A koronavírus miatt furcsán ünnepel az F1 a sportág bölcsőjében

1950. május 13-án Silverstone adott otthont a történelem első Forma-1-es nagydíjának, így túlzás nélkül lehet a sportág bölcsőjének titulálni. A második világháborús katonai repülőtéren kialakított versenypálya a világbajnokság szerves része, számos múltbeli nagy csatának adott otthont, ráadásul a közvetlen közelében székel a tíz istálló közül hét, így legkevésbé sem meglepő módon még úgy is közönségkedvenc helyszín, hogy nem éppen frekventált helyen található.

Noha időről időre felmerül, hogy a legendás helyszín kikerül az F1-es körforgásból, jórészt Lewis Hamilton sikereinek köszönhetően az utóbbi években a köztudottan lelkes szigetországi közönség nézőszámügyileg rekordokat döntöget és kétségkívül a leghangulatosabb futamok egyikévé varázsolja a Brit Nagydíjat. A pálya megközelítése egyáltalán nem könnyű: aki autóval érkezik, annak a dugók okoznak fejtörést a szűk, rossz minőségű és kisebb falvakon át kanyarogva odavezető utakon, aki pedig a tömegközlekedést választja, annak az észszerűtlen menetrend és az ebben az időszakban egyébként is túlterhelt járatok okoznak számos bosszúságot. Amikor még esik is, az felér egy rémálommal, éppen ezért a többség inkább helyben üt tanyát.

A környékbeli falvak, kisebb városkák szállodái, vendégházai és magánszállásai dugig telnek, akinek nem jut ilyen hely vagy nem engedheti meg magának a borsos árak miatt, az sátrazik. Épp ennek köszönhetően páratlan a hangulat a nagydíj-hétvégén arrafelé: a zászlóerdővel tarkított kempingekből esténként árad a sült hús és a csapolt sörök illata, ám az éjjel a hámból kirúgó publikum reggelente hihetetlen türelemmel áll sorban a beléptetőkapuknál, hogy bejuthassanak a szentélybe, ahol csillogó szemű, büszkeségtől doppingolt önkéntesek egész serege igyekszik gondoskodni a kényelemről. Maga a pálya nem igényel különösebb kommentárt: a versenynaptár egyik leggyorsabb helyszíne, ahol valóban érezni lehet a hely szellemét.

Idén viszont ott is minden más: a koronavírus miatt ez a verseny – valamint a következő hétvégén ugyanott lebonyolításra kerülő „70. évforduló Nagydíja – is zártkapus. A mezőny három és háromnegyed brit pilótája (Lewis Hamilton, George Russell és Lando Norris echte szigetországi, míg Alexander Albon Nagy-Britanniában született, ott nőtt fel és ottani állampolgár is, de anyai kötődése révén thai állampolgárként, onnan származó licenccel versenyez) érthető módon hiányolja a különleges atmoszférát teremtő publikumot.

„Normál esetben, amikor erre a hétvégére készülök, nagyon-nagyon más érzéseim vannak, részben izgatottság, részben pedig idegesség, hiszen tudom, hogy rengeteg ember jön majd ki. Ez a nyugtalanság pedig azért van, mert jól, mindenki elégedettségére akarunk teljesíteni, hiszen együtt indultunk erre az elképesztő utazásra. Ezt észben tartom ezen a hétvégén is, még ha nem is ugyanolyanok az érzéseim, hiszen tudom, hogy senki nem lesz itt.”

„Megpróbáltam emlékezni arra, hogy milyen volt az elmúlt néhány év, megpróbáltam valahogyan energiát meríteni ebből és hasznosítani azt. Nem volt könnyű, de megtettem. Elképzelni sem tudom, hogy mennyien figyeltek és azt sem, hogy érezték-e ugyanazt az energiát, mint amikor a pályán vagyunk. Csak remélni tudom, hogy ez reményt adott az embereknek” – fogalmazott az FIA hivatalos online sajtótájékoztatóján Hamilton, aki pályacsúccsal szerezte meg karrierje 91. rajtelsőségét, a 7. első rajtkockát a hazai versenyén, amivel rekordot döntött: eddig példaképével, Ayrton Sennával holtversenyben álltak a hazai nagydíjon elért pole pozíciók örökranglistájának élén, amelyet immáron egyedüliként vezet.

