Tényleg jogászok vették át a Forma-1 irányítását?

Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a Kanadai Nagydíj utolsó fél órájába, majd a leintés utáni protokolláris jelenetekbe több izgalom szorult, mint az egész eddigi szezonba összesen. Ez nem jó hír, tekintettel arra, hogy a montreali futammal a mezőny lezárta a 2019-es versenynaptár első harmadát.

Bahreinben ugyan többször is drámai fordulatot vettek az események, de az idén most először nyílt igazi lehetőség arra, hogy a mezőny két legsikeresebb tagja, Sebastian Vettel és Lewis Hamilton megmérkőzzön egymással, ráadásul a tét a Kanadai Nagydíj megnyerése volt.

Vettel megcsúszása után a sportfelügyelők úgy döntöttek, megbüntetik a Ferrari-pilótát, és hiába osztottak ki neki enyhe ítéletet, az mégis súlyos következményekkel járt, mert a verseny késői szakaszában már nem tudott 5 másodperces előnyt kiautózni.

még akkor sem, ha az érvényesített szabályok világosan fogalmaznak. Sokan azt kifogásolják, hogy nem kellett volna ilyen szinten belenyúlni a versenybe; ezzel egyet lehet érteni, ahogy azzal is, hogy az esetet „be lehetett fújni.”

Kívülállóként nem rendelkezünk azokkal a plusz információforrásokkal, amelyeket a sportfelügyelők használhattak, és a közvéleményben megjelenő vélemények széles skálája szerkesztőségünkön belül is visszaköszön. Ebből sejthető, hogy jó megoldás itt aligha létezett, amennyiben a sportfelügyelők nem kapják fel az ügyet, a „másik félnek” is lenne alapja a tiltakozásra.

A következetesség fokát olyan fogódzókkal lehet javítani, amelyekhez az emberek tartják magukat, ezeket nevezhetjük szabályoknak is. Minél kevesebb a szabály, a különböző helyzetek lefedéséhez, annál nagyobb teret kell adni az értelmezésnek, ami következetlenséget okozhat. A különböző eseteket egyre részletesebben definiálva pedig egy sokak által túlszabályozottnak vélt rendszert kapunk, amelyben vannak, akik szinte levegőért kapkodva kérik, hogy hagyják őket versenyezni.

Ezt pedzegette Vettel is a büntetés után, bár ő már korábban is korteskedett a lazább bíráskodás mellett. „Úgy beszélünk, mintha jogászok lennénk, és hivatalos nyelvezetet használunk. Ez nem ad tartást az embereknek és a sportágnak sem. Ez végül is már nem az a sport, amibe beleszerettem, amikor néztem” – mondta a futam utáni sajtótájékoztatón.

Akkoriban háborúzott Ayrton Senna és a McLaren az FIA elnökével, Jean-Marie Balestrével, akkor zárták ki Michael Schumachert technikai és sportszabályok vélt vagy valós megsértése miatt (majd hagyták futni Damon Hill kiejtése után), az F1-es bemutatkozása évében, 2007-ben pedig konkrétan egy ipari kémkedési botrányt tárgyaltak az FIA sportbíróságán.

Az, hogy a Forma-1 bonyolult sportág, és ezért bonyolultan szabályozható, egyáltalán nem új keletű dolog, ahogy az sem, hogy az emberek emlékei megszépülnek, és a gyermeki, fiatalkori rajongást hajlamosak felülírni azok az élmények, amiket az ember csak akkor szerez meg, amikor már egészében látja egy rendszer működését.

nézik a versenyt, és utána azt mondják, hogy egyetértenek velem, de meg kell hoznunk ezeket a döntéseket. Egyszerűen, a mai korban rosszul intézzük ezeket a dolgokat. Mindenre vannak szabályaink” – mondta Vettel, mielőtt egy kissé zavaros példával párhuzamot vont egy építési területtel, ahol a kivitelező felelőssége, hogy a járókelőket ne érje baleset, holott szerinte az emberek is vigyázhatnának magukra.

Jogászkodnak, de nem csak jogászok

Az FIA majd egy évtizede lépett, hogy az F1-es szabályok betartatása ne pusztán jogesetek értelmezése és alkalmazása legyen, és állandó jelleggel delegálnak egy expilótát, akinek kiléte a négytagú sportfelügyelői bizottság többi tagjához hasonlóan folyamatosan változik. A testületben tehát mindig van valaki, aki képviseli a versenyzői mentalitást, és egy helyi tag is.

Ez a helyi képviselő ezúttal Mike Kaerne volt, aki 10 éve a kanadai autósport-szövetség, a CACC elnöke. Alkalmi munkatársként az F1 történetének első flamand sportfelügyelője, a 36 esztendős Mathieu Remmerie csatlakozott hozzá, neki ez volt az első éles bevetése a világbajnokságban, de az elmúlt 6 év során F2, Formula E, TCR- és GT-futamokon is dolgozott már. Korábban a belga gokartbajnokság igazgatójaként is tevékenykedett.

Az olasz szakember majdnem 40 éve érdekelt az autóversenyzésben, eltöltött ugyan három évet az F1-ben 1989 és 1991 között, de elsősorban sportautókkal írta be a nevét a történelemkönyvekbe. Ötször nyerte meg a Le Mans-i 24 órás versenyt, győzött a daytonai 24 óráson, kétszer a sebringi 12 óráson, kétszer az ALMS-ben, a DTM-ben, és kétszer az olasz túraautó-bajnokságban. Pirro a 2010-es Abu-dzabi Nagydíjon mutatkozott be F1-es sportfelügyelőként.

Szintén erős önéletrajzzal rendelkezik Gerd Ennser, aki jogászként doktorált, és közben versenyzőként is kipróbálta magát, majd 2006-tól a DTM összes fordulóján sportfelügyelőként dolgozott, és 2010-től F1-es nagydíjakon is felvállalja ezt a szerepet. Ennser jogi pályája során volt bíró, ügyész, és egy autóipari cég jogi osztályán is dolgozott, valamint tagja volt a német autósport-szövetség, a DMSB igazgatótanácsának, jelenleg a legnagyobb német autóklub, az ADAC bajorországi tagozata elnökségének tagja.

A testület létszáma állandó, ebbe természetesen ezúttal is delegálták a helyi tagot és az expilótát, egy fiatal szakembert az utánpótlás érdekében, és egy sokrétű jogi, valamint szakmai ismeretekkel rendelkező sportvezetőt is. A csapatépítés szempontjából nehéz elképzelni egy olyan panelt, amelyben ennél felkészültebb résztvevők kapnak helyet ilyen összetételben, ráadásul a helyzetet nehezíti, hogy a részrehajlás elkerülése érdekében a tagok folyamatosan cserélődnek, és változó felállásokban vállalják a versenyek felügyeletét.

Azon lehet vitatkozni, hogy a kompetenciák közül melyikre, milyen arányban van szükség a sportfelügyelők körében, de szervezeti szempontból látható, hogy a tagok többféle nézőpontot és attitűdöt képviselnek (legalábbis a kiválasztásukkor erre törekedhettek), és a hírek szerint ezúttal egyhangúlag egyetértettek a Vettel-eset megítélése kapcsán.

Az volt már 30 évvel ezelőtt is. A felügyelet és az irányítás megvalósításához legitimáció szükséges, ennek forrása a szakmai felkészültség és az FIA mint testület felhatalmazása. Ha egy résztvevő vagy a közönség nagy része tényleg azt gondolja, hogy e sportfelügyelői panel minden tagja bakot lőtt, akkor miben vagy kiben kellene bízni a sportág tisztasága érdekében?