A ’90-es évek második felében Michael Schumachert szemelték ki a Ferrarinál arra, hogy az ő vezetésével visszaszerezzék az egyéni világbajnoki címet a maranellói istállónak, a gépezetbe azonban homokszem került, amikor a német pilóta váratlanul kettős lábtörést szenvedett az 1999-es Brit Nagydíjon, és kénytelen volt hónapokat pihenővel tölteni.
Ekkor a Ferrari éllovasa Schumacher csapattársa, Eddie Irvine lett, aki meglepetésre sokáig vezette a világbajnokságot a gyorsabb autóval rendelkező, de csetlő-botló McLaren és Mika Häkkinen ellen. A végén azonban hiába állt be Schumacher is vízhordónak a Malajziai Nagydíjra, Häkkinen és a McLaren duplázni tudott. Irvine a szezon végén a Jaguarhoz igazolt, de nem bánja, hogy így alakult az 1999-es év.
„Az nagy szívás volt – viccelődött Irvine a BBC-nek arról, hogy Schumacher ült a másik Ferrariban. – Bárki más lett volna a csapattársam, az elég jó lett volna nekem. Schumacheren kívül szerintem nem voltak sokan, akik jobbak voltak nálam, de Schumacher egyszerűen egy külön világ volt” – nyilatkozta az ír expilóta.
Szép lett volna, ha kifogok egy [Gerhard] Bergert vagy egy [Jean] Alesit, mert szerintem meg tudtam volna verni őket, de a Ferrarinál vezetni így is elképzelhetetlen szint.
„Az ember túlnő egy sportoló szerepén, olyan lesz, mint egy rocksztár. Hatalmas erő, ha összekötnek a Ferrari nevével, ez bizonyos mértékben megrészegítő. Ha Olaszországban vagyok, még manapság is sok helyen ingyen eszem-iszom. Egy dolog Forma-1-es pilótának lenni, a Ferrarinál vezetni tízszer akkora dolog.”
Irvine-ra 1999-ben rámosolygott a szerencse, hiszen Schumachert félreállította a silverstone-i balesete. Addig mindössze egy futamot, az 1999-es idénynyitó Ausztrál Nagydíjat nyerte meg szintén kedvező körülmények közepette, utána viszont rögtön győzött a Brit Nagydíj után következő osztrák és német futamon, miközben Häkkinen mindkét versenyen balszerencsés volt.
Az volt a legnagyobb gond, hogy Michael balesete után a Ferrari rögtön kivette az autót a szélcsatornából
– emlékezett vissza Irvine. – Leálltak a fejlesztéssel, és a következő évi autót tették be a szélcsatornába. A McLaren autója jobb, gyorsabb volt a miénknél. Nem tudtuk, hogy a körülmények később kedveznek majd nekünk. Feltettünk néhány 2000-es fejlesztést az 1999-es autóra, így előreléptünk a teljesítmény terén.”
„Üzleti döntést kellett hozniuk. Engem is beleértve mindenki azt mondta volna, hogy Irvine nem tud nyerni az 1999-es Ferrarival, mert a McLaren abban az évben körönként egy másodperccel gyorsabb volt. Tudták, hogy Michael a következő évre visszajön, ő a szupersztár, és ez így teljesen észszerű volt” – nyilatkozta.
Irvine ennek ellenére nem bánja, hogy így alakultak a dolgok, szerinte az élete nem is lehetne jobb a mostani időszaknál.
„Nyilván, jó lenne világbajnoknak lenni, de vannak világbajnokok, akiknél tudom, hogy jobb vagyok, és akadnak nálam jobbak, akik szintén nem lettek világbajnokok. Az én életem viszont jó, nincs okom panaszra” – mondta az ír expilóta, aki a versenyzés utáni éveiben ingatlanbefektetésekkel jelentős vagyonra tett szert.