A nemzetközi iparfejlesztési stratégiák célkeresztjében a technológiai fejlesztések állnak

A kutatás során arra keresték a választ, hogy a fejlett országok iparstratégiái miképpen közelítik meg az egyes iparágak előtt álló kihívásokat, milyen célokat fogalmaznak meg ezekkel összefüggésben, milyen alapvető szempontokat (fenntarthatóság, technológiai adaptáció, földrajzi elhelyezkedés, tudásalapú megközelítés stb.) mérlegelnek, és milyen eszközöket rendelnek az egyes célok mellé annak érdekében, hogy a (kormányzati) beavatkozások a lehető legnagyobb mértékben járuljanak hozzá az érintett ország nemzetgazdaságának fejlődéséhez – áll a Századvég elemzésében.

A vizsgált országok iparstratégiái alapvetően kétféle logikai keretrendszerre épülnek. Az egyik esetben a stratégiai gondolkodás kereteit egy magas szintű iparstratégiai dokumentum vagy ernyőstratégia jelöli ki. A megvalósuló iparfejlesztési programok, akciótervek, projektek ütemtervei ez alá tagozódnak be, amelyek a célok megvalósítása érdekében az ebben az irányadó ernyődokumentumban rögzített eszközrendszerre épülnek. A másik esetben az állam stratégiai tervdokumentumai nem adnak ki egységes, hierarchikus rendszert, hanem egyfajta „patchwork”-öt alkotnak, amelyben a stratégiaalkotás az adott kulcsterületekre (pl. technológiai fejlesztés, ipari digitalizáció, Ipar 4.0) fókuszálva történik.

A vezető ipari országok stratégiai gondolkodásának közös jellemzői

Minden, az elemzésbe bevont, ipari értelemben élenjáró ország vonatkozó stratégiájában egyértelműen azonosítható a technológiai fókusz, ugyanakkor az eltérő strukturális, kulturális vagy politikai adottságok miatt a közép és hosszú távú kihívások és az ezek kezeléséhez szükséges beavatkozások természetesen differenciált képet mutatnak.

Emellett, a technológiaközpontúságból és a digitalizáció horizontális jellegéből adódóan – többek között a hazai iparstratégiai dokumentumok jellegétől is eltérő módon – a vizsgált stratégiai dokumentumokból szinte teljesen hiányzik az ágazati szemlélet. Ez a helyzetértékelésre, valamint a cél- és eszközrendszerekre egyaránt igaz.

A stratégiák sokszínűsége ellenére azonosíthatóak olyan iparstratégiai súlypontok, amelyek a helyzetértékelésekben, a célok megfogalmazásakor és az eszközrendszerek kidolgozásakor is kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de minden vizsgált dokumentumban megjelennek. Ezek a következők:

• kormányzati, üzleti és társadalmi elköteleződés a technológiai fejlődés támogatása mellett,
• az ellenállóképesség (reziliencia) erősítése az ország, az egyes ágazatok, illetve az ellátási láncok szintjén,
• minőségi és megfelelő kompetenciákkal rendelkező munkaerőbázis megtartása és növelése,
• a kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) tevékenységek hangsúlyos támogatása, valamint
• a magánbefektetések élénkítése.

Offenzív, defenzív és inkluzív stratégiai célok

A vizsgált stratégiákban alapvetően háromféle, a stratégiaalkotás indíttatásával, illetve a kiindulási helyzet értékelésével szorosan összefüggő célkijelölési mód (offenzív, defenzív és inkluzív) azonosítható.

A teljes gazdaságot tekintve, vagy egy-egy meghatározott ágazatban, részterületen vezető ipari hatalommá válás igényével fellépő országok a versenyképességi listák élmezőnyébe törnek. Stratégiájuk ennek megfelelően offenzív célokat (utolérni, meghaladni, élre kerülni) fogalmaz meg.

