Kerékforgatók: A lusta playboyból lett F1-es világbajnok, Jenson Button

Jenson Button kalandos utat járt be a Forma-1-ben. Mondjuk aki tizenhétszer körbeutazza a bolygót a száguldó cirkusz artistájaként, az vélhetően átél egyet s mást, és akad néhány fordulópont a karrierjében.

A következőtől tényleg leesne az állunk, hiszen Monzában hivatalosan hiába jelentette be azt, hogy egy év pihenőre megy, ezt mindenki visszavonulásként könyvelte el, amit alátámasztani látszottak érzelmes megnyilvánulásai is a szezonzárón. Nem olyannak ismerjük, aki egyik pillanatról a másikra megváltoztatja a döntéseit, ezért szinte biztosak lehetünk benne, hogy a jövőre kivett szabadsága nem példaképe, az Alain Prost-féle jövőt jelenti, hanem a Mika Häkkinen-féle végleges búcsút.

A francia klasszis az 1992-es idény kihagyása után ugyanis még visszatért a világbajnoki sorozatba, Häkkinen viszont eredetileg hiába tervezett hasonlót tíz évvel később, köszönte szépen, azt mondta, ennyi elég volt. Buttont a nyári szünetben ragadta el az érzés, hogy milyen jó is lehet, amikor valakinek az egész éves programját nem a versenynaptár, hanem ő maga határozza meg. „Az év sok napját úgy osztom majd be, ahogy akarom, több időt töltök a barátaimmal, és ami még fontosabb, a családommal, mert ők tizenhét éve alig láttak. Már nagyon várom ezt. Többet fogok triatlonozni is, mindenki tudja, hogy azt imádom” – mondta Monzában 2017-ről, illetve valószínűleg az utána következő évekről is.

sok gyötrelem után, piszkos trükkök nélkül ért fel a csúcsra, és miután Lewis Hamiltonnal is felvette a versenyt a csapattársaként, elcsendesítette azokat, akik javarészt a szerencsés körülményeknek tulajdonították a 2009-es sikerét. Nyilván azzal is kiváltotta a szurkolók tiszteletét, hogy alig hallottunk hisztit tőle, kitartóan, fanyar humorral tűrte a megpróbáltatásokat.

Megvalósította, amit anno Häkkinen fogalmazott meg: ahhoz, hogy valakiből jó győztes váljon, előtte jó vesztesnek kell lennie. Márpedig igen sok kudarc érte, mielőtt megvetette a lábát a versenyzői elitben, holott ugyanolyan csinnadratta övezte a bemutatkozását, mint Lewis Hamiltonét vagy Max Verstappenét.

Telefonbetyárnak hitte Frank Williamst

Button 1980. január 19-én született egy Frome nevű dél-angliai kisvárosban. Már az anyakönyvezésénél közvetett kapcsolatba került az autósporttal: különleges keresztnevét egy dán ralikrosszversenyzőről, Erling Jensenről kapta, aki apjának, Johnnak volt a barátja, egyben vetélytársa. (Jensen volt a neve egy mára megszűnt brit sportautógyárnak is, emiatt lett a neve Jenson.) Érdekesség, hogy az 1980–90-es években kevesebb mint ötven brit újszülöttet neveztek el így, azóta viszont, hogy Buttonból ismert pilóta lett, több ezret.

Gokartban kilencéves korától kezdte halmozni a sikereket, majd rendes versenyautóval futott legelső sorozatát, a brit Formula Fordot rögtön megnyerte 1998-ban. Ezzel kiérdemelte a McLarentől az Év fiatal versenyzője díjat, és a lehetőséget egy F1-es autó vezetésére. Miután a következő esztendőben bronzérmes lett a brit F3-ban, felpörögtek az események.

Button december közepén épp Mexikóban vakációzott a barátnőjével, amikor Prost felhívta, hogy van-e kedve tesztelni egyet a csapatánál. Naná, hogy igent mondott, azonnal visszarepült Európába, majd még két istállótól kapott hasonló ajánlatot. Az egyik a Williams volt, amelynek alapítója pont akkor hívta fel, amikor karácsony előtt a barátaival kocsmázott a szülővárosában.

Amikor rájöttem, hogy tényleg ő az, kiszaladtam az utcára, hogy nyugodtabb körülmények között beszélhessünk” – mesélte Button a Grandprix.com-nak 2000-ben.

Frank Williams megérdeklődte tőle, hogyan sikerült a tesztje a Prostnál, és hogy érettnek tartja-e magát a Forma-1-hez – utóbbi azért volt lényeges kérdés, mert megüresedett egy hely a csapatánál. Januárra meghívást kapott Jerezbe, ahol nem babra ment a játék: a Williams szétlövéssel döntötte el közte és a brazil Bruno Junqueira között, hogy melyikük lehet Ralf Schumacher partnere. A sok műszaki hiba miatt végül Barcelonában került pont az ügy végére, ahol Button 0,16 másodperccel jobb időt futott Junqueiránál, és ezzel szemtelenül fiatalon, alig 20 évesen a mezőny tagjává vált.

