A 2016-os idényt a Red Bull Ricciardóval és Danyiil Kvjattal kezdte meg, de az orosz pilótát négy futam után lefokozták, helyére pedig az akkor 18 éves Verstappent ültették be. A holland versenyzőnek azonnal, már a Hamilton és Rosberg ütközésével kezdődő Spanyol Nagydíjon sikerült nyernie, amivel minden idők legfiatalabb futamgyőztese, illetve dobogós helyen végző pilótája lett.
A csapaton belüli első nagy csata a Malajziai Nagydíjon alakult ki, amikor Rosberget a rajt után Vettel megforgatta, Hamilton pedig motorhiba miatt kiesett a versenyből, így a két Red Bull az élen találta magát. Ricciardo és Verstappen körökön keresztül küzdöttek, végül az ausztrál pilóta lehetett boldogabb.
Ebben az idényben Ricciardo nyerte a házon belüli csatát, mint ahogyan a következő szezonban is ő gyűjtötte a több pontot. Verstappen hiába aratott több győzelmet, ekkor még rengeteget hibázott, és nem tudott kiegyensúlyozottan teljesíteni. Ráadásul a Magyar Nagydíj első körében csapattársának is nekiment, aminek következtében az ausztrál versenyzőnek fel kellett adnia a viadalt, Verstappen pedig 10 másodperces büntetést kapott, ami elvette az esélyét egy jó eredményre.
Ricciardo dühében rossz vesztesnek, majd éretlennek nevezte ellenfelét, de a két versenyző kapcsolata nem romlott meg.
Az eredmények ellenére egyre inkább érezhető volt, hogy a Red Bull hosszú távon Verstappenre épít, ami valamelyest élezte az istállón belüli ellentétet. A 2018-as idényt ismét az idősebbik versenyző kezdte jobban, aki Kínában győzni is tudott, miközben a holland pilóta az első három futamon egyaránt hibázott.
Az Azeri Nagydíj 40. körének elején Verstappen a 4., míg Ricciardo az 5. pozícióban haladt, amikor utóbbi előzésre szánta el magát. Riválisa viszont az utolsó pillanatban balra húzódott, és a késői fékezés ütközést, és dupla kiesést eredményezett.
Az eset után mindkét pilóta figyelmeztetést kapott, amit el is fogadtak, és nem kezdtek el a másikra mutogatni.
Ricciardo azonban tavaly felelevenítette a történteket. Az F1 hivatalos podcastjában elárulta, a mai napig úgy gondolja, sikeresen beültette a hintába ellenfelét, aki aztán lezárta a helyet. Az ausztrál pilóta hozzátette, mostanra már saját felelősségét is látja, és akkor sem elsősorban Verstappenre, hanem a csapatra haragudott. Szerinte ugyanis az istállónak utasítania kellett volna riválisát, hogy engedje el, miután úgy került elé, hogy később állt ki kereket cserélni.
„Őszinte leszek, a baleset után úgy voltam vele, hogy »kit érdekel« – emlékezett vissza. – Úgy éreztem, hogy megérdemlik, és nem voltam szomorú, nem bánkódtam az elvesztett pontok miatt, egyszerűen csak dühös voltam.
Ma már bevallhatom, hogy akkor tényleg arra gondoltam, hogy »menjetek a fenébe, srácok, mindenki tudta, hogy ez lesz«.”
Pár hónappal később Ricciardo bejelentette, hogy távozik a Red Bulltól, és a Renault-hoz igazol. A döntés több tényezőre is visszavezethető, de az biztos, hogy a Bakuban történtek nem a maradás felé billentették az ausztrál versenyzőt.
A Forma-1 történetének leghíresebb csapaton belüli rivalizálása egy ütközéssel zárult le, legalábbis ami az érdemi részét illeti. Ayrton Senna 1988-ban igazolt a McLarenhez, csapattársa pedig az akkor már kétszeres világbajnok Alain Prost volt. A brazil pilóta azonban nem ijedt meg neves ellenfelétől, és már első közös évükben legyőzte riválisát, ami egyben a vb-címet is jelentette.
