Persze nem újdonság az F1-ben az 1000 lóerős, vagy annál is nagyobb teljesítményű motor, a turbókorszak fénykorában a BMW négyhengerese tesztpadon 1400 lóerőt is tudott, a hibrid erőforrások térnyerése óta azonban ezt a határt sokáig csak alulról szagolták a csapatok. Becslések szerint a hibridek 2014-es bevezetésekor az akkor még egyértelmű fölényben levő Mercedes 850 lóerőre volt képes (az együttesen 160 lóerőt szolgáltató MGU-H-val és MGU-K-val együtt), míg például a Renault jócskán elmaradt ettől. Hogy jelenleg hol állnak a Mercedeshez képest, csak saccolni lehet,
ami azonban szerintük biztos, hogy az idei szezonban elérték az 1000 lóerőt.
„Az időmérőn vannak bizonyos teljesítménybeli csúcspontok, nem mindig vagyunk képesek erre a teljesítményre. Sok tényezőtől függ, például a körtől és a külső hőmérsékletektől" – mondta a német szaklapnak Rémi Taffin, a franciák motorguruja, akivel egy fontos évforduló kapcsán a GPhírek is leült beszélgetni. Ez tehát azt jelenti, hogy az 1,6 literes V6-os legalább 840 lóerő leadására képes,
mindezt persze a100 kg/órában maximalizált átfolyási sebesség betartása mellett, anélkül ugyanis már régen régen jóval 1000 lóerő fölött járnának a gyártók.
Ezzel is lehet ugyanakkor trükközni, az ezt mérő szenzor ugyanis ki van téve az autó menet közbeni vibrációinak, minimális ideig ezért a Renault saját elmondása szerint képes 3 grammal meghaladni a 100 kg-s átfolyási sebességet, utána azonban kénytelen alá visszamenni, hogy stimmeljen az óránkénti átlag.