Ralf Schumacher: Soha nem voltam irigy Michael-re

Michael és Ralf Schumacher nem az egyetlen testvérpár, amelyik a Forma-1-ben versenyzett, de magasan a legsikeresebb. A báty eredménysorát alighanem senkinek sem kell bemutatni, az öcsé eltörpül mellette, 11 évet felölelő F1-es karrierje során szerzett 6 pole pozíciójával, 6 győzelmével és 27 dobogós helyezésével azonban neki sem kell szégyenkeznie.

Sokan azonban úgy érezték, hogy Ralf Schumacher bátyja miatt nem tudott soha igazán kiteljesedni, és végig Michael árnyékában maradt. A Jordannél, a Williamsnél és a Toyotánál versenyző expilóta szerint a valóság azonban teljesen más, és inkább hálás lehet azért, hogy a Forma-1 történetének legsikeresebb versenyzője a testvére.

Ralf Schumacher 1997-ben, a Jordan színeiben mutatkozott be a Forma-1-ben, amikorra testvére már kétszeres világbajnok volt. Első futamgyőzelmét a 2001-es San Marinói Nagydíjon, a Williams-BMW-vel szerezte, abban az évben ráadásul bátyjával is többször összecsapott, a Kanadai Nagydíjon pedig történelmet írtak: ők lettek az első testvérpár, amely az első két helyen végzett egy versenyen.

Az F1-insidernek adott interjúban elárulta, hogy édesapja azt sem akarta, hogy ő is a Forma-1-es álmok hajszolásába fogjon, a bátyjával való összehasonlításról pedig kijelentette, hogy

„Ezt úgy kell elképzelni, hogy mi két srác voltunk egy kerpeni gokartpályáról. Az egyik eljutott a Forma-1-ig, majd a másik is erre vágyott. Az apám mindig azt mondta: »Megőrültél? Mindketten? Soha nem fog sikerülni. Kérlek tanulj egy rendes szakmát, legyél szakács vagy vedd át a büfét a gokartpályán, mert abból megélhetsz, és ne gondold, hogy neked is sikerülhet!«"

„Nagyon szerencsés voltam, mert sok előnye volt annak, hogy Michael a bátyám. Ismerte Willi Webert, akié abban az időben a legjobb Forma-3-as csapat volt, én pedig vezethettem neki. [Weber] menedzserként pedig sok ajtót kinyitott előttem, amiből profitáltam. Úgyhogy őszintén szólva nem is igazán voltak hátrányai. Az egyetlen hátránya az volt, hogy sokan előítéletesek voltak velem szemben."

Erre persze nem egyszer rá is szolgált. „Amikor fiatal voltam és temperamentumos, néha pedig ostoba, mint minden 16-17-18 éves, és jöttek az újságírók, arrogánsan viselkedtem velük. Máskor viszont vicces voltam, egy ponton pedig kialakult ebből egy körforgás, ez pedig nem festett valami jól a médiában. Természetesen ezt ma már másképp csinálnám, de így volt."

A kisebbik Schumacher karrierje utolsó szakaszában többször is olyan hangok szűrődtek ki az F1-es paddockból, amelyek szerint a Schumacher-testvérek viszonya nem az igazi, és ellentét alakult ki közöttük. Noha lehetséges, hogy volt ilyen, Ralf Schumacher elmondása szerint soha nem volt féltékeny a testvérére.

Mi igazán nagyon-nagyon szerencsések voltunk, hogy megadatott ez az élet, és elérhettük mindazt, amit elértünk."