Napra pontosan tíz évvel ezelőtt nyerte első és egyetlen világbajnok címét Jenson Button és a Brawn GP, a napjainkban az F1 rekordjait elképesztő gyorsasággal átíró Mercedes-istálló elődje. Mai szemmel nézve kissé érthetetlennek tűnhet, hogy egy mindössze egy szezonon át létező kiscsapat miként győzhette le a Ferrarit, az akkor ereje teljében levő McLarent, valamint az akkorra már minden kirakóst a helyére tevő, később zsinórban négy vb-címet nyerő Red Bullt. A Brawn GP sikertörténetét Jenson Button és Ross Brawn, a csapat névadó-csapatfőnöke által a Forma-1 hivatalos podcastjának adott interjú felhasználásával elevenítettük fel.
Valamivel kevesebb, mint egy évvel a világbajnoki cím megnyerése előtt a csapat hivatalosan még nem is létezett, ekkor ugyanis a Brackleyben székelő istálló még a Honda gyári alakulataként működött.
2008 december 5-én, egy hónappal azután, hogy a Toyota, fél évvel azután, hogy a BMW is a kiszállás mellett döntött, a Honda is bejelentette: befejezi ténykedését a királykategóriában.
„Hatalmas sokk volt, fogalmam sem volt, róla, hogy ez lesz. Éppen edzettem Lanzarotén abban a csodás edzőközpontban, ahová minden évben elmentem egy-két hétre – elevenítette fel az ominózus napot az akkorra a csapatnál már hat szezont lehúzó, 2006-ban első Forma-1-es győzelmét is az istállóval arató Jenson Button. – Miután hazatértem, fittebbnnek éreztem magam, mint valaha. Éppen vártam a csomagjaimat és a biciklimet a Gatwick reptéren, amikor kaptam egy üzenetet a menedzseremtől, hogy azonnal hívjam fel."
Ross Brawn csapatfőnök és Nick Fry ügyvezető igazgató egy megbeszélésre voltak hivatalosak, majd miután mit sem sejtve megérkeztek, a Honda szembesítette őket a döntéssel.
Az volt az ötletük, amit aztán hamar sikerült megváltoztatnunk, hogy szó szerint menjünk vissza a gyárba, kapcsoljuk le a villanyt és közöljük az emberekkel, hogy hazamehetnek, majd zárjuk be a kapukat
– emlékezett a ma már az F1 sportért felelős igazgatójaként dolgozó Brawn. – Egy akkora szervezettel, mint ami nekünk akkor volt 7-800 emberrel, ezt nem lehetett megtenni az Egyesült Királyságban. Vannak folymatok, amiken végig kell menni, konzultációs időszakok, megbeszélések. Ilyen módon nem lehet bezárni egy céget. Eléggé meglepő volt, hogy így gondolták."
A csapat vezetése mindenképpen megoldást szeretett volna találni arra, hogy folytatni tudják a Forma-1-ben, számtalan lehetséges vevővel tárgyaltak, közülük az egyikről kiderült, hogy csaló, és át akarja verni őket, végül magánnyomozó segítségével buktatták le.
Az akkori, világválság sújtotta gazdasági helyzetben egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudják eladni a csapatot, ezért más megoldást javasoltak.
„A Honda elég szép végkielégítést ajánlott mindenkinek, így nem lett volna fair az emberekkel szemben úgy folytatni, hogy hosszú távon nem életképes megoldással állunk elő.
Idővel világossá vált, hogy vagy mi, vagy semmi. Olyan megoldást ajánlottunk a Hondának, ami nem került többe neki, mintha bezárták volna a gyárat,
ami, mint kiderült, a dolgozóknak is sokkal igazságosabb megoldás volt annál, mintha elengedtük volna őket. A Hondának legyen mondva, elfogadták ezt, ami nem volt könnyű nekik, mivel Japánban ismeretlen fogalom volt a menedzsment általi kivásárlás."
