Rá kellett nézni a naptárra csütörtökön, hogy megbizonyosodjunk arról, nem április 1-je van. Az 1-je stimmelt, azonban két hónappal korábbi, februári dátumot láthattunk. Először csak egy szinte sajtóhírnek sem nevezhető pletykának tűntek a hajnalban megjelentek, miszerint Lewis Hamilton a Ferrarihoz igazol jövőre – ezt a közösségi médiában megjelent hozzászólások is alátámasztják. "Látszik, hogy nincs miről írni", "élénkek a fantáziák", "újabb kitaláció" – többségében ilyen, és ehhez hasonló kommentek voltak a bejegyzések alatt. Ám
ahogy teltek az órák, egyre gyanúsabb volt, hogy mindez valóban igaz lehet.
A világ legismertebb sportoldalai is lehozták a híreket, olyan nagy médiumok is, amelyek megalapozatlan sajtóhírekkel nem szoktak kiemelten foglalkozni. Eleinte arról cikkeztek, hogy még a héten megtörténhet a bejelentés, majd
ahogy közeledett az este, egyre biztosabb volt, hogy még csütörtökön hivatalossá válik a csapatváltás.
Magyar idő szerint este nyolc órakor aztán előbb a Mercedes jelentette be, hogy Hamilton aktiválja a jövő évre szóló kilépési opciót és a szerződése lejártával a szezon végén távozik, majd néhány percre rá a Ferrari közölte, hogy 2025-től a Scuderia pilótája lesz a brit versenyző.
Bizony: Hamilton 40 éves korában, egy többéves szerződést fog megkezdeni a Ferrarinál
– amely márka részvényárai a bejelentés hatására azonnal az egekbe szöktek.
Lewis Hamilton 2013-ban szerződött a McLarentől a Mercedeshez, amellyel a nehézkes első szezont követően egyeduralkodóvá vált. A hibrid korszak megjelenésével az Ezüstnyilak dominálni kezdtek. A 2014 és 2020 között eltelt hét idényből a Mercedes hétszer, Hamilton hat alkalommal nyerte meg a világbajnoki címet, a brit pedig 137 futamból 67-szer (49%) indult az élről, összesen pedig 73-on (53%) győzött. 2021-ben aztán
a Red Bull fellépett a Mercedes szintjére, Max Verstappen legyőzte Hamiltont, onnantól kezdve pedig jött az összeomlás.
A 2022-ben bevezetett új szabályok finoman szólva sem segítettek a brit pilótának: az elmúlt két szezonban 44 versenyből egyetlenegyet sem tudott megnyerni, és rajtelsőséget is csupán a tavalyi Magyar Nagydíjon szerzett.
Az előző két idényben Hamilton rengetegszer panaszkodott az autójára, míg Toto Wolff, a Mercedes csapafőnöke sűrűn kért tőle elnézést és könyörgött, hogy viselje el a szokottnál gyengébb járművet – noha állítólag a versenyző a 2023-as évadot megelőzően figyelmeztette a csapatát, hogy változtatni kéne, de mégsem tette meg a csapat.
A tavalyi szerződéshosszabbításkor úgy tűnt, a brit pilóta kész elfogadni a sikertelenséget, ám csütörtökön kiderült, hogy hiába a korábbi "örökké-ígérgetések", már csak egy évig tart mindez.
Az eredménytelenséghez vezető visszaesés mellett az életkora (januárban volt 39 éves) is befolyásolhatta a döntését, ugyanis ezek szerint maradt még Hamiltonban motiváció a nyolcadik vb-címét és további futamgyőzelmeket illetően.
Az pedig, hogy miért éppen a Ferrarit választhatta? Miután Charles Leclerc-rel nemrég hosszabbított a Scuderia, Carlos Sainzcal viszont nem, már lehetett gyanítani, hogy a 2024-es szezon végén távozik a spanyol. John Elkann elnök már évek óta nem titkolja, hogy szimpatizál Hamiltonnal, ahogy a brit pilóta is már gyermekkorában álmodozott egy Ferrari-ülésről. Az elmúlt években, így
2019-ben és tavaly is többször tárgyaltak már egymással a felek, de akkoriban még nem sikerült megegyezniük,
fél éve állítólag a brit utasította el a maranellóiak elnökének ajánlatát. Továbbá Hamiltonnak juniorkorában
Frédéric Vasseur már egyszer volt a csapatfőnöke, és azóta is remek a kapcsolatuk, ahogy a jövőre a Ferrarihoz csatlakozó Loic Serrával is jó a brit pilóta viszonya
– Serra jelenleg a Mercedes fejlesztői csapatának fontos szereplője. Ezek figyelembevételével tehát nem olyan meglepő, hogy Hamilton ("élete legnehezebb döntését meghozva", de "új kihívás elé nézve") távozott a Mercedestől. Az említett érvek mellett pedig azt is tekintve, hogy egy másik élcsapathoz (de nyilvánvalóan ne a Red Bullhoz) igazoljon, magától értetődött a Ferrari választása. A sokkot inkább az okozza, hogy szerdán még híre-hamva sem volt annak, hogy csütörtökön megtörténik a bejelentés.