Noha a világbajnokság izgalmait siratók, a győzelemért kerék a kerék a melletti harcot várók szerint egy újabb Hamilton-diadal nagyjából annyira tenne jót az F1-nek, mint a koronavírus, attól még tény: a legrégebbi futamot legtöbbször megnyerő (épp tavaly ugrott a két ötszörös győztes, Jim Clark és Alain Prost elé) pilótának minden esélye megvan arra, hogy tovább gyarapítsa silverstone-i dicsőségeinek számát. Szurkolók ugyan nem lehetnek jelen, a helyi szervezők ellenére készülnek különlegességekkel.

Lesz például repülőgépes áthúzás: egy ’40-es évekbeli Spitfire PL983-as vadászgép repül majd át a rajt előtt a célegyenes felett „Thank you NHS” felirattal a szárnyain, így megidézik a múltat, köszönetet mondva a nemzeti egészségügyi szervezetnek a pandémia kapcsán tett erőfeszítéseikért.

Ünnepel a Pirelli is, hiszen 1950-ben, a legelső futamot megnyerő Giuseppe Farina Alfa Romeóján a milánói gyártó abroncsai feszültek. A vállalat kiállít egy eredeti darabot azokból a „Stella Bianca” fantázianevű gumikból, amelyek azon a bizonyos napon valóban ott voltak a győztes versenygépén. Nem a szokványos lesz a győzelmi trófea sem: a Brit Nagydíj egyik ékessége a Királyi Automobil Klub (RAC) viktoriánus stílusú aranytrófeája, amelyet a ’70-es évek eleje óta használnak és a pódiumceremónia után visszakerül a RAC székházába, ahol felgravírozzák rá a győztes nevét a korábban diadalmaskodók neve mellé.

Ezt a díjat átvenni igazi presztízs, ám időről időre előfordul, hogy szponzori kívánalmak vagy egyéb okok miatt mégsem ezt a különleges csemegét adják át a dobogón. Ilyen lesz ez a nagydíj is: a szervezők a Pirellivel összefogva olyan egyedi trófeát készítettek, amelyet az 1950-ben Farina által átvett győzelmi trófea inspirált. A FOM-tól származó információk szerint a díj ónötvözetből készült, füleit pedig arannyal, ezüsttel és bronzzal futtatták.

Amennyire csak lehet, a britek közönség nélkül is igyekeznek adni a külcsínre, ám az már most biztos, hogy a sportágban élő és dolgozó háttérembereknek kisebb gondja is nagyobb ennél. Még véget sem ért a második tripla menet első felvonása, de már meggyőződhettek arról, hogy a világjárvány miatt átszabott menetrend valóban komoly megterhelést jelent majd számukra. Az ausztriai és magyarországi nyitóhármast sikerült gondok nélkül átvészelni a csapatok helyszíni munkaerőállományának, ám hiába volt egy hét szünet, abból legfeljebb 2-3 napot tölthettek pihenéssel az utazó kerettagok, akik nem feltétlenül veszik jó néven azt sem, hogy például némely versenyzők és vezetők hazaruccanhattak a futamok között is.

„A szabad hét második felében már a gyárban volt jelenésünk, a hét elejétől kezdve pedig itt dolgozunk kint a pályán – hallottuk az egyik csapat neve elhallgatását kérő munkatársától, akinek álláspontjával más istállók háttéremberei is egyetértettek. – Őszintén szólva tényleg csak egy picit fújhattuk ki magunkat és kezdődött elölről az egész. Itthon vagyunk, az Egyesült Királyságban, elméletileg mindenki a saját otthonában tölthetné az estéket, de a szabályzat miatt össze vagyunk zárva, ugyanazokkal az arcokkal, akikkel az előző tripla fordulót is töltöttük. Viták nincsenek, mert hozzá vagyunk szokva ehhez, de az tisztán érződik, hogy minden eddiginél megterhelőbb lesz ez a szezon. Jóval keményebb, mintha az eredeti menetrendet bonyolítottuk volna huszonkét futammal és a temérdek utazással.”