a szíve az 1995-ös Ausztrál Nagydíj időmérőjén bekövetkezett ütközés után, és a helyszínen gégemetszést is kellett végezni rajta. De rengeteg más versenyző is megköszönheti a professzornak a gyors és szakszerű beavatkozást, aki az elmúlt három évtizedben szenvedett balesetet. A hálás pilóták tiszteletük jeléül már 1985-ben megajándékozták Watkinst egy serleggel, megköszönve a munkáját.

A tekintélyét jelzi, hogy miután eltiltotta egy futamtól a sérült Nelson Piquet-t, de a makacs brazil rajthoz akart állni, Watkinsnak sikerült lebeszélnie róla, ugyanis kilátásba helyezte, hogy ha mégis megteszi, ő azonnal távozik az F1-ből. Piquet később "őrangyalnak" nevezte. Amikor Ecclestone-nak gondjai voltak a szívével, ő irányította el a legjobb szakemberhez, és részt vett Frank Williams 1986-os életmentő műtétjében is. (A veterán csapatfőnök egy tesztelésről tartott hazafelé, amikor autójával éjszaka lezuhant egy sziklaszirtről.)

Sokszor saját testi épségét sem kímélte, hogy segítsen másokon. Több sérülést összeszedett a munkája közben: megégette a kiloccsanó benzin, megszúrták a szétszóródott törmelékdarabok, egyszer pedig elszakadt egy bokaszalagja, amikor a kocsijában mozdulatlanul heverő Nigel Mansellhez rohant. "A sisakjával ráborult a kormánykerékre. Amikor megbökdöstem a sisakját, hogy életben van-e még, felnézett rám. Megkérdeztem tőle, mi a baj, de csak annyit felelt: 'semmi'. Egyszerűen csak lehajtotta a fejét" - mesélte Sid Watkins a Car and Driver-nek.

Az 1990-es Spanyol Nagydíj edzésén bukó Martin Donnelly is azok közé tartozik, akik Watkins nélkül ma már valószínűleg nem lennének az élők sorában

A 2000-es Monacói Nagydíjon az egyik rutinszerű pályabejárás során törte el több bordáját, miután az orvosi autó az ABS meghibásodása folytán falnak ütközött. Ha már orvosi autós kalandok: 1980-ban komolyabb baja is lehetett volna a hercegségben. "Az első kanyarban nagy tömegbaleset történt" - nyilatkozta. "Akkor Jacky Ickx volt a sofőröm. Megálltunk, hogy ellenőrizzük, minden rendben van-e, és éppen végeztünk, amikor az egyik autót pont fölöttünk emelték át egy daruval. Szóltam Ickxnek, hogy 'jobb lesz, ha gyorsan továbbmegyünk.' Hasznos volt, hogy így tettünk, mert épphogy elindultunk, az autó leszakadt az emelőről!"

Sid Watkins aktívan kivette a részét a biztonság javításából is, kampányolt a versenyzők jobb ruházatáért és védőeszközeiért, az ellenállóbb autókért, a tágasabb bukóterekért.

Néhányszor azonban ő is tehetetlen volt. 1982-ben sokkal hamarabb megkezdhette a belgiumi időmérőn balesetet szenvedő Gilles Villeneuve ellátását, mint anno Petersonét, de rögtön látta, hogy nagy a baj. A kórházban a röntgenfelvételek megtekintése után megállapította, hogy Villeneuve sérülései halálosak, ám a Ferrari menedzsere, Marco Piccinini csak azután törődött bele a reménytelen helyzetbe, hogy Watkins konzultált a szerinte legjobb idegsebésszel. Villeneuve felesége, Joann még ezután is követelte, hogy legalább próbálják megműteni férjét. Alig egy hónap múlva egy újabb tragédiát sem tudott megakadályozni a professzor, de a kanadai futam rajtjánál az autóját összezúzó Riccardo Palettiét követően tizenkét évig nem történt halálos baleset Forma-1-es nagydíjon.

