Társoldalunk:

Kerékforgatók: Csokornyakkendőben, sörrel a volán mögött

2019.01.22. 10:29

60 éve ezen a napon halt meg közúti száguldozás közben a britek első Forma-1-es világbajnoka, Mike Hawthorn, aki nagykanállal habzsolta az életet. Mai szemmel nézve hihetetlen körülmények között, Marokkóban, illetve egyik közvetlen ellenfele gesztusával harcolta ki a dicsőséget.

A Forma-1 bajnokai közül hatan vesztették életüket egy autó volánja mögött. Négyüket, Alberto Ascarit, Ayrton Sennát, Jim Clarkot és Jochen Rindtet a versenypályán érte utol a végzet, Giuseppe Farinát és Mike Hawthornt pedig a közúton, utóbbit pont 60 éve. Mindannyiuk közül vélhetően ő a legkevésbé ismert, az első brit, egyben nem latin országból származó F1-es világbajnok.

E megtiszteltetés talán Stirling Mossnak járt volna jobban, aki karrierje során négyszer lett ezüstérmes az összetettben, de a nagy Juan Manuel Fangiót nem tudta legyőzni, a visszavonulása utáni első évben pedig hiába mutatott fel 4-et Hawthorn 1 győzelmével szemben, egyetlen pontocskával kikapott honfitársától. Aki, amint arra később kitérünk, épp Moss hihetetlen sportszerű gesztusának köszönhetően nyerte meg a párharcot.

Mike Hawthorn volt az első brit világbajnokForrás: AFP

Utána egyből visszavonult, de a dicsőséget csak alig három hónapig élvezhette, mert az A3-as főúton tragikus balesetet szenvedett – a halál szele addig sem kerülte el, a karrierje során azt többször közvetlen közelről érezhette.

Fényes kezdés, sötét folytatás

Hawthorn 21 évesen, 1950-ben kezdett versenyezni, ebben segítségére volt, hogy apja autókereskedést és -szervizt üzemeltetett, aki rajongott a versenyzésért, amit maga is űzött, motorral. A karrierjét 1952-ben robbantotta be egy F2-es futamon a pole-ból aratott diadallal, a híres Fangiót és José Froilán Gonzálezt is legyőzve. Pedig langaléta alkata sosem segítette. „Komoly probléma, hogy betuszkoljam magam a volán mögé. A túl nagy Hawthorn megpróbál egy túl kicsi autóval harcolni” – mondta egyszer.

Néhány hónapra rá már a Forma-1-ben indult ugyanezzel az autóval, a harmadik futamán, hazájában dobogóra állhatott, és 1953-ra a Ferrarinál landolt. Franciaországban világraszóló győzelmet aratott, végig meccsben volt a kor nagyjaival, Ascarival, Fangióval, Gonzálezzel, és mindegyiküket lehajrázta Reims gyors pályáján.

A gyors sikereket szerencsétlen fejlemények követték: egy F1-en kívüli autóversenyen súlyosan megégtek a karjai és a lábai, és apja is elhunyt egy közúti balesetben. Utóbbi miatt a Ferraritól átmenetileg átigazolt a Vanwallhoz, hogy otthonról felügyelhesse a családi vállalkozást, de hamar visszatért. Szintén a negatívumokat gyarapította a Jaguar színeiben aratott győzelem Le Mansban 1955-ben, ugyanis az ő manővere idézte elő a motorsport történetének legnagyobb, több mint 80 halálos áldozattal járó tömegszerencsétlenségét.

Fangio elől menekülve hirtelen a bokszutca felé vágott az élről, ezzel keresztezte az egyik lekörözött versenyző, Lance Macklin útját, aki erre nem tudott időben reagálni. Ő balra rántotta a kormányt, amivel a másik mercedeses, Pierre Levegh került harapófogóba, és eltalálta Macklin hátsó kerekét. Levegh irányíthatatlanul csapódott a nézősereg közé, a szerteszét repülő roncsdaraboktól és a tűztől több tucat embert meghalt, beleértve a pilótát is. Fangio is könnyen odaveszhetett volna, ha Levegh az utolsó pillanatban nem figyelmezteti a veszélyre egy felemelt kézzel, így kimaradt az ütközésből.

Hawthorn a bokszban, a háttérben a szörnyű baleset nyomaiForrás: Ina/Ina/Daniel Fallot

Az önéletrajzi könyvében Hawthorn azt állította, Fangióval harcolva „átmenetileg lebénította” a gondolat a Mercedes akkori közismert fölényéről. „Ez futott át az agyamon, és azt mondtam, a fenébe is, egy német autónak miért kellene mindenképp legyőznie egy britet.A kocsiból kiszállva látszott rajta, hogy tisztában van vele, a balesetet ő okozta. A brit pilótát a Jaguarral együtt sok bírálat érte, hogy a Mercedesszel ellentétben nem állt ki a versenyből, és nyert.

Elegancia és humor

A Forma-1-ben Hawthorn 1953 és 1957 között még az 1954-es szezonzárót nyerte meg, ezen kívül összesen nyolcszor volt dobogós. Kiemelkedően szárnyalt 1957-ben a hazai futamán, melyet megnyerhetett volna, ha nem kap defektet attól, hogy ráhajt az élről kieső Jean Behra kiszakadt kuplungján.

Hawthorn jellegzetessége a csokornyakkendőben vezetés volt. Fiatalon többnyire sportdzsekit és hosszú nyakkendőt viselt a volán mögött, ezeket az első együléses versenye előtt cserélte le – a klasszikus nyakkendőt folyton az arca elé fújta volna a menetszél.

