Szlalomkirály - Hyundai i10 1.2 teszt

Nehéz lenne férfiasnak nevezni a belteret is, különösen a piros betétek tesznek sokat azért, hogy inkább a hölgyek érezzék otthon magukat az i10-ben. A hangulat egyébként alapvetően vidám, a váltókart a középkonzolon kell keresni, az anyaghasználatra viszont furcsa kettősség jellemző. Miközben a kárpitok tartósnak néznek ki és tapintásukra sem lehet panasz, addig műanyagokból már csak olcsóbbak beszerzését tette lehetővé a büdzsé.

Tekintettel az igényes európai piacra, az összeszerelés minőségére nagyon ügyelt a Hyundai, de így sem lehetett eltitkolni, hogy a burkolatok kopognak. Csalódás a kormány, ennél olcsóbbat valószínűleg nehéz lett volna felkutatni, érdességével és kellemetlen fogásával jelentősen rontja a beltér összhangulatát, ennyire kár volt spórolni. Áttekinthető, a végtelenségig leegyszerűsített a műszerfal, nehéz lenne elveszni az adatokban, de a Hyundai nem is akarja tagadni, hogy elsősorban a funkcionalitás lebegett a szeme előtt az i10 megalkotásánál.

Erre utal a rádió is, amelynek hangzásvilágánál rosszabbal én még esküszöm nem találkoztam, mp3-képesség ide vagy oda. Lehet, az én igényeim túl nagyok, de nagy tétben le merném fogadni, hogy a Hyundai által hozott audióélményt nagyapám Sokolja tíz évnyi némaság után is lazán üti, annyira dobozszerű, élvezhetetlen hangok jönnek a hangszórók felől, hogy mindenki jobban jár, ha csak végszükség esetén van bekapcsolva.

A Hyundai legkisebb modellje az Atost váltotta a kínálatban

Nem meglepő, hogy a beltér helykínálata kompromisszumos, különösen a pedáltér tűnik szűkösnek. Hátulra elvileg hárman férnek be, gyakorlatban inkább ketten, jó hír viszont, hogy a hátsó padot sikerült a lehető leghátrébb tolni, így a térdeknek meglepően sok hely jut. Ennyi jár is a keskeny kabinért cserébe. Nem érheti panasz az ülőlap hosszát és a tömés keménységét sem, bár ez olyan kategória, ahol az ilyesmi nem számít döntő tényezőnek.

De megmondom, meddig tart az összes negatívum hatása: a korábban említett két kilométerig. Lenyűgöző, hogy a Hyundai mennyire jól eltalálta ezt az 1,2-est motort, az a szó, hogy pörgős, nem adja vissza hűen, mit tud. Kereken egytonnás az i10, pontosan annyi, mint az új Swift, de a maga 75 lóerejével lényegesen jobb menetteljesítményeket ad, mint a Suzuki 1,3-asa 92-vel. Hibátlan az összhang a motor és a váltó között, a rövid áttételeknek köszönhetően igazi szlalomkirály a legkisebb Hyundai városi körülmények között.

Meglepően jó az 1,2-es benzinmotor, városban mindig van tartaléka

Mivel aprócska, mindössze 3,5 méter hosszú, eleve mindenhova befér, ezt ráadásul tökéletesen ki lehet használni a mindig nyomatékos motorral. Ugyan csak 118 Nm a maximum, de a gázra lépve sose érezni olyat, hogy nincs tartalék, állítom, ezekből az adatokból többet nem lehetett volna kihozni. Érzésre kicsit kemény az ötfokozatú kézi váltó, határozott kezelést kíván, ezt viszont pontossággal hálálja meg.

Alapvetően kellemes hangulatú az utastér, bár a piros betétek kicsit nőiesek

Egyetlen hátránya van a rövid áttételezésnek, mégpedig hogy a motor kicsit hangos, pláne, ha az élvezhetetlen rádió is ki van kapcsolva. Közlekedni mégis annyira jó az i10-zel, hogy a zaj fel sem tűnik, lehetetlen nem belefeledkezni a városi forgatagba és kihasználni a lehetőségeket. Tankolásnál jön a következő meglepetés, merthogy rendszeres odalépésekkel is hozza a motor a katalógusban szereplő városi fogyasztást - na jó, ez kis csúsztatás, mert a számológép végül is egy tizeddel magasabb értéket mutatott.

Kicsit árnyalja a képet, hogy a 15-ös felnikkel és a peres gumikkal nem az igazi a futómű, pattog velük az autó, mint a veszedelem. Lehet, hogy kicsit csúnyább lesz a kocsi, de kellenek rá a ballonosabb gumik, valószínűleg nem tesznek rosszat a kanyarstabilitásnak sem. Jól adagolható a fékerő, azért pedig külön piros pont jár, hogy hátulra is tárcsafékek kerültek a kategóriában divatos dobok helyett.

200 liter feletti csomagtartót sikerült kialakítani, a poggyászok rögzítését kis fülecskék is segítik

Comfort felszereltséggel és klímával 2,739 millió forinttól indul az 1,2-es i10, a 75 lóerős motor 190 ezerrel kerül többe, mint az alap 1,1 literes blokk. Látatlanban is megéri, nehezebb kérdés viszont, hogy Hyundai vagy Suzuki: 1,2-es benzinessel, mp3-mal és klímával 2,72 millióba kerül a GLX Splash, talán erre a 19 ezerre lehetne mondani, hogy nem tétel. Ha nálunk az asszony döntene, mint ahogy nem, biztosan i10-ünk lenne: vissza sem akarta adni a kulcsot.