Kifosztott mesés lángosos, háztetőn ülő emberek - fociláz és a Fradi Nagyecseden

Amikor már a legnagyobb országos kereskedelmi rádió két (három?) egymás poénjain végtelenítve nyerítő sztárműsorvezetőjéből is csak annyit hallani a néha-néha megszakadó sercegés közben, hogy "ö... az... mert..." és így tovább, pontosan lehet tudni, hogy szépen lassan lemegyünk a térképről.

Nagyecsed a magyar-román határtól néhány kilométerre található, Szatmárnémetitől mindössze 50 kilométerre, miközben nekünk 350-et (ez majdnem a Budapest-Belgrád távolság) kell autóznunk, hogy elérjük a takaros sporttelepet, a Nagyecsed Rákóczi SE pályáját. Ha már tavaly kihagytuk az év meglepetését, az Európa-ligában végül nyolcaddöntőbe jutó Fradi drámai, de iváncsai szempontból mindenképp felemelő búcsúját az MK harmadik fordulójában, ezúttal nem kockáztattunk.

Még úgy sem, hogy tudtuk, tavaly az NB III középső csoportjának legerősebb, a másodosztáyról csak a tavaszi osztályozón lemaradó csapata volt az ellenfél, míg idén a szabolcsi megye I-ben nem valami acélosan rajtoló gárda állt szemben a Konferencia-liga csoportmeccsekre készülő NB I-es bajnokkal.

Egy jó órával a kezdés előtt értünk Ecsedre, és nem volt nehéz dolgunk megtalálni a sporttelepet, ugyanis zöld-fehérbe öltözött drukkerek sokasága tartott egy irányba. És egyébként sem könnyű bármit is nem megtalálni a hatezres lélekszámú kisvárosban.

Áradtak a szurkolók a focipálya felé, hiszen ez nem csak egy meccs volt a sok közül: az ország legnépszerűbb csapata látogatott hozzájuk, ez pedig nem minden évben adatik meg.

Nagyecseden például nyolcévente fordul elő. Az MK 2015-16-os kiírásában ugyanis ugyancsak a harmadik fordulóban fogadták a helyi zöld-sárgák a vendég zöld-fehéreket, és kaptak egy kiadós 10-0-s verést.

A hazaiaktól most hatan is a keretben voltak az akkori csapatból, Bulyáki Attila, Ladányi Dávid, Nyíregyházi Gábor, Marinas Vasile, Somlyai Gábor, valamint Zámbó Krisztián, míg a Fradiban a nyáron visszatért Cristian Ramírez számára nem volt újdonság a Rákóczi sportpályája. Ahol egyébként vadonatúj gyepszőnyeggel várták a magyar bajnokot, amit ez a meccsen avattak fel.

Világraszóló bravúr esetén pedig a szakvezető sörfürdőt ígért a játékosoknak.

A találkozóra elővételben több mint kétezer jegy elkelt, és Fodor András, a Rákóczi SE elnöke úgy kalkulált, hogy mintegy 200 Fradi-drukker érkezik vendégségbe. Nos, a klubvezető alaposan elszámította magát, ugyanis a pálya felé sétálva mindenhonnan Fradi-mezes drukkerek igyekeztek a meccsre. Egy megszólított társaság Nyíregyházáról ugrott át meccset nézni.

- mondja hangos nevetés kíséretében.

A pálya kapujában megállított, kissé már kapatos hazai drukker szerint sem kérdéses, hogy melyik csapat fog nyerni.

- jelenti ki, mielőtt csatlakozik a csapat hazai szurkolóhoz.

A sporttelep területére belépve ugyanis kiderül, hogy a hazaiakat csak azért nem láttuk, mert ők már korábban elfoglalták a helyüket, és bizony voltak annyian, mint a Fradisták, igaza lett a minifoci-válogatott játékosának, aki még pénteken arról beszélt, valóságos falunap lesz a bajnok vendégjátéka. Az első hangpárbajt még az ebben a szakágban rutinosabb vendégek nyerték a kissé bátortan helyiekkel szemben, a kezdésre azonban kiegyenlítődtek a lelátói erőviszonyok. A lelátót tessék megyei foci értelemben olvasni: egy apró könnyűszerkezetű állványt leszámítva, mindenki ott állt, ahol helyet talált. A szerencsések egy árnyékot adó fa alatt, a kevésbé szerencsések (avagy keményebbek) pedig a napon izzadtak.

