Egyetlen dologért túrja fel a strandot a sok turista - képek

A kagylóásás Japánban hosszú múltra tekint vissza, egészen a több ezer évvel ezelőtt ott élő, vadászó-gyűjtögető emberekig, akik erről kagylóhéj formájában hagytak maguk után bizonyítékot. Ennek ellenére csak az Edo-korszakban (1603–1868) vált a kagylóásás a mai szabadidős tevékenységgé, amikor a harmadik holdhónap harmadik napján összegyűltek a tengerparton apály idején. Nemsokára a siohigari (szó szerint „apály-összejövetel”) megtalálta a helyét a japán szezonális ünnepségek naptárában.

Nyilván mindenki akkor szeretne a tengerparton lenni, amikor a apály van, és az a lehető legalacsonyabb. Ez általában tavaszi apályt jelent, telihold vagy újhold körül. A siohigari-helyek gyakran hasznos apálymenetrendet tesznek közzé webhelyeiken.

Ha valaki már tudja, mikor és hol fog ásni, ideje összekészíteni a felszerelést. A siohigari hagyományos felszerelése:

• kis kerti villa a homok átfésüléséhez (az íves fogak ideálisak, de az egyenesek is működnek)
• vödör a kagylók összegyűjtéséhez
• hűtő a kagylók élve történő hazaviteléhez

Nem szabad megfeledkezni a strandszandálról, a sapkáról, a fényvédőről, a folyadékról és minden másról, amire szükség van ahhoz, hogy megvédje magát a homok alatt megbúvó kagylóktól, a leégéstől és a hőgutától.

A terv az, hogy az apály által feltárt homokos területeken ássuk ki a felszín alá temetett kagylókat. Keressen egy kis területet, amelyet még senki más nem használ, ideális esetben egy homokpad part felőli oldalán, ahol a kagylók valószínűleg csapdába estek a levonuló dagály miatt, és hosszas, sekély, gereblyéző mozdulatokkal ásson bele türelmesen a homokba.

Az alábbi képre kattintva a Jokohamában található Marine Park strandján készült, ahol apálykor a turisták kis lapátokkal és vödrökkel felszerelkezve ássák a homokot kagylók után kutatva.

A japán kisnyakú kagyló (aszari), a fő célpont, általában 5 vagy 10 centiméterrel a felszín alatt van eltemetve. Hajlamosak egymáshoz tapadni, ezért ha talál egyet, alaposan ellenőrizze a környéket, hogy vannak-e ott mások is. A homokban lévő apró lyukak utalhatnak az ott élő élőlényekre. Ügyeljen arra, hogy csak egészséges, élő kagylót szedjen, mert az elhullott vagy sérült kagylók mérgezőek lehetnek. Egyes helyeken borotvakagyló (mategai) és közönséges keménykagyló (hamaguri) is élhet – keressen további információkat az egyes strandokról.

Például a jokohamai Marine Parkban csak 2 cm-es vagy annál nagyobb átmérőjű kagylókat lehet vinni, és személyenként 2 kilogrammnál többet nem lehet elvinni. Egyes helyekre belépőt kell fizetni. Az egyes helyszínekre vonatkozó szabályok általában elérhetőek lesznek az interneten, és jól láthatóan közzéteszik a helyszínen.