A következő idényre a képlet nem változott, a wokingiak dominanciájának köszönhetően a világbajnoki versenyfutás megint kettőjükről szólt.
14 futam után Senna 6, míg Prost 4 győzelemmel állt, de a tabellát mégis utóbbi vezette, mivel a brazil versenyző emellett csupán egy alkalommal tudott pontot szerezni. Ennek következtében az előzéshez mindkét hátralévő fordulóban nyernie kellett.
Az eseményekhez hozzátartozik, hogy a két pilóta viszonya már a szezon elején megromlott, miután a francia versenyző szerint a San Marinói Nagydíjon riválisa megszegte a megállapodást. A felek ugyanis abban egyeztek meg, hogy aki az első kanyar után előrébb van, azt a másik nem támadja meg. A rajt után pedig Prost megelőzte a pole-ból induló Sennát, aki azonban még az első körben visszavette a vezetést.
Ennek következtében Japánba már esküdt ellenségekként érkeztek meg, hogy aztán a sportág történetének egyik legvitatottabb incidense döntsön. A világbajnoki éllovas ezúttal is jobban rajtolt, és körről körre el is húzott riválisa elől. A bokszkiállások után azonban Sennának frissebb gumijai voltak, így Prost tudatosan lassított, hogy a szélárnyék miatt riválisa jobban koptassa az abroncsokat.
A 46. körre a brazil versenyző teljesen utolérte a másik McLarent, és a 130R utáni sikán előtt bevetődött mellé.
Prost ezt észlelte, és igyekezett bezárni a kaput, aminek következtében a két autó összeütközött, és egyikük sem tudta bevenni a kanyart. A szurkolók a mai napig vitatkoznak azon, hogy ki az elsőszámú felelős a történtekért.
A francia pilóta azonnal kiszállt a kocsiból, Senna viszont nem adta fel, és rögtön mutatta a pályabíróknak, hogy tolják meg az autót. Ez meg is történt, így újra tudta indítani a motort, és egy bokszkiállás után visszatért a pályára.
A hatalmas időveszteség ellenére a 2. helyre tért vissza, két körrel később pedig megelőzte Alessandro Nanninit, és elsőként szelte át a célvonalat, amivel úgy tűnt, az utolsó, adelaide-i futamra marad a döntés.
A sportfelügyelők azonban kizárták Sennát, mivel a Prosttal történt ütközés után szabálytalanul vette be a sikánt. A McLaren ugyan fellebbezett az ítélet ellen, de ezzel csak azt érték el, hogy versenyzőjüket még 100 ezer dollár befizetésére is kötelezték, továbbá hat hónapra felfüggesztett eltiltással sújtották.
A világbajnokságot így Prost nyerte, aki a következő szezont már a Ferrari színeiben kezdte meg, de a két pilóta rivalizálása tovább folytatódott. Sőt, a végső győzelem kérdése ismét egy ütközéssel dőlt el, ráadásul újra Szuzukában. Ezúttal viszont Senna volt az, aki ennek köszönhetően biztosította be a vb-címet.
Természetesen még számtalan, csapattársak közti ütközést lehetne felsorolni, akár a közelmúltból is. Elég csak a két Haas példáját megemlíteni, de Sergio Pérez és Esteban Ocon rivalizálása is emlékezetes volt a 2017-es és 2018-as szezonból. Azonban a továbbiakban két olyan esetre tekintünk vissza, ahol ugyan a pilóták között messze nem volt a korábbiakhoz hasonló rivalizálás, de valamilyen szempontból mégis kiemelkednek a „mezőnyből”.
Az egyik ilyen az 1989-es USA Nagydíjon történt, főszerepben a Scuderia Italia csapatával.