Pontban 12.45-kor elkezdődött a meccs, és rögtön megjelentek a minden találkozón kötelező szurkolói típusok. A játék finomságait átlátók, a mindent kommentálók, a mellett állónak - aki pont ugyanazt látta - közvetítő, a mindenkivel kritikus, az örök optimista, és a javíthatatlan pesszimista. Vagyis az ecsediek pont olyanok, mint a világ bármelyik csapatának szurkolói: ízig-vérig drukkerek.

Az 1. perc végén egy lesre futó Fradi-támadás végén egy fiatal hazai drukker jó humorral megjegyezte, hogy "működik a mester taktikája", de 12. percben már ő is kénytelen volt elkönyvelni, hogy vezet a Fradi Alekszandar Pesics büntetőjével, majd Lisztes Krisztián is betalált. A jövő nyáron az Eintracht Frankfurtba távozó fiatal csatár egyébiránt talán a legnépszerűbb Fradi-játékos volt a hazai drukkerek között.

Cserébe a szünet előtt gurított még egyet, majd fordulás után jött két újabb Fradi-gól, de a hangulat mit sem változott, hiszen mindenki pontosan tisztában volt az erőviszonyokkal.

A Fradiban visszatért Botka Endre és Muhamed Besics is pályára lépett, míg a hazai szakvezető - részben kényszerből - a 18 éves Jónás Márkot is pályára küldte. A hazai focisták egyrészt becsülettel küzdöttek, Szabolcsi Máté kapus több nagy védést is bemutatott, Nagy Norbert egy alkalommal szinte az egész pályát átrobogta labdát vezetve és a Fradi-védőket kerülgetve, másrészt pedig vigyáztak rá, nehogy sérülést okozzanak a Fradi játékosainak a csütörtöki Csukaricski elleni Konferencia-liga meccs előtt.

Nem csak Szlovákiában van olyan focipálya, ami mellett elpöfög a kisvonat:

A Fradi végül nyolcnál állt meg, a lefújás után pedig a zöld-fehérek megtapasztalhatták, mennyire szeretik őket az ország még ilyen távoli sarkában is. Drukkerek tucatjai álltak sorba autogramokért, Pászka Lórándék pedig, amit csak eléjük tettek aláírták. Gyerekek fotózkodtak a Fradi sztárjaival, akik ezúttal sokkal ráérősebben indultak haza, már régen járt a csapat busz motorja, amikor még mindig a szurkolók lapogatták Botka Endre és csapattársai vállát.

Lefújás után Varga Ádám, aki ezúttal a Fradi kapuját őrizte a meccs után a pálya egyik végében beszélgetett drukerekkel, mint elmondta, ismerősei, akik csak miatta utaztak több órát, így természetesen oda szaladt hozzájuk a lefújás után. A kapus szerint számukra a kupameccs jó felkészülés volt a csütörtöki Konferencia-liga-meccsre, és nagyon jó érzés volt ennyi drukker előtt pályára lépni.

Bár sok dolga nem akadt a meccsen, ahogy ennek, úgy annak is tudott örülni, hogy a támadójáték olajozottan működött.

A hazai csapat kapusa, Szabolcsi Máté ugyan nyolc gólt kapott, mégis a hazaiak egyik legjobbja volt, akit a lefújás után kézről kézre adtak a meccsre bejelentkező újságírók. A kapusnak több nagy védése is volt, így komoly szerepe van benne, hogy egyszámjegyű maradt a különbség.

Nagy Zoltán, a hazai csapat egyik szélső védője elmondta, életreszóló élményt kaptak a mérkőzéstől, és ugyan a becsületgól nem jött össze, de így sem vallottak szégyent Magyarország legjobb csapata ellen.

"Ott voltak mindenhol, mintha kettővel többen lettek volna a pályán" - foglalta össze szemléletesen a védő, aki elmondta, bármi is lett az eredmény, a beígért közös sörözés nem maradhat el.

A hazai csapat kommunikációért felelős stábtagja, Sarkadi Gergő a középpályán játszotta végig a mérkőzést. A találkozót végigrobotoló focista a lefújás után ismét eleget tett kommunikációs feladatainak és szívesen állt rendelkezésünkre.

A nagy meccs után a csapat fiatal edzője, Harbula Balázs is elégedetten nyilatkozott övéi teljesítményéről.

"Eljutottunk a kapuig, voltak szögleteink, ennél több most nem volt a csapatban. Sok a sérültünk, a cserék is jelzik, hogy kevesen voltunk, ezért is álltak be 18 éves srácok. Annak örülök, hogy tíz gól alatt tudtunk maradni, a fiúk azt játszották, amit kértem tőlük, de mindenki pontosan tudta, merre fog billenni a mérleg, melyik a jobb csapat."