Brawnék jelképes összegért, egy dollárért vették meg a csapatot, a Honda pedig elég pénzt hagyott a kasszában ahhoz, hogy végig tudják csinálni a 2009-es szezont.
A 2009-es autó fejlesztése ekkor már javában zajlott, a Honda-motorokat viszont nem kapták meg.
Brawn elbeszélése alapján a Ferrari és a Mercedes is azonnal kész volt segíteni nekik, végül azért döntöttek utóbbi erőforrásai mellett, mert azokat kisebb átalakítással tudták integrálni az autóba.
Ami az autót illeti, a 2009-es átfogó szabályváltozások miatt (az aerodinamika gyökeres módosítása, slick gumik visszahozatala) a fejlesztési időszakban nem tudták, hogy mire is számítsanak. „Nem tudtuk, hogy mink van.
Az új szabályoknak 50%-kal kellett volna csökkenteniük a leszorítóerőt, nekünk pedig már augusztusban világos volt, hogy ennél jóval kevesebbet fogunk bukni.
Volt egy időszak a 2008-as év második felében, amikor a technikai megebszéléseken mindig elmondtam, hogy nem veszítünk 50%-kot, ezért jóval drákóibb szabályokat kell hozni azért, hogy elérjük a célt. Ezután pánikkeltéssel vádoltak meg. Ekkor gyúlt egy kis lámpa a fejemben, hogy talán kivételesen jó autót terveztünk. Amikor a Honda kihúzta a dugót, úgy éreztük, jó autónk van, de semmi jele nem volt annak, hogy a szezon elején annyival jobb lesz, mint a többieké."
Aztán elérkezett az autó bejáratása, Jenson Button a silverstone-i pálya rövidített változatán, hűvös időjárási körülmények között próbálta ki először a BGP001-est, amelyről ekkor még mindig nem lehetett tudni, hogy mekkora potenciál rejlik benne. „Nem tudtam egyből, hogy milyen jó az autó, csak annak örültem, hogy nem voltak megbízhatósági gondjaink. Mindenki kérdezgetett, hogy mennyire jó, én pedig annyit tudtam mondani, hogy »fogalmam sincs«" – magyarázta Button.
Az első valódi próba az utolsó barcelonai kollektív teszten érkezett el, noha a csapat már akkor gyanakodni kezdett, amikor a többi istálló a Brawn GP távollétében elkezdte a tesztelést. „Szimulációkat végeztünk a gyárban és arra jutottunk, hogy a többiek nem túl gyorsak – utalt vissza Brawn az egyelőre nélkülük zajló tesztelésre. – Hacsak nem változtak akkorát a gumik, amivel mi nem számoltunk, a helyzet az, hogy nem valam gyorsak.
A mi számításaink az aerodinamikai mérések alapján pár másodperccel jobbat mutattak, mint amire a többi csapat képes volt az első teszten, ezért azt gondoltuk, valamit elrontottunk,
titkon ugyanakkor reménykedtünk benne, hogy nem."
Végül bebizonyosodott, hogy semmit nem rontottak el, egyszerűen csak nagyon jó autót építettek. „Megérkeztünk a tesztre, nagyon jó volt a légkör, mindenki kedvesen fogadott, imádták az új festést, a nagycsapatok is örültek, hogy megmenekült az istálló – elvenítette fel az első barcelonai tesztnapot Button. – Beugrottam az autóba, kihajtottam a pályára – nagyon izgatott voltam, hogy újra Forma-1-es autót vezethetek és van munkám – megtettem pár kört, aztán visszajöttem a bokszba. Közöltem Shovval (Andrew Shovlin, Button akkori versenymérnöke – a szerk.), hogy nem igazán vagyok elégedett az egyensúllyal, nagy sebességnél nem igazán jó az autó hátulja, alacsony tempónál pedig az eleje. Ő pedig csak mosolyogva nézett rám. »Miért mosolyogsz?« – kérdeztem.