Az offenzív célrendszereket meghatározó országok által jelentett kihívásra reagálva, a jelenleg vezető szerepkörben lévő ipari hatalmak stratégiai célként jellemzően meglévő pozíciójuk megőrzését tételezik. Az ilyen átfogó, vagy egyes iparágakra fókuszáló stratégiák defenzív célrendszert tartalmaznak. Emellett, a vezető ipari gazdaságok stratégiai célkitűzéseiben gyakran megjelenik egy harmadik elem is. Iparstratégiáik sok esetben olyan célokat is tartalmaznak, amelyek az elért eredmények hozadékának a társadalom javára történő hasznosítását, vagy egyes nagy horderejű társadalmi problémák (mint például a digitális megosztottság) megoldását vagy enyhítését helyezik a középpontba. Az ilyen célrendszereket inkluzív célok alkotják.

Mint ahogyan az az ábrán is látható, az ipari stratégiák központi eleme a technológiai fókusz: ez a koncepcionális közelítés minden vizsgált stratégiai dokumentumban megjelenik. Minőségi adatinfrastruktúra, nagykapacitású vezetékes és vezeték nélküli hálózatok, valamint az ezekre épülő legfejlettebb digitális megoldások integrációja nélkül a modern ipari ökoszisztéma nem tud kialakulni, működni, megfelelően fejlődni.

A kutatás keretében feldolgozott stratégiák az ipari digitalizáció körébe sorolható technológiáknak tulajdonítanak kiemelt szerepet az ipari teljesítmény és versenyképesség alakítása szempontjából, amelyek a/az:

• digitális alaptechnológiák: adatok és hálózatok (pl.: IoT, 5G, felhő);
• mesterséges intelligencia (MI);
• blokklánc (blockchain);
• nanotechnológia;
• robotika, egyéb Ipar 4.0 megoldások;
• AR, VR.

Az európai ipari digitalizációs kezdeményezések közös ismérvei

Az esetenként stratégiai megalapozottságú, máskor ágazati, állami és/vagy akadémiai szereplők szorosabb vagy lazább együttműködésére épülő európai ipari digitalizációs kezdeményezések általános tapasztalatai a következők:

• a kiindulópont közös; az iparban csak a digitalizációban rejlő lehetőségek kihasználásával lehet tartós versenyelőnyre szert tenni.
• az állam, az üzleti szövetségek, az ipari szereplők, a tudományos szféra, a szakszervezetek és a civil szereplők közötti folyamatos párbeszéd és tudásmegosztás alapfeltétele az ipari digitalizációs technológiák által kínált lehetőségek azonosításának és kiaknázásának.
• a technológiai fejlődést és adaptációt minden rendelkezésre álló eszközzel ösztönözni kell. Az ipari digitális transzformáció szempontjából lényegében ugyanazok a technológiák számítanak kulcsfontosságúnak, mint amelyeket a vezető ipari gazdaságok is stratégiai prioritásként kezelnek (IoT, felhőalapú technológia, MI, AR/VR, blokklánc, automatizálás és robotika, digitális gyártóipari fejlesztések).
• az ipari digitalizációs folyamatok eddig nem látott mértékben értékelik fel az innovatív technológiákhoz kapcsolódó oktatást és képzést, a szükséges kompetenciákat és a megfelelő emberi erőforrások meglétét.
• egy ipari digitalizációs program megvalósítására leginkább az alulról felfelé haladó, bottom-up megközelítés alkalmas; a célzott és sikeres stratégiai beavatkozás érdekében a folyamatot a szükségletek felmérésével szükséges kezdeni.
• az ipari digitalizációs célok kijelölésekor nagyon fontos a kkv-k és az induló vállalkozások (start-upok) közpolitikai, szabályozási és támogatási eszközökkel történő integrálása, illetve alkalmassá tétele az ágazati és globális értékláncokhoz való csatlakozásra. Ezek a szereplők méretükből és anyagi erőforrás jellemzőikből adódóan kevéssé felkészültek a gyors technológiai változásokra.