Räikkönen láthatatlanul segítette Vettelt a győzelemhez

Lélektanilag különösen jól jöhet a Ferrarinak a kanadai győzelem, amiért a nyűgös pénteki nap után kitörtek a kínok kamrájából, és uralták a hétvége tétre menő részét egy olyan pályán, ahol a csapat 2004 óta áhítozott az újabb győzelemre, és ahol azóta csak néhány évente fértek fel a dobogóra.

„[Péntek] délelőtt gondom volt a kormányzással, és súroltam a falat. Vesztettünk egy kis időt a második edzésből, mire elkészültünk a javítással” – ismerte el.

Akkor még abban a tudatban voltunk, hogy a Ferrari a beállítások gyökeres felforgatása miatt babrálja sokáig a kocsit. Pénteken Vettel így összesen csak 43 kört tett meg, miközben mindenki más 55-80-ig jutott, akit nem ért probléma, és végig vezethetett a két edzésen, ebből adódóan nem vette fel a ritmust. „Nem igazán volt a kezemben az irányítás, inkább csak utas voltam az autóban” – mondta.

Montrealban nem közhely, hogy sokat számít a pályán töltött időt, a versenyzőknek rá kell éreznie az átlagosnál kisebb leszorítóerős konfigurációra, és megtalálni hozzá, valamint a brutális féktávokhoz és kigyorsításokhoz legjobban illő beállításokat. A gyakorlás hiánya Daniel Ricciardón is meglátszott – ő péntek délután vesztett majdnem egy órát a betegeskedő erőforrás miatt –, bár nála inkább az új motor nem tökéletes bekalibrálásából származtak a problémák.

amit az élő adásban pont nem mutattak (mármint az önzetlenséget): Kimi Räikkönen az elrontott kísérlete után a kocogós tempóról felgyorsított a hátsó egyenesben, szélárnyékkal segítve őt.

A hajtű után először a 2. helyen végző Valtteri Bottas száguldott el a Ferrari mellett, látszik, hogy előtte csak vánszorgott Räikkönen. Az 1. és 2. hely között 93 ezredmásodperc döntött – hogy a szélárnyék jelentett-e ennyit Vettelnek? Nehéz megítélni, de ha szombaton kikap Bottastól, valószínűleg nagyon nehezen tudott volna fordítani a versenyen, ha egyáltalán; annak ellenére is, hogy üldözője szerint nem volt esélye ellene. Ez így van, csakhogy mint oly sokszor láttuk, a tempóelőnyt relatíve kis különbség esetén nehéz jobb pozícióra váltani.

Bottas vaktölténnyel durrogtatott

Mindez persze már csak elméleti sík. „A futamon egy pillanatig sem kellett aggódnunk” – mondta Vettel. Bottas a 49. körtől az 55.-ig megszaporázta a lépteit, 6,0 másodpercről 3,1-re faragta le a hátrányát, de a grafikonon látszik, hogy miután Vettel túljutott Esteban Ocon és a két Renault lekörözésén, reagált a támadásra, és annak is köszönhetően visszaállította a távolságot, hogy üldözője nagy igyekezetében kicsúszott.

Bottas sokkal többre nem számíthatott, mint hogy hibába kergesse Vettelt (ez visszafelé sült el), mert normális támadást amúgy sem indíthatott volna. „A Ferrari már az első etapban spórolhatott a benzinnel. Mi akkor keményen hajtottunk, és próbáltunk felzárkózni, később foglalkoztunk volna a spórolással – nyilatkozta. – Beszéltem Sebastiannal a leintés után, és azt mondta, ők az egész versenyen takarékoskodtak a benzinnel.”

„Nagyon kicentiztük, ezért közelített meg ennyire Max [Verstappen].”

Az idény harmadik versenyétől, a Kínai Nagydíjtól kezdve a Ferrari sok pontot elszórt, Kanadában azonban nem hibáztak, és

Az időmérőn a hajtűkanyar egyenetlen féktávján kínlódott. „Folyamatosan szenvedtem, hogy megállítsam az autót ott. Egyszer az első, máskor a hátsó kerekek blokkoltak, kész káosz volt. Rengeteg időt elszórtam. Ha megoldást találtam volna a problémára annál a kanyarnál, meglett volna a pole-pozíció” – állította.

Az egyelőre rejtély, hogy a pálya leglassabb kanyarjában miért mondtak csődöt a beállításai – a guminyomástól a fékeken át a futóműig sok oka lehetett –, ám lehet, hogy egyszerűen csak balszerencséje volt, mert mint kiderült, az egyik fékhűtőjével bedarált egy madarat, és a tetem eltömítette a csatornát. Az mindenesetre nem kedvezett a Mercedesnek, hogy a hétvégére a többi csapatnál jóval kevesebb hiperlágy gumit rendeltek, és csak a szombati edzés második felétől kóstolták meg őket.

– ismerte el Toto Wolff az időmérő után.

Hamiltonnak vasárnap már nem ez volt a baja, hanem az elégtelen hűtés miatt dadogó motor. Ezt úgy próbálta orvosolni a Mercedes, hogy a kerékcserénél matricákat téptek le a fejtámla hátulján, melyek alapból extra szellőzőnyílásokat takarnak el – ügyes beépített megoldás vész esetére. A problémán enyhítettek, de nem szüntették meg teljesen, és a szükségesnél korábbi boxkiállás egy pozíciójába került Hamiltonnak, akit az egy körrel később friss gumira váltó Ricciardo megelőzött.

Sőt, majdnem vesztett még egy helyet, mert az ultralágy gumikon az etapját 16 körrel hosszabbra nyújtó Räikkönen 1,2 másodpercet hozott rajta,

a finn 1:15.5-8 közötti tempójától hosszabb ideig 1-2 tizeddel elmaradt, de a 31. körben az addigi legjobbját nyújtva 1:15.3-at préselt ki, majd a következő két szektorban is hozott 0,3 másodpercet ellenfelén, akit a Ferrari ezt látva kihívott a depóba, hogy utána minél közelebb legyen a Mercedeshez. Nem sok hiányzott Hamiltonnak az 5. hely elvesztéséhez, Räikkönen pont a lekörözött Szergej Szirotkin Williamsével küzdő Mercedes mögé sorolt be a boxutcából kijövet.

A Mercedes „ébresztőként” tekintett a gyenge hétvégére, de a vészharangokat még nem kell kongatni: a lemaradásuk nem volt aggasztó, és a következő versenyen várhatóan bevetik az új motort.