Ami a bejelentést követő káoszt és megdöbbenést leginkább kiváltotta, az valójában Lewis Hamilton személyének és a Ferrari történelmének tudható be. Hamilton a Forma–1 és talán az egész világ egyik legellentmondásosabb sportolója, a Ferrari pedig a világ legismertebb sportautómárkája.
Az F1-kedvelő emberek legnagyobb százaléka vagy rajong Hamiltonért, vagy ki nem állhatja. Hasonlóan: vagy a Ferrari a kedvence, vagy ellene szurkol. A köztes kategóriába alig néhányan tartoznak.
Ahogy abba a metszetbe is, hogy valaki Hamilton-rajongó és Ferrari-szurkoló IS. Ezért okozhat vegyes érzelmeket a csütörtöki bejelentés a legtöbb Forma–1-et néző emberben.
Labdarúgásból származó hasonlattal élve ez az átigazolás olyan, mintha Cristiano Ronaldo az FC Barcelonába szerződne.
Többek között arra is jó volt ez a csütörtöki bejelentés, hogy kiderül, ki a valódi Ferrari-szurkoló, és ki az, aki csak a múltja, a rekordjai és amiatt szurkol a Scuderiának, mert az a legnépszerűbb csapat. Rengetegen ugyanis a közleményt követő másodpercekben leírták hozzászólásként, hogy
"na, eddig szurkoltam a Ferrarinak", illetve hogy "így a 2024-es lesz az utolsó Forma–1-es szezon, amit megnézek".
A tifosinak, azaz a Scuderia szurkolótáborának népessége tehát jócskán megcsappanhat a következő idénytől, ellenben akik Hamilton-rajongók, és túl tudják tenni magukat azon, hogy a kedvencük a korábbi riválishoz szerződik, valamennyivel növelhetik a Ferrari-drukkerek létszámát.
Olyannyira nem egyedülálló, hogy egy hasonlóan sokkoló átigazolást jelentenek be egyik szezonról a másikra, hogy rögtön fel is sorolunk nyolc ilyet a Forma–1 elmúlt harminc évéből. Lewis Hamilton előző csapatváltása is meglepően hatott, ugyanis
arra sem sokan számítottak, hogy 2013-tól a McLaren helyett a Mercedes pilótája lesz.
A brit versenyző a wokingiaknál eltöltött hat szezon során egy világbajnoki címet és huszonegy futamgyőzelmet szerzett, ám a Michael Schumacher végleges visszavonulásával megüresedett helyre ő került a Mercedeshez. Az Ezüstnyilak akkor még viszonylag új és tapasztalatlan, kis költségvetésű csapatnak számítottak, és senki nem számított arra, hogy 2014-től dominálni fogják a sportágat, így váratlan – de mint később kiderült, kifizetődő – volt Hamilton váltása.
Ha már Schumachert megemlítettük, az ő Ferrarihoz igazolására sem lehetett igazán számítani közvetlenül azután, hogy sorozatban két világbajnoki címet nyert a Benettonnal. A német versenyző mégis az akkor sikertelen korszakát élő Ferrari mellett döntött – mint kiderült, jól, hiszen néhány év szenvedés után sorozatban további öt vb-címmel gyarapította a trófeagyűjteményét.
Szintén meglepő igazolásnak számított a Ferrari részéről Sebastian Vettel, aki
sorozatban megnyert négy vb-címet a Red Bull-lal, majd visszaesett a hibrid éra első évében,
a csapattárs Daniel Ricciardóval is megküzdött, így 2014 végén a távozás mellett döntött. A Scuderiával Vettelnek hat év alatt tizennégy elsőség jött össze, többször a vb-címért is harcolt, ám ötödik összetett-trófeát már nem tudott összegyűjteni. 2021-ben aztán Vettel az Aston Martinhoz igazolt, ami szintén nem volt teljesen magától értetődő döntés, de az már egyértelműen egy pályafutást lezáró átigazolás volt.