Pontosabban csak azután, hogy levezette a szuperlicenc megszerzéséhez szükséges távolságot, és engedélyt kapott a versenyzésre az FIA, az élcsapatok és a promóterek fejeseit tömörítő Formula One Commissiontől.

Button rácáfolt a kétkedőkre, második futamán, Brazíliában minden idők legfiatalabb pontszerzője lett (méghozzá egy másik pontrendszerben; azóta is csak Verstappen végzett nála fiatalabban az első hat pozíció valamelyikén), és összesen 12 pontot hozott össze a középszerű autóval, ami Ralf Schumacher 24-es termése mellett abszolút vállalható teljesítmény volt. Érdemes megemlíteni, hogy Button csupán egyszer, az Olasz Nagydíjon esett ki vezetői hiba miatt, ahol a Safety Cart követő újraindításra várva nem számított az előtte lévők, különösen Michael Schumacher befékezésére az egyenesben, és a kormányt félrerántva nekikoccant a palánknak.

Lusta playboy, úgyse lesz belőle világbajnok

A Williams azonban az ötéves szerződése ellenére nem tartotta meg a következő szezonra, hanem kvázi munkaerő-kölcsönzőként a Benettonhoz irányította, hogy helyet szoríthasson Juan-Pablo Montoyának. Ezzel Button pályafutása átmenetileg mellékvágányra került.

„Ma már természetesen ki tudnám hozni a legjobbat abból az autóból, de akkor teljesen elveszettnek éreztem magam a beállításokkal. Úgy gondolom, a mérnökeim sem segítettek eléggé” – emlékezett vissza. Igaz, hogy új környezetbe, egy gyengébb autóba kellett beleszoknia, de

A paddockban osztogatott magazin egyik számában például címlapsztori lett a flancolásából, és a kapcsolódó cikkben részletesen megemlékeztek arról, mennyit ingázik London és Monaco között, milyen jachtra tett szert, hogyan adta át apjának a neki vásárolt fontmilliós villa kulcsait. „Jenson még fiatal, és túl korán ért el komoly sikereket. Most le kellene nyugodnia, rendbe szedhetné magát. Mélyebben bele kell merülnie a teendőinkbe, nem szabad, hogy ennyi minden elvonja a figyelmét” – figyelmeztette csapatfőnöke, Flavio Briatore 2001 nyarán, egy másik interjúban „lusta playboynak” nevezve őt.

A monacói viadal után azzal piszkálta, hogy úgy vezetett, mint aki házat vagy hajót akar venni, és éppen nézelődik. (Az ifjú pilótának valójában tönkrement a kormányszervója, és emiatt hólyagok keletkeztek a tenyerén.) Jackie Stewart szintén bírálta Button életvitelét.

Újabb ismerős párhuzam egy másik sztárversenyző életútjával? Igen, nekünk is Hamilton jutott eszünkbe.

– ismerte el Button az Autosport-nak. Pozitívan hatottak rá a kritikák, 2002-ben az immár Renault néven futó csapatnál 14:9-re legyőzte Jarno Trullit a szerzett pontok számában (az előző évben 8:2-re kikapott Giancarlo Fisichellától), és Malajziában csupán egy kör, illetve a mezőny végéről felkapaszkodó Schumacher választotta el első dobogós eredményétől.

Csakhogy az év végén újra költöznie kellett, mivel a Renault döntésre kényszerült, melyik ujját harapja meg, és Briatore lecserélte Buttont Fernando Alonsóra. A középmezőnybeli kérők közül végül a BAR ajánlatát fogadta el, de sokan még mindig nem látták benne a különleges képességeket; a Renault technikai guruja, Mike Gascoyne például kijelentette: sosem lesz világbajnok belőle.

Szürke eminenciásból üde színfolt

„Nekem rögösebb az utam, de úgy gondolom, eddig alighanem a lehető legjobban haladtam. Rengeteget megtapasztaltam a Forma-1-ben, és megkeményedtem a Renault-nál. Már sok ismeretet gyűjtöttem arról, hogyan kell különböző emberekkel, csapattársakkal együtt dolgozni” – nyilatkozta Button a 2003-as szezon után, amelyben Jacques Villeneuve-öt házon belül legyőzve végre igazán megvillantotta a tehetségét.

Nem állítható, hogy új szolgálati helyén szívélyesen fogadta volna a veterán exvilágbajnok, mert veszélyben érezte falkavezéri pozícióját.

A szezon közepére azonban már tűrhető volt a viszonyunk és a hangulat, sokat nevettünk. Az év elején viszont sok konfliktusunk volt” – mondta az Autosport-nak.

