Arrivabenének mennie kellett, Binotto a jó választás a Ferrarinál

A Ferrari január 7-én hivatalosan bejelentette: leváltja a 4 évig a csapatfőnöki pozíciót elfoglaló Maurizio Arrivabenét, akinek helyét a technikai igazgató, Mattia Binotto veszi át. A hírt a közvélemény alapvetően pozitívan fogadta, noha csak ezután derül majd ki, hogy csapatfőnökként is annyira megállja-e a helyét, mint tette azt technikai igazgatóként.

A Ferrari közleménye szerint a technikai személyzet továbbra is közvetlenül neki jelent majd, tehát még ha be is töltik a korábbi pozícióját, vélhetően akkor sem távolodik el a technikai kérdésektől, hanem párhuzamosan fogja azokat felügyelni a csapatfőnöki teendőkkel.

Mauro Forghieri közel 30 évig dolgozott a Ferrarinál, a 60-as évek eleje és 1987 között számos siker fűződik a nevéhez technikai igazgatóként, eközben egy ideig azonban a csapat menedzseléséért is ő felelt, ami elmondása szerint már akkor sem volt könnyen összeegyeztethető a technikai feladataival.

„Tudom mit jelent több feladatkört összevonni a sportmenedzsmentben. Nem lesz könnyű Mattiának, és én tudom, hogy miről beszélek. Az én időmben ez egyértelműen könnyebb volt, mert kisebb volt a csapat szerkezete. Olyan dolgokkal fogja szembetalálni magát, amelyekkel korábban soha nem foglalkozott” – nyilatkozta Forghieri az Autosportnak.

Forghieri kiemelte, hogy ő a politikai és a versenyzőkkel kapcsolatos kérdésekben nagyban támaszkodhatott a Ferrarit a háttérből irányító Enzo Ferrarira, aki több terhet le tudott venni a válláról. Hogy Binottónak lesz-e ilyen támasza az elnök John Elkann, vagy a vezérigazgató Louis Camilleri személyében, az majd elválik. Akárhogy is, Forghieri azért bízik Binottóban.

„Csapatfőnöknek lenni bonyolultabb, mint azt az emberek gondolják, de ha Mattia elég karakán lesz, oda fogja tudni vezetni a csapatot, ahová csak akarja. A fontos, hogy mindig legyen tudatában annak, hogy éppen hol állnak. Nagy kihívással néz szembe.”

Az F1-ben érdekelt menedzserek egyelőre nem foglaltak nyilvánosan állást az ügyben, de Arrivabene honfitársa, a Benetton és a Renault korábbi csapatfőnöke, Flavio Briatore nem lepődött meg a váltáson.

„A Ferrari rendelkezett mindennel, ami a világbajnokság megnyeréséhez kell, de mégsem győztek. Amikor az ember nem nyer, a dolgoknak változniuk kell, és úgy hiszem, a Scuderia vezetői Maranellóban is így gondolták” – vélte Briatore, aki kiválónak tartja Binotto munkáját, és úgy vélte, másfajta menedzsmentstílussal a pilóták is jobban teljesíthetnek a futamokon.

Arrivabene a brit újságíróknak nem fog hiányozni

A 61 éves olasz elküldése után az F1-ben dolgozó újságírók, köztük korábbi pilóták is reagáltak a történtekre, sok köszönet azonban nem volt a megszólalásaikban Arrivabenére nézve. Mark Hughes, az évtizedek óta a paddockban dolgozó szakújságíró vitriolos írásban fejtette ki, hogy szerinte mennyire alkalmatlan volt a kirúgott csapatfőnök a posztjára, véleményével pedig más, neves zsurnaliszták is egyetértettek.

Arrivabene regnálása alatt a Ferrari kívülről nézve a rá története során sokszor olyannyira jellemző attitűdöt vette fel: jóformán megközelíthetetlen, de legalábbis nagyon zárkózott volt a szurkolók és a sajtó irányába egyaránt. Hughes szerint ez egyértelműen a tavaly nyáron elhunyt elnök-vezérigazgató, Sergio Marchionne vezetési elveit tükrözte, a Motorsport Magazine szerzője szerint azonban

„Arrivabene híján volt a képességnek, hogy vezesse és inspirálja a csapatot. Amit ő vezetői képességnek látott, azt sokan megfélemlítésnek vették.