»Mi vagyunk a leggyorsabbak« – közölte. »Hogy érted, hogy a leggyorsabbak? Talán a többiek még csak installációs köröket futottak«. Ő azonban a fejét rázta.
»Mindenki futott már rendes kört, és te 5 tizeddel gyorsabb voltál náluk« Utána elkezdtünk a beállításokkal foglalkozni és végül majdnem egy másodpercet vertünk a többiekre."
A puding próbája természetesen az evés, így az Ausztrál Nagydíjig nem lehettek biztosak benne, hogy tényleg annyira jók, mint amilyennek tűntek. Mindennek tetejébe a riválisok kikezdték a trükkös megoldásukat, az úgynevezett dupla diffúzort, amelyet a Brawnon kívül a Toyota és a Williams is bevetett, mondván az nem felel meg a szabályoknak. Adrian Newey és a Red Bull azért volt különösen dühös, mert állításuk szerint a sztártervező korábban érdklődött az FIA-nál a megoldásról, és azt a választ kapta, hogy az nem szabályos, ezért az energiaitalosok nem fejlesztették ki a sajátjukat.
A szezonnyitón a két Brawn GP Jenson Button-Rubens Barrichello sorrendben kisajátította az első sort, Ross Brawn pedig igyekezett elvonni a versenyzők figyelmét a csapat körül kirobbant botrányról. „Csak annyit mondott, hogy »adj bele mindent, nyerjük meg a versenyt, aztán ha elveszik a győzelmet, akkor elveszik. Ez minden, amit tehetünk.« Volt egy kis sötét felhő a fejünk felett" – elevenítette fel Button csapatfőnöke szavait.
Végül kettős győzelmet arattak, Button pedig a szezon első hét futamából hatot megnyert, csak a harmadik versenyen, Kínában szorult le a pódium tetejéről, a két Red Bull mögött a harmadik helyen zárt.
Az ember azt hinné, hogy Button és a csapat is a fellegekben járt, hiszen azok után, hogy pár hónappal korábban még a megszűnés fenyegette az istállót, az F1-ben a 2000-es szezon óta folyamatosan jelen levő brit pilóta pedig munkanélkülivé válhatott volna, most teljes gázzal száguld a világbajnoki cím felé. De nem ez volt a helyzet.
„Nagyon fura volt, mert az ember azt hinné, hogy nagyszerű érzés megnyerni az összes versenyt, hogy magabiztosságot ad. Velem azonban pont az ellenkezőjét tette,
akkora nyomást helyeztem magamra, hogy utána borzalmasnak tűnt, ha nem nyertem. Mindig azt gondoltam, hogy muszáj megnyernem a következő futamot is, mert ha nem, az kudarc. Másodikként végezni kudarc volt.
Éppen ezért jót tett, hogy Kínában csak harmadik lettem, mert kicsit lekerült rólam a nyomás és sokkal frissebbnek éreztem magam utána Barcelonában."
Brawn szintén úgy emlékezett vissza, hogy nem adták át magukat a felhőtlen örömnek, helyette attól tartottak, hogy mikor ér véget a sikerszéria. „Szerintem ilyesmire soha senki nem gondol, helyette egyfolytában azt keresi, hogy mi gáncsolhatja el. Bármelyik csapatnak hatalmas erőfeszítéseibe került, amelyik valaha dominált a Forma-1-ben, és mind tudta, hogy a dominancia vége bármikor eljöhet.
Bármely időszakban, amelyben szerencsém volt egy nagyon versenyképes csapatban és autóval dolgozni, az emberek attól féltek, hogy mi fog történni.
Az ember tudja, hogy egyszer vége lesz, nem folytatódhat örökké. Persze élvezzük, de ott a tudat, hogy jön a vége, ezért nagyon keményen kell dolgozni, hogy addig fenntartsuk azt az állapotot, amíg lehet."