A szezont nyilvános egymásnak üzengetéssel kezdték: Villeneuve lefitymálta új csapattársa eredményeit és a felhajtást körülötte, amire Button azzal tüzelt vissza, hogy neki nem célja a csapattársa tiszteletét kiharcolni. Az idénynyitón olajat öntött a tűzre, hogy a kanadai rádiója állítólag bedöglött, és a tervezettnél egy körrel később állt ki kerékcserére, pont akkor, amikor a mögötte érkező Buttont várták a szerelők. A pórul járt brit a sajtón keresztül fejezte ki bosszúságát az incidens miatt, erre Villeneuve gyenge jelleműnek minősítette őt.

Buttonnak végül sikerült lecövekelnie – noha megpróbált visszatérni a Williamshez, a jogi igazságtevők úgy ítélték meg, hogy a BAR-hoz köti a szerződése –, és

Az első nyolc futamból haton a dobogón pezsgőzhetett, Imolában még a pole-t is elcsente Schumacher elől. Ahogy megszoktuk, többnyire feltűnés nélkül vezetett, ám Németországban karrierje egyik legjobb produkciójával a 13. rajthelyről úgy verekedte fel magát 2.-nak, hogy az utolsó etapjában alig kapott levegőt a torkát szorító szíjtól, ezért az egyenesekben az egyik kezével a kormányt markolta, a másikkal meg lefelé nyomta a sisakját. Alonsót így előzte meg!

A BAR abban az esztendőben sokat profitált a McLaren és a Williams megtorpanásából, de 2005-re mindkettő visszaelőzte a csapatot, csakúgy, mint a Renault. Button jegyet váltott a hullámvasútra, váltakozva jutottak neki jó és rossz időszakok. Másfél év alatt csak három serleggel bővült a vitrinje, a 2006-os Magyar Nagydíj káoszában viszont váratlanul megszerezte első győzelmét a Honda irányítása alá került csapattal, és a szezon utolsó harmadában ő szerezte a legtöbb pontot az egész mezőnyben.

Rémálomból tündérmese

Megtört a jég, Button lendületbe jött, logikus volt a felfelé ívelő folytatás, nemde? Nem így történt. Mindössze négy futamon gyűjtött pontot a következő két évben, miközben csapata egyre mélyebb gödörbe ásta magát, és úgy tűnt, a Honda rájuk zúdította a földet azzal, hogy 2008 decemberének elején bejelentette az F1-es program leállítását.

Button egy kellemesen eltöltött hét után repült haza, amikor megkapta a rossz hírt. „Alighogy leszálltam a gépről, hívott a menedzserem, Richard, és elmondta, mi történt – emlékezett vissza. – Szinte sokkot kaptam. Elöntöttek az érzések, amikor bementem a gyárba, arra gondoltam, hogy 2009-ben talán nem is fogunk versenyezni. Beszédet mondtam néhány részlegnél, de az ottaniak egyszerűen folytatták a szokásos munkát, és úgy néztek rám, hogy »mi a baj? Mindannyian kidolgozzuk a belünket, felesleges aggódni.«”

Azt mondta, nem keresett alternatívát, mindenképpen maradni akart, mert tudta, hogy egy bombaerős autó várhatja az alaposan átgyúrt technikai szabályrendszerben. A kérdés csak az volt, ki állítja rajthoz? Végül Ross Brawn vásárolta fel az istállót márciusban jelképes összegért, egyetlen fontért. Hónapokig tartó, felemésztő bizonytalanság? Kimaradt felkészülési tesztek? Semmi gond, a dupla diffúzor nevű csodafegyverrel felszerelt, puritán festésű autóval Brawnék egyértelmű favoritként repültek a melbourne-i szezonnyitóra, miután az utolsó teszten mindenkit elképesztettek a tempójukkal.

Button az első hét futamból hatot megnyert, de szerinte „csak Ausztráliában volt előnyük az autóval”, a többi sikert már a csapat parádés összjátéka hozta. Többször a jól megkomponált stratégia segítette őt (vissza) az élre, Monaco utcáin mesterien tartotta kézben az irányítást, míg Törökországban már az első körben hibázott legfőbb kihívója, Sebastian Vettel, így gyorsan átvette tőle az 1. helyet. Ekkor csodálkoztak rá sokan, milyen bársonyosan finom mozdulatokkal tereli az autót, hogyan képes feltűnés nélkül bámulatos tempóra.

Zsákutcába jutott a beállításokkal, kezdte nyomasztani a világbajnoki esélyesség terhe is, úgyhogy egymást követték a kármérséklő hétvégék, miközben a dupla diffúzort lemásoló Red Bullok, illetve csapattársa, Rubens Barrichello egyre nagyobb fenyegetést jelentett rá. Szinte hihetetlen, de nem győzött többször, a dobogóra is csupán kétszer szólították föl. Jól tette, hogy szorgos mókusként bespájzolt a pontokból a szűkösebb időkre, mert amíg az első hét versenyen 61-et gyűjtött, a maradék tízen csak 34-et.