Vettel a Ferrarihoz Fernando Alonso helyére érkezett, akinek szintén voltak érdekes csapatváltásai, de ezek közül is kiemelkedett 2007, amikor
kétszeres címvédőként a Renault-tól a McLarenhez igazolt.
Az újonc Lewis Hamilton csapattársaként Alonso az utolsó futamig esélyes volt az egyéni vb-címre, de végül Kimi Räikkönen örülhetett. Ahogy a finn pilóta a konstruktőri bajnokságot is megnyerte a Ferrarival, miután a kémbotrány miatt a McLarent kizárták. Alonso végül egyetlen év után visszatért a Renault-hoz, de sem velük, sem másokkal nem szerzett azóta újabb vb-trófeát.
Räikkönent és Ricciardót is említettük már – mindkettejüket lehet nemcsak csapattársként, de sokkoló módon csapatot váltó pilótaként is eme listába sorolni. Kimi Räikkönen már 2007-ben is merész döntést hozott, amikor a McLarent elhagyta a Ferrari kedvéért, de ez azonnal kifizetődött számára. Később ralira, majd a Lotus csapatára váltott, mielőtt visszatért a Scuderiához, ahonnan aztán 2018 végén távoznia kellett.
A legtöbben biztosra vették, hogy 39 évesen visszavonul, de végül a mezőny egyik leggyengébb csapatánál, az Alfa Romeónál töltött még el három idényt.
Listánk első nem világbajnoka, Daniel Ricciardo Vettel sikeres utódja volt a Red Bullnál, mígnem jött a fiatal Max Verstappen, és lényegében beárnyékolta a teljesítményét. 2018 végén így Ricciardo a távozás mellett döntött, ám
sokan ma sem értik, a sikerre éhes ausztrál miért a Renault mellett döntött.
Két év alatt két dobogós helyezés jött össze, majd a McLarennél is csak fellángolást jelentett a 2021-es Olasz Nagydíj, így tavaly ki is került a mezőnyből – Nyck de Vries pocsék teljesítménye viszont adott neki egy második esélyt.
Visszatérve a világbajnokokra, a kilencvenes évek közepén is volt két hihetetlen csapatváltás. Miután Nigel Mansell 39 évesen megnyerte az 1992-es világbajnokságot, távozott a Forma–1-ből, de csak ideiglenesen. 1994 végén ugyanis korábbi sikercsapatába, a Williamsbe beugrósként visszatért, majd
41 évesen hozott egy elképesztő döntést: átigazolt az akkoriban harmatgyenge McLarenbe.
Az 1995-ös év katasztrofálisan alakult: mérethiba miatt nem tudott elférni az autóban, így Mark Blundell kezdte meg helyette a szezont, majd a korrekció után két versenyen Mansell indult el, de a borzalmas autóval inkább félreállt a Spanyol Nagydíjon, ezzel pedig végleg visszavonult a Forma–1-től.
Végül pedig itt van Damon Hill példája is, aki az 1996-os világbajnoki győzelme után távozott a Williamstől az egyik legrosszabbnak számító Arrows csapatába. A brit egy idényt bírt ki az istállónál, miután egyedül a Magyar Nagydíjon lehettek vérmes reményei, de ott is lelassult az addig az élen haladó autója az utolsó körben. Hill ezután még két szezont töltött el a Jordannél, de a korábbi, williamses sikereit megközelíteni sem tudta.
Az F1 történetének legeredményesebb csapata és a sportág valaha volt legsikeresebb pilótája tehát 2025-ben összeáll. Ha idén is összetett-trófea nélkül marad a Ferrari, akkor már 17 éve fognak várni egy bármilyen világbajnoki címre a csapatnál, amikor az akkor 40 éves Hamilton megérkezik.
Forma–1-es futamot összesen tíz pilóta tudott nyerni 40 éves kora felett, világbajnoki címet pedig három – mindkét kategóriába Jack Brabham került be legutóbb, több mint fél évszázaddal ezelőtt.
Ha a Hamilton-Ferrari összefogás sikerrel jár, az az F1 75 éves történetében talán mindent felülmúl. Ha nem, azzal Lewis Hamilton végképp lejáratja magát, és eldől, hogy nagy hiba volt nem a csúcson elhagyni a Forma–1-et. Az viszont nem kérdés, hogy a Charles Leclerc-Lewis Hamilton párosnál nehéz elképzelni ütősebbet.