A Brawn GP csapatfőnökének energiáit a pályán történtek mellett ráadásul lefoglalták a dupla diffúzor szabályosságával kapcsolatos viták és politikai csatározások is, ami miatt szintén nem tudta maradéktalanul élvezni munkája gyümölcsét.
„Az év elején elemésztett minket a dupla diffúzor szabályosságáról folytatott vita. Ez kicsit elvette a dolgok élvezetét, utána azonban olyan szemszögből kezdtem nézni mindent, hogy ez van, ha valaki dominál. Ugyanez volt a Ferrarinál is, az emberek a könnyű választ keresik, a hátrányban levő csapatok úgy fedezik magukat, hogy csalással vádolják azt, aki előnybe került. Ilyen a Forma-1 természete."
A szezon hetedik futamát, a Török Nagydíjat még megnyerte a pontversenyben azután 61 pontjával a 35 pontos Barrichello és a 29 pontos Vettel előtt jókora előnnyel vezető (ekkor még csak 10 pont járt egy futamgyőzelemért) Button, Silverstone-ban azonban csak a hatodik helyen zárt.
Ekkor még nem is sejtette, hogy a brittel együtt
hátralevő tíz versenyen többet nem pezsgőzhet a dobogó tetejéről, sőt, a pódiumra is csak kétszer állhat már fel.
„Silverstone-ban, a szezon nyolcadik versenyén kezdődött. Csapatként is szenvedtünk, de személy szerint én is szenvedtem a gumik felmelegítésével, mindig ez volt a gondom az F1-ben – nevezte meg a mélyrepülés egyik okát Button. – Hatodik lettem, előtte hétből hétszer dobogón álltam. Hatot megnyertem, majd a hazai versenyemen egyszer csak hatodik leszek.
Nem értettem, hogy miért történt, az autó nem működött, hét olyan verseny után az ember pedig nem számít arra, hogy egyik hétről a másikra ez történik. És utána folytatódott a rossz sorozat."
Button valóban szenvedett a gumi munkára bírásával, ez a probláma a vezetési stílusából adódóan azonban egész pályafutása során elkísérte, csupán az autótól és a körülményektől függött, hogy mikor mennyire hátráltatta.
Jóval nagyobb gondot jelentett az autó fejlesztésének szinte totális elmaradása.
„A többi csapat fejlesztett, mi azonban nem. Ez volt a legnagyobb gondunk – mondta Button. – Az új szabályok miatt mindenki gyorsan fejlődött, és ha az ember nem fejlesztett, nem is egyhelyben topogott, hanem visszafelé haladt. Mire ráeszméltünk, hogy visszesünk, akkorra már túl késő volt. Ha a hetedik versenyre ki akarunk jönni egy fejlesztéssel, azt az első futam idején kell elkezdenünk. Hónapokba telik átfuttatni valamit a szélcsatornán, aztán legyártani és feltenni az autóra."
Button szavai alapján szinte hihetetlennek tűnik, hogy mégis meg tudták nyerni mindkét világbajnoki címet. „Megvolt a költségvetésünk, szerintem csak a csapat nem akarta elkölteni. Mire rájöttünk, hogy el kellene költeni, már három hónappal elkéstünk. Kemény volt. Egyetlen valódi fejlesztésünk volt az autón abban az évben és ennyi. Egy olyan évben, amelyben új szabályok jöttek."
Ross Brawn azért kicsit árnyalta Button szavait, a költségvetésük ugyanis valójában megvolt, jó okuk volt azonban rá, hogy ne költekezzenek ki.
„Szem előtt kellett tartanunk az eshetőséget, hogy 2010-ben is így kell folytatnunk és túl kell élnünk még egy idényt pár szerényebb szponzorral. Olyan keveset költöttünk, amennyire csak lehet, és olyan óvatosak voltunk, amennyire csak lehet.