„A legnagyobb problémát az jelentette, hogy alig tudtam nem gondolni a pontokra. A valenciai futamtól kezdve képtelen voltam kiverni a fejemből őket, folyamatosan azokra koncentráltam. Sebastian ennyivel áll mögöttem, (Mark) Webber annyivel, Rubens amannyival... Azon tanakodtam, hogyan nyerhetem meg a bajnokságot úgy, hogy szimplán csak célba érek mögöttük” – vallotta be a szezon végén. Kapóra jött neki az üldözői közötti körbeverés, akik egymástól rabolták a pontokat, így végül már az utolsó előtti futamon bebiztosította a vb-címet.

– a gyengébb hétvégéiből kihozta a maximumot, talpra állt az elszúrt időmérők után, és csak egyszer esett ki, egy tömegkarambol áldozataként Spában, míg Vettelnek három versenye is kicsúszással vagy ütközéssel ért véget. „Ha megfordítanák az idényt, és azt mondanánk, hogy az év végén hatszor nyertem a szörnyű kezdés után, mindenki felkiáltana, hogy ez lenyűgöző!" – vélte Button. És ne feledjük, olyan csapattal lett világbajnok, amelynél a télen majdnem lehúzták a rolót.

A vizes pályák nagymestere

Egyesek mégis csak azután emeltek kalapot előtte, hogy a McLarenhez szerződve helytállt Hamilton csapattársaként, sőt 2011-ben megelőzte őt a pontversenyben. Ez addig senkinek sem sikerült, azóta is csak Rosbergnek az idén. Ebben az időszakban sokszor megcsillogtatta legfőbb erényeit: a vizes pályás bűvészkedést és a szívósságát.

A kettő együtt a legjobban talán az első győzelmekor mutatkozott meg, hiszen 2006-ban a Hungaroringen egy motorcserét követően a 14. helyről indult, innen brusztolta az élre magát. Igen, Kimi Räikkönen balesetére és Alonso rosszul rögzített kerekére is szüksége volt, de az esőben végrehajtott több szép előzést, az egyiket egy bizonyos Michael Schumacher nevű (igaz, Bridgestone gumikon egyensúlyozó) esőmenőn.

Első évében a részben nedves aszfalton rendezett hockenheimi és spái futamon kiváló eredménnyel hívta fel magára a figyelmet, és hasonló körülmények között birtokolta először az 1. helyet (15 körön át, a nem túl acélos BAR-ral!), a 2003-as USA Nagydíjon. 2005-ben a két dobogós helyezése közül az egyiket szintén esőben szerezte, Spában.

(az első négyet, valamint az utolsót), ezek közül alighanem a négyórás kanadai maraton volt a legemlékezetesebb, ahol visszaesett a mezőny végére is, és az utolsó körben előzte meg Vettelt. „Kaptam áthajtásos büntetést, defektet, eltört az első szárnyam, és Lewisszal is koccantam. Akciódús verseny volt, egyike azoknak, amelyek arra tanítanak, hogy sohasem szabad feladni – emlékezett vissza. – Sokszor azt hittem, hogy vége a dalnak, nem zárul szépen a verseny, valószínűleg ki kell állnom belőle.”

Button karrierjének legnagyobb balesetét 2003-ban szenvedte el a szombati monacói edzésen, emiatt a futamot is ki kellett hagynia. Az alagút utáni sikánnál csapódott palánknak nagy sebességgel. „Kihámoztak az overallomból, és fájdalomcsillapítókat nyomtak belém. (Sid Watkins főorvos) megkérdezte, mi fáj, mire azt feleltem: »a bal lában nagyon sajog.« Visszakérdezett, hogy tényleg? »Nem, a jobb lábam fáj«, válaszoltam, aztán megint visszakérdezett, mire én: »Nem, a karom, a jobb karom.« És utána elkezdtem röhögni, a belém pumpált szerek miatt” – mesélte a GQ-nak.

Az időmérő nem tartozott az erősségei közé, részben abból eredően, hogy amint korábban említettük, többnyire leheletfinoman kormányozta az autóját, és ez a gumik felmelegítésénél gyakran visszaütött. Összesen nyolcszor került a pole-ba, de csak egyszer a McLaren pilótájaként.

A McLaren 2013 óta keresi régi önmagát, és az utóbbi négy évben Buttonnak nem sok dicsőség jutott velük. Jövőre már csak az észrevételeivel, illetve a szimulátorban végzett munkával próbálja visszaterelni a wokingiakat a siker útjára.

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!