A Le Mans-i győzelem pillanataForrás: AFP

Korabeli James Huntként nagykanállal habzsolta az életet, hajkurászta a szebbik nemet és szívesen italozott. Utóbbira jó példa, ahogy saját magát jutalmazta az 1958-as Brit Nagydíj befutója után. „Nagyon jól emlékszem az utolsó körökre, mert forróság volt, és nagyon szomjas voltam. A Becketts kanyarban a sportbírók söröskorsóból ittak, és azokat lóbálva engem is ingereltek. Ettől még szomjasabb lettem – mesélte. – Az utolsó körben jeleztem nekik, hogy én is kérek belőle. A leintés után odáig nyomtam a gázt, ahol megálltam, és kaptam egy ízesített sört. Ezt kortyolgatva, sisak nélkül vezettem vissza.”

Menyasszonya egy manöken volt, de gyereke nem tőle lett, hanem egy francia nőtől, akivel első F1-es győzelme után hált. Mivel a hölgy kiemelt társasági körből származott, a terhességet titkolandó egy kunyhóban kellett élnie a gyermek megszületéséig. A versenyző javára kell írni, hogy nem hanyagolta el őket, és fiát meg is autóztatta Angliában, amikor pár évvel később meglátogatták.

Hawthorn mókamesternek sem volt utolsó. „Kedves fiatal srác, mindig jó a hangulata” – mondta róla Fangio. Stirling Moss felelevenítette, hogy egyszer tréfából levizelte egy fáról, míg egy másik alkalommal úgy incselkedett vele, hogy szándékosan a rajtjel előtt kezdett rohanni az autóhoz, hogy beelőzze a műfajban verhetetlen honfitársát. Moss dühösen kiabált, Hawthorn pedig elterült a földön a röhögéstől. Egy másik, kopaszodó brit pilótát sörrel locsolt le azzal a tréfás üzenettel, hogy hajerősítőre van szüksége.

A diadal éve

Rajta kívül csupán Keke Rosberg nyert Forma-1-es világbajnokságot úgy, hogy az adott évben összvissz egyetlen futamot nyert. Hawthorn esetében ez az 1958-as Francia Nagydíj volt, ugyanúgy Reimsben győzött, ahol öt éve legelőször. Pole pozícióból ugyanakkor ő gyűjtötte a legtöbbet, szám szerint négyet.

Mike HawthornForrás: Imgur

Nagy riválisa Moss volt, miután ferraris csapattársa, Peter Collins pont az orra előtt szenvedett halálos balesetet a Nürburgringen. Moss mindig hihetetlenül peches volt (csak ebben az évben ötször esett ki műszaki hibával, kétszer az 1., kétszer a 2., egyszer a 3. helyről), mindez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a sportág történetének egyik legsportszerűbb gesztusával segítse Hawthornt – s egyúttal, mint utóbb kiderült, megfossza magát a vb-címtől.

A szezon hajrájában, Portugáliában Porto villamossínekkel(!) átszelt utcai pályáján Moss egy teljes kört vert Hawthornra, de a célvonal előtt visszaengedte maga elé. A második helyen tanyázó ferraris viszont kicsúszott, és a két versenyző együtt integetett a beavatkozni igyekvő sportbíróknak, hogy ne érjenek hozzá az autóhoz, mert az kizárást jelentene külső segítség igénybevétele miatt. Nem is ezért, hanem menetiránnyal szembeni haladás miatt akarták diszkvalifikálni Hawthornt.

Ekkor jelent meg Moss, aki rámutatott: ellenfele valóban így tolta be a Ferrarit, csakhogy az út mellett, ami nem képzi a pálya részét. Az érvelést elfogadták az akkori „sportfelügyelők”. Moss egy Autosportnak adott interjúban azt mondta, „egyáltalán nem” hezitált, és az sem jutott eszébe, hogy egyetlen világbajnoki vetélytársát segíti épp. Mike kicsúszott, ez már önmagában elég büntetés volt– magyarázta.

Monzában és Marokkóban (igen, az egzotikus Marokkói Nagydíj kizárólag ebben az évben a világbajnokság egyik állomása volt) aztán úgy alakultak az eredmények, hogy Hawthorn egyetlen ponttal Moss előtt maradt a tabellán.

Nem a megfelelő helyen száguldott

Visszavonult, de mint említettük, a következő év, 1959 januárjában életét vesztette, nagy valószínűséggel közúti versenyzés közben. Becslések szerint 160 km/h feletti tempóra gyorsított Jaguarjával, amikor észrevette, hogy az egyik csapatfőnök, Rob Walker megy előtte egy Mercedesszel, de a vizes aszfalton elvesztette az irányítást egy lejtős jobbkanyarban, megpördült, és egy terelősziget egy fába repítette. A becsapódást még túlélte, de nem sokkal.

Egyesek úgy gondolják, a versenyzési ösztön éledt fel benne, amikor meglátta a külföldi gyártmányú járművet, és meg akarta mutatni gazdájának a brit autóipar erejét. Az mindenképp döntő lehetett a balesetben, hogy a Jaguaron prototípus, a vizes útra alkalmatlan gumik voltak.

Ebben a roncsban vesztette életétForrás: AFP

A sors iróniája, hogy Hawthorn nem sokkal a halála előtt állítólag pont erről az útszakaszról azt mondta, egy versenypálya biztonságosabb nála. A baleset helyszínétől néhány kilométerre vesztette életét édesapja is.

Azt viszont tudni érdemes, hogy Hawthorn eleve nem számíthatott hosszú életre egy krónikus vesebetegség miatt, ami talán már a következő F1-es idényben sem engedte volna rajthoz állni. Ez volt az oka, hogy sosem volt katona, és a sajtó időnként azzal támadta, hogy kibújt a szolgálat alól.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK