Az ukrán ellentámadásnak vége, alig maradt katona

Alekszej Danilov, az ukrán nemzetbiztonsági és védelmi tanács vezetője szerint nagy hiba úgy gondolni a most zajló háborúra, mint Oroszország és Ukrajna fegyveres konfliktusára. Szerinte a harmadik világháború már zajlik, hiszen Kijev és Moszkva is számos más országot rángatott bele a konfliktusba. Valóban zajlik a harmadik világháború?

Az orosz-ukrán háború egy súlyos regionális konfliktus, melynek globális negatív hatásai vannak, és amelyben benne rejlik a szélsőséges eszkaláció kockázata. A háború gazdasági következményei, melyeket jócskán felerősítenek a nyugati szankciók – anélkül, hogy számottevő módon gyengítenék az orosz hadsereg képességeit – önmagukban elég okot szolgáltatnak arra, hogy a konfliktus mielőbbi lezárására szólítsunk fel.

Válaszul az oroszok is folyamatosan egyre nagyobb erejű fegyvereket vetnek be a Kindzsal-rakétáktól a termobárikus bombákig. Ezt a folyamatot minél előbb meg kell állítani, ugyanis

Az ukrán katonák nemrég a The Timesnak adtak interjút, amelyben beismerték, hogy hatalmas veszteségeket szenvednek el a fronton, a helyzet pedig nem javul, csak romlik. Meddig tartható ez a helyzet?

Az ukrán „tavaszi offenzíva" súlyos kudarcot vallott, és tulajdonképpen már véget ért. A jelenlegi harcok Zaporizzsja megyében már nem azért folynak, mert az ukránok valóban bíznak abban, hogy át tudják törni az orosz védelmi vonalakat. Ha valamilyen csoda folytán ez be is következne, az ukrán fél nem tudná kihasználni a sikert, hiszen ma már legutolsó műveleti tartalékait is bevetette. A mostani összecsapások arról szólnak, hogy a felek próbálják felvenni a legkedvezőbb pozíciót, mielőtt a front megmerevedne.

Nem tudjuk, pontosan mekkora veszteségeket szenvedett Ukrajna, de a katonai cenzúrán átszivárgó hírek szerint a teljes veszteség tekintetében – mely figyelembe veszi a halottak mellett a sérülteket, dezertőröket és hadifoglyokat – bizonyosan többszázezres nagyságrenddel kell számolnunk. A veszteségeket egyre nehezebb pótolni, így a friss hírek szerint

Petr Pavel cseh elnök, és nem utolsó sorban volt NATO-tábornok, az offenzíva előtt úgy fogalmazott, hogy ez lesz Ukrajna utolsó esélye, hogy a harctéren vívja ki magának a győzelmet. Valószínűleg igaza volt.

Mit okoz a későbbi folyamatokban, hogy továbbra sincs megállapodás a gabonaegyezményről?

A hét elején Recep Tayyip Erdogan török elnök Szocsiban járt, hogy a fekete-tengeri gabonaügylet felújításáról tárgyaljon Vlagyimir Putyinnal, de minden jel szerint nem járt sikerrel.

Ha az ukrán gabona nem tudja tengeri úton elhagyni az országot, akkor szárazföldön fognak exportálni amennyit csak tudnak. Ez két negatív következménnyel jár. Egyrészt késve és nagyobb költségekkel érkezik meg a szállítmány azokba a fejlődő országokba, ahol a legnagyobb szükség van rá, mert nemcsak az élelmiszerinflációval kell megküzdeniük a helyieknek, de az éhínség veszélye is felmerül. Másrészt az sem biztos, hogy egyáltalán megérkeznek ezek a szállítmányok a célországokba.

Ugyanakkor még mindig az a kisebb baj, ha az ukrajnai gabona kivitele okozza a nehézséget. Egyre többen figyelmeztetnek arra, hogy jövőre már könnyen lehet, hogy a világ egyik éléskamrájának számító ország maga is élelmiszerbehozatalra szorul. A háború súlyosan érinti az ukrán agrárszektort is. A dolgozók egy jelentős részét be kellett sorozni, ráadásul a traktorokhoz értő szakembereket is az első körben – ugyanis mechanikai tekintetben sok közös van a traktorok és tankok között. Ukrajnának ezért is érdekében állna a mielőbbi fegyvernyugvás.