Az istálló ugyan már nem állt pont nélkül, hiszen a három futammal korábbi Monacói Nagydíjon Alex Caffi a csapat története során először az első hatban végzett, ugyanakkor az sem volt mindig garantált, hogy az akkor érvényben lévő előkvalifikáción mindkét versenyző túljusson.
Éppen ezért volt nagy szó, hogy Phoenixben Caffi a 6. pozícióból rajtolhatott, sőt, a verseny során a 2. helyen is állt. A kerékcsere után ugyan visszaesett az 5. pozícióba, de így is nagy esélye volt egy jó eredmény elérésére. Egészen az 52. körig, amikor is utolérte csapattársát, Andrea de Cesarist, aki bezárta előtte a kaput. Caffi megpördült, a falnak ütközött és kiesett a versenyből.
Ez már önmagában probléma, de az egészet az tette különlegessé, hogy de Cesaris körhátrányban volt.
Sőt, a pályafutását győzelem nélkül záró pilóta később kijelentette, fogalma sem volt arról, hogy tönkretette csapattársa versenyét, és csak a leintés után értesült a történtekről. A két héttel későbbi kanadai futamon de Cesaris valamelyest jóvátette bűnét, miután felállhatott a dobogó legalsó fokára. Caffi egy 6. hellyel vigasztalódhatott.
A négy évvel későbbi Olasz Nagydíjon a két Minardi, nevezetesen Pierluigi Martini és Christian Fittipaldi összehozta a leglátványosabb balesetet, legalábbis ami a csapattársak közti incidenseket illeti. Az utolsó körben, közvetlenül a célvonal előtt ugyanis a brazil pilóta megpróbált elmenni lelassuló riválisa mellett, azonban a két autó kerekei összeértek, ami a levegőbe repítette őt.
Szerencsére a kocsi akkorát fordult, hogy amikor leérkezett, már ismét az abroncsain landolt, így Fittipaldi sérülés nélkül megúszta az esetet.
Pár évvel ezelőtt az Autosport mindkettőjüket megkérdezte a történtekről. Emerson Fittipaldi unokaöccse a mai napig meg van győződve arról, hogy Martini elemelte a gázról a lábát, amit szerinte a telemetriai adatok is alátámasztanak. A brazil expilóta hozzátette, azóta egyáltalán nem beszélt egykori csapattársával, aki számára egy utcai szemeteskukával egyenértékű.
A másik érintett azonban kijelentette, egyáltalán nem volt szó szándékos gázelvételről, a hirtelen lassulást az okozta, hogy negyedikből hatodik fokozatba váltott, mivel az ötödik nem működött. Érdekes, hogy Martini szintén a telemetriára hivatkozott. Ennek ellenére közvetlenül az ütközés után nem volt nyugodt, mert azt hitte, hogy amikor visszatér a levezető körről, borzasztó látvány fogja fogadni.
Az eddig felsorolt esetekből látszik, hogy két, hasonlóan erős pilóta nem mindig fér meg egy csapatnál. A rivalizálásra (is) visszavezethető balesetek mindegyikéről elmondható, hogy utána viszonylag hamar megszűnt az istállón belüli szoros küzdelem: az egyik versenyző rendre eligazolt, vagy éppen nem sokáig tudta fenntartani azt a teljesítményt, amivel képes volt megszorongatni csapattársát.
Az ilyen jellegű konfliktusok elkerülésének érdekében az istállók gyakran döntenek úgy, hogy a sztárpilótájuk mellé nála valamivel szerényebb képességű versenyzőt szerződtetnek, amivel csökkentik a házon belüli balesetek előfordulásának valószínűségét.
Ez teljesen racionális stratégia, ugyanakkor az is tény, hogy az ilyen incidensek nélkül sokkal szegényebb lenne a sportág történelme. Éppen ezért a szurkolók többsége mindig örül annak, ha két élversenyző azonos csapatban mérheti össze tudását.
