Társoldalunk:

Becsüljük meg ezt a kivételesen fordulatos F1-es szezont!

2018.12.01. 19:08

Noha az utolsó versenyekre elfogytak a világbajnoki címet érintő izgalmak, az idény egészét tekintve ritkán látható sakkjátszma zajlott, amit az tett lehetővé, hogy a Ferrari és a Mercedes folyamatosan képes volt megújulni.

Abu-Dzabiban lekapcsolták a lámpákat, és miután a desszert gumitesztet is kipipálják a túlórázók, a Forma-1 elvonul jól megérdemelt téli pihenőjére, vagy legalábbis mindegyik csapat a színfalak mögött, a gyárakban folytatja a felkészülést a következő idényre. Amely, reméljük, nem lesz kevésbé izgalmasabb az ideinél, mert bár Lewis Hamiltonnak már futamokkal a szezonzáró előtt oda lehetett volna adni a koronát, a Ferrari és Sebastian Vettel végig méltó vetélytársa volt, és a Red Bull-lal együtt egész évben hozzájárultak a többnyire színvonalas versenyekhez.

Jól dokumentált, hogy az olasz csapatnál hogyan gáncsolták el sorozatosan önmagukat, és sodródtak egyre távolabb az összetett 1. helytől, viszont arról se feledkezzünk el, hogy az idény első felében a Mercedesnél történt több stratégiai és egyéb hiba. Az általános véleményeknek ellentmondva Vettel szerint „nem helytálló az a nézet, hogy domináns autónk volt” – ezzel vajon csak az öngólokat próbálja palástolni, vagy tényleg arra irányítja a figyelmet, hogy a csapat erősödése téves benyomásokat szült a nézőkben? Nem könnyű eldönteni.

A Ferrari zsákutcába jutott az ősz elejénForrás: Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Hoch Zwei

Tény, hogy a nyár közepére a Ferrari a motorok terén hátrányból előnybe került a Mercedesszel szemben, feltehetően a hatékonyabb energia-visszatáplálásnak köszönhetően jobb tempóra voltak képesek az egyenesekben. Ez megsüvegelendő, hiszen nem csupán eltüntették a lemaradást, hanem fordítottak is. Előnybe, ugyanakkor nem fölénybe kerültek, az új turbókorszak elején látott mercedeses hegemóniától messze álltak.

Az SF71H egyik kedvező tulajdonsága az volt, hogy nem hordozott magában szembetűnő hiányosságokat, sokféle pályán, lényegében bármilyen körülmények között lubickolt. Az ősszel tapasztalt gyengélkedését az okozta, hogy az istálló zsákutcába tévedt a fejlesztésekkel. A Mercedes autója ezzel szemben időnként túlhajszolta a hátsó gumikat, főleg a puhább keverékeken, és jellemzően a hűvös idő sem ízlett neki.

A Mercedes Belgiumban jött rá, mi a megoldás a problémára a hátsó gumikkalForrás: DPPI/Dppi

Mégis, a Brit Nagydíjon aratott győzelme után Vettel gödörbe zuhant, a spái sikert leszámítva hétről hétre konstatálnia kellett, hogy Hamilton pontelőnye egyre csak duzzad. Milyen jól jöttek volna ekkor az idény elején – Kínában a rosszul intézett bokszkiállással, Azerbajdzsánban és Franciaországban a kicsúszással és ütközéssel – elszórt pontok, a be nem vitt ütések Hamilton botladozásakor!

Más szemszögből viszont épp ez emelte a britet a német fölé. „Ha egy tulajdonságát kellene kiválasztanom, ami Lewist különlegessé teszi, az a képessége lenne, amivel sok olyan versenyt meg tud nyerni, még ha nem is ő az esélyes – állapította meg az F1 sportszakmai főnöke, Ross Brawn. – Persze, azokat is megnyerte, ahol az ő győzelme volt a legvalószínűbb. E téren osztozik az egyetlen pilótával, aki több címet nyert nála, Michael Schumacherrel.

Brawn anno Schumacher főnökeként 1998-ban átélte, milyen egy erősebb autót felvonultató ellenféllel küzdeni és a végső győzelem kapujában elbukni. A Ferrari 2010-ben és 2012-ben hasonló esélyek mellett szenvedett szívszorító vereséget. 2005-ben azonban Fernando Alonso, 2007-ben Kimi Räikkönen, 2009-ben Jenson Button feljutott a csúcsra úgy, hogy az egész évet nézve valószínűleg nem ő birtokolta a legjobb technikát, meg korábban, a kevésbé megbízható járművek idején is előfordult ez néhányszor. Hamilton hozzájuk csatlakozott?

Hamilton 11 versenyt nyert meg idén, pedig nem mindegyiken volt ő a favoritForrás: AFP/Andrej Isakovic

Akármi is az igazság, érdemes értékelni a csavarokkal teli szezont, mostanában ritkán van részünk hasonlóban. Idén hat alkalommal változott a listavezető személye a világbajnoki rangsorban, az elmúlt harminc esztendőben csupán háromszor volt ennél több csere az 1. helyen (idényen belül); 2014-től 2017-ig összesen volt ennyi.

Macska-egér játék helyett profi sakkjátszma zajlott, amelyben az erőviszonyok havonta megfordultak. A Ferrari fejlődését a motorral említettük néhány bekezdéssel ezelőtt, de a vékonyabb futófelületű gumikkal is fokozatosan javultak, azok harmadik bevetésekor Vettel nyerte a futamot, holott a legelső alkalommal még látványosan szenvedtek velük. A Mercedesnek a hátsó gumik kezelésében mutatott fejlődésért jár a dicséret, és mindkét csapatra gyakrabban jellemző volt, mint nem, hogy a gyengébb pénteki kezdésekre hatékonyan reagáltak.

Tippmixgyilkos idény lehetettForrás: Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Hoch Zwei

Nem csoda, hogy általában rövid ideig volt terítéken egy-egy téma, mindig adta magát egy újabb – van, aki leragadt volna például a glória látványának ócsárlásánál? Távoli emlék már a Ferrari olajégetési ügye, a betiltott tükre, Hamilton vonalátlépése a bokszutcában.

Nem ritka, hogy két csapat püföli egymást egész szezonon keresztül, az már annál inkább, hogy ilyen gyorsan változnak az erőviszonyok. Általában az szokott történni, hogy az egyik erősebben kezd, aztán a másik átveszi a kezdeményezést, és megpróbálja behozni a hátrányát. A Ferrari és a Mercedes tavalyi küzdelmét az egyes pályákon eredendően befolyásolta az autók genetikája, a jelentősen eltérő tengelytáv, hasonlóan a 2007-es Ferrari-McLaren csatához. Amikor az olaszok konkurenciát kaptak a 2000-es években, többször a különböző gumiszállítók aktuális teljesítménye tükröződött az eredményekben.

Izgatottan várhatjuk, milyen hatása lesz a 2019-es szabályváltozásoknak, de akár azoktól, akár más okokból előfordulhat, hogy valamelyik istálló a többi fölé tornyosul. Voltak már ínségesebb idők is a szurkolóknak, ezért meg kell becsülni a 2018-ashoz hasonló szezonokat.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK