Mattia Binotto: A svájci motorzseni, akire Lauda is felfigyelt a Ferrarinál

Négy szezon után a Ferrari tavalyi kinevezett menedzsmentje nem szavazott bizalmat az eddigi csapatfőnöknek, Maurizio Arrivabene elhagyja az istállót, az utódja pedig Mattia Binotto technikai igazgató a Scuderia élén. A változás egy ideje már benne volt a levegőben, sajtóhírek sora szólt arról, hogy Binotto és Arrivabene viszonya elmérgesedett Sergio Marchionne halála után.

Arrivabene végig tagadta, hogy feszültség lenne köztük, és az összefogás jelentőségét hangsúlyozta, de a Ferrari tavalyi megingásai alapján is lehetett sejteni, hogy a színfalak mögött problémák vannak, főleg azután, hogy Japánban Arrivabene bírálta a csapat technikai stábját, holott általában az „együtt nyerünk, együtt vesztünk” mantrát ismételgette.

A Ferrari korábbi elnöke, Sergio Marchionne tavaly júliusban halt meg, a pletykák szerint az ő tervei között szerepelt Kimi Räikkönen lecserélése Charles Leclerc-re, és Binotto előléptetése Arrivabene posztjára. Marchionnét az elnöki székben az Agnelli család sarja, John Elkann követte, az ügyvezető igazgató Louis Camilleri lett, aki korábban már volt Arrivabene főnöke a Philip Morrisnál.

Bár a neve alapján sokan olasznak gondolhatják, Binotto valójában svájci születésű, 1969. november 3-án látta meg a napvilágot Lausanne-ban. Itt végezte az iskoláit is 1994-ig, a helyi műszaki egyetemen szerzett mérnöki diplomát, majd 1995-ben, Modenában járműgépész is lett. Ekkor rögtön be is került a Ferrarihoz, ahol eleinte a motorok tesztelésével foglalkozott.

Az 1997-es szezontól már előléptették a versenycsapathoz, 2003-ig továbbra is motormérnökként dolgozott, 2004 és 2007 között pedig ismét előrébb tolták, ekkor már a versenymotorok üzemeltetéséért felelt. A Schumacher-korszak sikercsapatának leköszönésével átszervezték a Ferrari működését, Binotto 2007-től főmérnökké vált, a motorok összeszerelésével és működésükkel kapcsolatos ügyek is az ő hatáskörébe kerültek.

A Ferrari karosszériafejlesztését akkoriban James Allison irányította, aki hivatalosan családi okok miatt 2016-ban lemondott a posztjáról, Marchionne ekkor saját kezűleg szervezte át a Scuderia mérnöki gárdáját, és kinevezte Binottót általános technikai igazgatóvá. A svájci szakember lényegében a mérnöki terület első számú vezetője lett, míg Arrivabene az adminisztratív ügyeket intézte Marchionne irányítása alatt.

Ugrásszerű fejlődés, majd megtorpanás

A Ferrari a 2014-től érvényes motorszabályok bevezetése óta felzárkózó üzemmódban van. Az első szezon katasztrofálisan sikerült, elvesztették Fernando Alonsót, Marchionne is akkor vette át a hatalmat, Sebastian Vettel érkezése és Arrivabene kinevezése révén egyértelműen új korszak kezdődött. Ez 2015-ben néhány győzelmet, 2016-ban botlásokat hozott.

A 2017-es szezon során egészen az ázsiai futamokig versenyben voltak a világbajnoki címért, erre a Mercedes-csapat ügyvezetői jogkör nélküli elnöke, Niki Lauda is felfigyelt, aki Binotto révén látta igazoltnak azt az elméletet, hogy a Scuderia menedzsmentjébe nem olaszok kellenek.

Az európai szezon végétől azonban elkerülhető balesetek és műszaki hibák miatt rengeteg pontot vesztettek az egyéni és a konstruktőri világbajnokságban egyaránt. Marchionne erre a minőségbiztosítási részleg megerősítésével reagált, ennek eredményeként Vettel 2018-ban egyszer sem esett ki műszaki hiba miatt.

Közben az európai szezon végeztével a Ferrari tévútra került a karosszériafejlesztéssel, hetekig kísérleteztek, mire rájöttek, hogy az újításaik nem váltak be, így a Mercedes ismét tetemes előnybe került. Vettel látványos vezetői hibái sokszor leplezték a helyzetet, de a Scuderia nagyobb technikai hibákat is vétett, és a német pilóta szerint nem voltak elégszer gyorsabbak a Mercedesnél a világbajnoki győzelemhez.

„Bizton állíthatom, hogy nem vagyok minden terület szakértője – nyilatkozta Binotto tavaly Monzában. – Az F1-ben szerzett 25 éves tapasztalatom során remek időket éltem meg a Ferrarival a versenypályákon, Michael Schumacher korszakában, de mindig az erőforrással foglalkoztam. Amikor felnőttem a végleges pozíciómba, az volt a fontos számomra, hogy meghatározzam a célokat, de

„Ide összpontosítjuk az erőfeszítéseinket is, hogy a csapat rendesen, csapatként működjön. Az autót egy egész csomagnak tekintjük, nem alkatrészek halmazának, mert egy csapat vagyunk, és nem egy erőforrást vagy szárnyat működtetünk, hanem egy egész autót. Ismétlem, arra törekedtünk, hogy csapatot építsünk, megfelelő célokat határozzunk meg, ezeket kezeljük, próbáljunk ambiciózusok lenni. Azt gondolom, nagyjából ez történt az elmúlt két év során.”

Ez egy teljesen más irány

A közelmúlt eseményei alapján nem úgy tűnik, hogy Binotto ígéretesen induló pályafutása a mostanában sikertörténet lenne, de van ok feltételezni azt, hogy a Ferrari csupán a Marchionne halála utáni interregnum zűrzavarában ingott meg, és a külvilág számára nyugodt, kiegyensúlyozott vezető képét mutató

Miközben a svájci szakember erős referenciákkal rendelkezik a technikai menedzsment terén, a csapatfőnöki pozíció ennél sokoldalúbb vezetőt kíván meg. Binotto eddig csupán néhány sajtótájékoztatón mutatkozott nyilvánosan, akkor a szakterületét hitelesen képviselte, a hatáskörén kívül eső dolgokat azonban világosan távol tartotta magától.

Ez Arrivabenére is jellemző volt, ő azonban általában (például a jogtulajdonossal való tárgyalások ügyében) azzal mentegetőzött, hogy fajsúlyos kérdésekben Marchionne volt az illetékes. Binotto kinevezésével várható, hogy a Ferrari általános ügyvezetője, a versenyzéshez és az autóiparhoz kevésbé értő, a luxustermékekhez annál inkább kötődő Louis Camilleri, és az elnökként valódi kontrollt gyakorló Elkann szerepe növekedni fog a sportpolitika terén.

ebben a helyzetben Binottóra a sikerek hajszolása mellett az a feladat hárul, hogy a Ferrari és részben az egész F1 szempontjából olyan műszaki megoldásokat képviseljen, amelyek a versenysportban fenntartják az ágaskodó paripa és az egész sportág mítoszát, Camilleri és Elkann pedig diplomáciai és üzleti vonalon kénytelen majd beszállni a kötélhúzásba.