A világháború háború végére Tisza István legnagyobb ellenfele Károlyi Mihály lett, aki támogatóival követelte a háborúból való kilépést, a perszonáluniót Ausztriával (később a teljes függetlenedést) és az általános választójog bevezetését. Még 1917-ben Választójogi Blokk néven új politikai formáció alakult, ami a kormányzattal szembeni pártegyesülés volt.
1918. október 17-én Tisza kijelentette, hogy a háborút elvesztették, s erre egy hétre rá a Választójogi Blokk Nemzeti Tanács néven ellenkormányt alakított.
Az elégedetlen polgárságból és katonákból álló tömeg október 27-én kirobbantotta az őszirózsás forradalmat (nevét onnan kapta, hogy a katonák a Habsburg címer helyére őszirózsát helyeztek), ami 31-én sikeresen végződött. A felfordulás áldozata lett Tisza István is, akinek gyilkosait máig sem sikerült azonosítani. A gyorsan lezajló események végén a még 26-án „homo regiusnak”, vagyis a király kiküldöttjének, képviselőjének kinevezett József főherceg Károlyi Mihályt tette meg Magyarország miniszterelnökének.
Hamarosan Bécsben is kitört a forradalom és november 12-én Ausztriában is kikiáltották a köztársaságot. Másnap Wlassics Gyula IV. Károly elé járult és aláíratott vele egy dokumentumot, mely felfüggesztette az uralkodó joggyakorlását Magyarországon.
November 3-án a Monarchia ugyan fegyverszünetet kötött Padovában, de a déli határát folyamatosan támadták, így Károlyi 5-én Belgrádba utazott és új egyezmény született. Ezzel a kormány úgy gondolta, hogy biztosította a békét és megkezdték a hadsereg leszerelését. Ez hibás döntésnek bizonyult, ugyanis a Belgrádi Egyezményt a környező népek megszegték, s így védtelen volt az ország a támadásaikkal szemben.
A Magyar Nemzeti Tanács november 16-án kikiáltotta a népköztársaságot és kezdetben sikereket is ért el. Bevezették az általános választójogot, és sikerült biztosítani a polgári szabadságjogokat, de a kormányzás minden más téren megbukott. A szélsőjobbon és szélsőbalon is pártok szerveződtek és próbálták az elégedetlenkedőket magukhoz csábítani. Ez nagyjából végbe is ment, hiszen rengetegen elégedetlenek voltak a háború utáni gazdasági helyzettel, a földosztás elmaradásával és az éhínséggel.
Az új rezsim külpolitikája is kudarcot vallott, hiszen a cseh csapatok a Felvidéken, míg a román hadsereg Erdélyben foglalt el több várost is.
Szegeden pedig francia csapatok állomásoztak, hogy elválasszák egymástól a déli területeken vitázó szerbeket és románokat. Hamarosan azonban megérkezett a Ferdinand Vix francia alezredes által vezetett misszió, mely kimondta, hogy a cseh csapatoknak jogában áll a szlovákok lakta területeket elfoglalni és a magyar kormány haladéktalanul vonja ki onnan a saját egységeit. Nem sokkal később a bizottság ugyanígy törvényesítette a román előrenyomulást is.
Végül a Károlyi-kormány sorsát az 1919. március 20-án kiadott Vix-jegyzék pecsételte meg. Eszerint a magyar kormánynak a Debrecen-Gyoma-Orosháza-Hódmezővásárhely vonaltól nyugati irányban 5 kilométerre kell csapatait visszavonnia. Károlyi a lemondást fontolgatta. Ereje nem volt aláírni a jegyzéket, de elutasítani sem merte azt. Belső vívódása közben másnap megtörtént az államcsíny. Röpcédulákon közölték a hamis hírt, hogy Károlyi lemondott és a szociáldemokraták, valamint a kommunisták átvették a hatalmat. Így Garbai Sándor és Kun Béla (a szociáldemokrata és kommunista pártok vezetői) kikiáltották a Tanácsköztársaságot.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.