A következő szomorú eseményekre az 1994-es San Marinói Nagydíjon került sor. Szombaton a szinte ismeretlen Roland Ratzenberger nagy tempóval a palánknak csapódott irányíthatatlanná vált Simtek Fordjával, és már nem lehetett megmenteni az életét. Ez sokként hatott a mezőnyre, hiszen több mint egy évtizede nem tapasztaltak ilyesmit. Az eset a 34 éves Ayrton Sennát is megrendítette, főleg úgy, hogy egy nappal előtte honfitársa, Barrichello bukott óriásit. A háromszoros bajnok azt tervezte, hogy biztonsági intézkedésekről tárgyaljon az illetékesekkel, még nagy riválisát, Alain Prostot is felkereste támogatásért. Sid Watkins ugyanakkor megpróbálta rávenni Sennát, hogy vonuljon vissza. "'Sid, bizonyos dolgokat nem tudunk irányítani. Nem távozhatok, muszáj továbblépnem.' Ezek voltak az utolsó szavai hozzám" - közölte a professzor, aki másnap tehetetlenül, testközelből nézte végig a balesetet szenvedő klasszis életének utolsó pillanatait. "Amint lefektettük, sóhajtott egyet. Bár teljes mértékben agnosztikus vagyok, azt hiszem, a lelke akkor hagyta el a testét."

Az 1994 májusi nap, amely után többé semmi nem volt a régi: Watkinsnak (kék sapkában) testközelből kellett végignéznie barátja, Ayrton Senna utolsó perceit. Azóta versenyzőt szerencsére nem ért halálos baleset az F1-ben

Azóta szerencsére nem történt újabb végzetes tragédia az F1-es pályákon. Sid Watkins 2005-ben átadta a főorvosi posztot Dr. Gary Hartsteinnek, de 2011 végéig még ő maradt az FIA Autósport-biztonsági Intézetének vezetője. A versenyzők kedvelték - az említett monacói darus incidens után például több pilóta barátságosan integetett felé, amikor elhúzott a garázsba túl lassan visszatérő orvosi autó mellett. Michael Schumacher az 1999-es silverstone-i lábtörésénél, még a roncsban fekve megkérte őt, hogy üzenje meg a feleségének, jól van, a Ferrarinak pedig azt, hogy az autó hátsó fékjeivel volt probléma.

Szakértelmén kívül Watkins jó kedélyét is szerették. "Gyakran egy erős viszkit és egy aszpirint írt volna fel a sérültnek, ha a lábai nem szakadtak le" - írta Martin Brundle, akinek a bal lábát mentette az amputációtól. A professzor a viszkizés mellett szívesen pecázott és szivarozott. Utóbbi szenvedélyét szíve szerint még az orvosi autóban is űzte volna. "Mindig egyetértettem Siddel, egy alkalmat leszámítva. Egyszer azt akarta, hogy szívjunk el egy szivart az autóban, de nemet mondtam" - mondta Niki Lauda, aki az egyik versenyen beugró sofőrként vezethette az orvosi autót.

Sid Watkins abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a halála utáni nagydíj előtt egyperces tapssal tisztelegtek az emléke előtt a sportág résztvevői, és valószínűleg egy szobrot is kap majd. Méghozzá joggal, hiszen ha nem is Bernie Ecclestone, Colin Chapman, Adrian Newey vagy Michael Schumacher, hanem a saját, talán még fontosabb módján, de megújította a Forma-1-et. Munkáját teljes odaadással végezte, még akkor is, amikor veszteséggel jött ki belőle: eleinte ugyanis hiába dolgozott évi 35 ezer dolláros bérért, az Ecclestone-tól kapott fizetéséből kellett finanszíroznia az utazását, szállását és egyéb, a munkájához kapcsolódó költségeit...

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!