– írja Hughes, aki Twitteren megjegyezte, hogy sem a Ferrarit 2008 és 2014 között irányító Stefano Domenicali alatt, sem a Todt-korszak idején nem volt jellemző a csapatra az Arrivabene által az első naptól fogva alkalmazott, „kellemetlen” és „fenyegető” megközelítés a sajtóval szemben, neki személy szerint álomszerű volt a munkakapcsolata a vörösökkel a most menesztett olasz kinevezése előtt.

Ezzel a megközelítéssel a volt csapatfőnök olyan negatív spirált indított el, ami később a Ferrari eredményességére is kihatott. Hughes szerint pont annyira nem tolerálta a kérdéseket csapaton belül, mint amennyire agresszíven és ellenségesen lépett fel az újságírókkal szemben. A szakíró egy eddig nem ismert incidenst is felelevenített. A tavalyi Kínai Nagydíjon Giorgio Piola, az F1 legismertebb technikai illusztrátora lefotózta a Sebastian Vettel által a pilótafülke oldalára helyezett Ferrari-kormányt, majd rajzot készített az azon először feltűnő extra fülecskéről.

A megfélemlítés kultúráját a csapaton belül is meghonosító Arrivabene vezetési módszereinek tökéletes ellentétét alkalmazta a Ferrarit technikai fronton újra az egyik legjobbá emelő Binotto technikai igazgatóként. Hughes szerint ő volt az, aki meggyőzte Marchionnét, hogy a félelem kiiktatása a csapat életéből óriási energiákat szabadítana fel, és jót tenne a Ferrarinak. Marchionne hallgatott rá, és már el is tervezte Arrrivabene leváltását, amelyet végül utódja, John Elkann meg is tett.

Hughes mellett Scott Mitchell, az Autosport újságírója sem kímélte az olaszt, kijelentve, hogy Arrivabene semmiben nem járult hozzá a Ferrari 10 éve látott legerősebb idényéhez, hacsak abban nem, hogy egy botladozó, ideges versenycsapatot kreált egy olyan sztárpilótával, aki összeroskadt a nyomás és az elvárások súlya alatt. Mitchell kiemelte, hogy ezzel szemben Toto Wolff, a Mercedes csapatfőnöke rengeteg dicséretet kap azért, hogy miként menedzseli az embereit, valamint azt is megjegyzi, hogy

Will Buxton, az F1 riportere azzal a hasonlattal élt, hogy „ha labdarúgásról, és nem Forma-1-ről lenne szó, Arrivabene aligha maradhatott volna a Ferrari élén 2017 után”. A paddockban dolgozó újságíróként ő is megjegyzi, hogy a falak fizikai és átvitt értelemben hamar felépültek Arrivabene érkezése után, de mint később kiderült, ezek nem a csapat megóvását szolgálták, hanem az említett, félelmen alapuló vezetés megszilárdítását. Sokan Marchionne bábujának tartották Arrivabenét, mások azonban úgy gondolták, hogy a csapatvezető valódi, hatalom által megrészegült és felbátorodott személyisége tört felszínre.

Az újságírók mellett az F1-es pilótából zsurnalisztává lett David Coulthard és Martin Brundle sem tűnt szomorúnak Arrivabene leváltása miatt. A visszavonulása óta szakkommentátorként és televíziós szakértőként dolgozó skót szintén a saját bőrén tapasztalta meg a Ferrari bánásmódját a sajtóval, és neki sem tetszett, amit látott. „Remélem, a [Ferrari] médiafelelőse is felébred, vagy leváltják valakire, aki érti a jó kommunikáció fontosságát. Ők az F1 legnagyobb nevű csapata, referenciákat kellene felállítaniuk ahelyett, hogy ajtókat zárnak be” – írta a Twitteren.

„Nem tudhatjuk, amit nem tudunk, ha nem vagyunk benne egy szervezetben, csapatban, üzletben, családban és a többi. De nem vagyok meglepve a Ferrarinál történt változtatáson. Ez egy pokoli munka, noha másoknak sikerül már elvégezniük. A legtöbb rajongó egy erős, és egész évben rugalmas Ferrari után sóvárog.”