Tökéletes demonstrációja volt annak, hogy ha a Forma-1-ben egy helyben állsz, akkor hátrafelé haladsz."
A többi csapatnál nem voltak ilyen problémák, a Red Bullt egyébként sem tépázta meg az autógyártókat térdre kényszerítő válság, a Ferrari és a McLaren pedig kezdte kiheverni, hogy a 2008-as szezonban egymással folytatott, utolsó pillanatig tartó ádáz küzdelemben elhanyagolta a felkészülést a 2009-es idényre.
A Brit Nagydíj utáni négy futamon Button egy ötödik és két hetedik helyezést, valamint egy belgiumi kiesést tudott felmutatni, és bár Vettel is kiesett kétszer, silverstone-i győzelmére rátett egy második és egy harmadik helyet. A Monzában Barrichello vezérletével aratott kettős győzelem visszavágás volt a Brawn GP részéről, utána azonban jött a szingapúri időmérő, amelyen a pontveryeny éllovasa csak a tizenegyedik lett, miközben Vettel a második rajtkockát szerezte meg.
„Szingapúrban azt hittem, hogy elszalasztjuk a lehetőségünket a bajnoki címre. Rubens miatt nem aggódtam annyira, vagyis azért mégis, viszont tudtam, hogy ugyanolyan autóban ül, így még ha jobb munkát is végez nálam, nem tud akkora előnyre szert tenni. A Red Bullok viszont a mezőny elején voltak.
Akkor úgy gondoltam, hogy ez az egész kezd rémálommá válni, az álomszerű évünkből a legnagyobb blama lehet, amit a motorsport valaha látott. Ennyi versenyt nyerünk, és nem a miénk lesz a bajnoki cím"
– idézte fel az egyre növekvő aggodalmat Button, akivel Brawn látatlanban is egyetértett. – Olyan dominánsnak lenni az elején, mégis elveszíteni a bajnokságot nagyon csalódástkeltő lett volna, különösen a körülmények miatt."
A fejlesztések elmaradása mellett Brawn úgy érzi, hogy a szezon második felében Button teljesítménye is hagyott kívánnivalót maga után,
miközben Barrichello Monza mellett Valenciában is nyert. „Nem tudom, hogy Jenson is így gondolja-e, de kicsit nehézkessé vált a szezon második felére. Ezt a bajnokságot csak elveszíteni lehetett, ez pedig nehéz teher olyasvalakinek, aki soha nem élt át korábban hasonlót. Túlságosan belefolyt olyan dolgokba, amelyekbe normális esetben nem folyt volna, úgyhogy aggasztó módon elindultunk lefelé, Rubens két győzelme mentett meg minket."
A katarzis végül csak eljött, október 18-án, a Brazil Nagydíjon a konstruktőri és az egyéni vb-címet is bebiztosította a csapat. Vettel szuzukai győzelme és Button nyolcadik helye ellenére utóbbinak mindössze arra kellett figyelnie, hogy Vettel ne szerezzen nála hét, Barrichello pedig öt ponttal többet.
Hogy az előbbi forgatókönyv nehezen valósulhat meg, gyakorlatilag már az eső által kaotikussá tett időmérőn valószínűvé vált,
a Red Bull versenyzője csak a 15. rajtockát szerezte meg, miközben Button is csak a 14. helyről indult. Ezzel szemben Barrichello az élről vágott neki a futamnak, nagy sansza volt tehát életben tartani az esélyeit.
Button helyzetét az első körben történt balesetek és a Safety Car pályára lépése is könnyítette, az első kört a kilencedik helyen fejezte be. Barrichello hiába tartotta meg a vezetést a futam első szakaszára, később elvesztette azt, a sorsát pedig a Hamiltonnal történt ütközés és defekt pecsételte meg, végül csak nyolcadik lett. Vettel a negyedik helyen jött be, ami már önmagában vb-címet ért az ötödik helyen végző, több szép előzést bemutató Buttonnak.
Jenson odajött hozzám vasárnap reggel és azt mondta, »ne aggódj, megoldom ma«. Ez igazán szokatlan volt tőle, mivel soha nem mondott ilyeneket.
Ott volt az édesapja is, beszélgettem vele, és szerintem Jenson rájött, hogy nem teljesített úgy, mint a szezon első felében. Belül tudta ezt – osztotta meg az ominózus nap elején történteket Brawn. – Ezután remek versenyt futott, szenzációs előzéseket mutatott be, mindent megtett, amit aznap meg kellett tennie. Fantasztikus versenyt futott, ahogy a rajt előtt előre jelezte."
„Így volt kerek a történet – nyilatkozta 10 év távlatából a 2009-es év végén a McLarenhez szerződő, a wokingiakkal további nyolc győzelmet szerző Button. – Csinálni kellene róla egy filmet, nem csak miattam, hanem mert fantasztikus sztori arról, hogy a semmiből érkezve nyertünk, habár azért nem a semmiből jöttünk, mert az előző évben rengeteg pénzt öntöttek bele a projektbe. Akárhogy is, ez egy filmben nem lenne benne, csak a nagyszerű versenyek, a kemény futamok, az esetleges kizárás, a baleset Spában, majd a mezőny végéről való felzárkózás Brazíliában."
A brazíliai siker persze nemcsak Buttonnak, hanem az akkorra már sokat látott, Michael Schumacherrel hét világbajnoki címet nyerő Ross Brawnnak is rengeteget jelentett, bizonyos szempontból még többet is, mint a Ferrarival elért sikerek.
„Nem emlékszem, hogy valaha éreztem volna akkora megkönnyebbülést, mint aznap – emlékezett vissza Brawn. – Voltak különleges időszakok a karrieremben a Benettonnal, aztán nagyon sok különleges a Ferrarival, a körülmények és az egész háttér azonban sokat számított.
A Ferrarinál Jean Todt-nak és Luca di Montezemolónak dolgoztam, a Brawn GP azonban én voltam.
Ne értsenek félre, ott volt az egész csapat, de fölöttem nem volt már senki, aki útmutatást adott volna vagy támogatott volna. Ez másfajta nyomással, viszont másfajta elégtétellel is járt. Nagyon különleges volt, mondhatjuk, hogy erre vagyok a legbüszkébb. A körülmények tették nagyon különlegessé azt az évet."
Ha valamiféle tanulságot kellene levonni a Brawn GP történetéből, az valami olyasmi lehetne, hogy a modern Forma-1-ben is képes lehet valaki az esélyekkel dacolva sikert aratni, a kis költségvetésű istállók kora azonban lejárt. Mint azt Button és Brawn is említette,
a 2009-es világbajnok autót a Honda kimeríthetetlen erőforrásainak segítségével hozták létre, majd a szezon közben már rájuk köszönt a rideg valóság a tehetősebb riválisok fejlesztési gyorsaságának képében.
A vesszőfutás aztán 2010-ben, immár Mercedesként folytatódott, a Brawnnak a 2009-es idényben ugyanis az aktuális autó mellett a következő szezonra szánt géppel sem volt sok kapacitása foglalkozni, aminek az eleinte a csapatot szponzori támogatásból működtetni igyekvő Mercedes itta meg a levét. „A Honda rengeteget invesztált abba az autóba, úgyhogy noha a csapat önmagában kicsi volt, amelyik tervezte és fejlesztette, az mégis óriási – mutatott rá Brawn arra, hogy valójában mi is kellett a sikerhez. – Ott volt ez a gépezet, amely létrehozta az autót, majd megszűnt létezni. Úgy nézett ki, mintha Dávid küzdene Góliát ellen, a valóságban azonban mi is Góliát voltunk, mielőtt Dáviddá változtunk volna. Ezzel együtt meseszerű év volt."