Ambrus: "A Viszkis-kép nem feltétlenül igaz"

Annak tudatában vagy, vagy érzed annak hatását, hogy médiaszereplő vagy? Van ennek jelentősége most?
Nem tudom, nehéz ezt megítélni. Meggyőződésem, hogy én egy antihős vagyok. Ezt most nem azért mondom, mert valami jópofa dolgot akarok mondani, inkább szeretnék egy Pulitzer-díjat, valahol majd az életben valamit, de ez sajnos... Nyilván ez az életemnek a hozadéka, nem fogom letagadni. Ha lesz gyerekem, el fogom neki mondani, hogy a papa egy kissé túlpörgette magát... Nem tudom... Igazából nem az én feladatom megítélni, hogy ez most jó dolog, ez a szereplés mit hoz, egy biztos: oltári nehéz lesz ebből a beskatulyázott "rabló", "Viszkis" szerepből egyszer majd az életben kimásznom. Sajnos Magyarországon az előítélet egy óriási probléma, azt hiszem, ezzel nem mondtam újat, ismét, és ez az előítélet mindenkit nyomon kísér. Én szeretnék majd egyszer, ha kikerülök, olyan dolgot csinálni, hogy az emberek ne azt mondják, hogy az illető a múltjából próbál megélni, ellentétben számos haknizó, meg nem tudom, milyen emberkékkel, akik a 30 évvel ezelőtti dolgaikból élnek meg. Nem, én olyat szeretnék csinálni, ami aktuális, ami az adott helyzetben szól, vagy nem szól, nem azt, hogy 30 évvel ezelőtt kiraboltam 5 bankot.

Konkrétan mire gondolsz, milyen terveid vannak? (Nagyon távoli terveid.)
Vagy nagyon közeli. Elsősorban, a főiskola abszolválása, ez a Dunaújvárosi Főiskola, ahol média és kommunikáció szakon vagyok, hogyha ezt elvégezném, akkor elméletileg lenne esélyem, hogy a médiába valamilyen szinten betekintést nyerjek. Ez azért kihívás, hiszen a saját bőrömön megtapasztaltam azt a fajta nihilt, ami a magyar újságírást, annak is egy bizonyos rétegét érinti. Ezt elsősorban a bulvárra értem. Azt mondom, basszus, ilyen szinten akár még én is tudok írni. Egyszerűen agyrém, amikor találkoztam plagizált, innen-onnan összeollózott dolgokkal, és akkor azt mondtam magamban, hogy ez a szint? Meggyőződésem volt, hogy ennél lejjebb már nem lehet menni... Sajnos lehet. Mindig van egy szint, ami alá le lehet menni, és már elnézést, a bálnaszar alá kezdünk e tekintetben menni, és azt tudjuk, hogy az azért elég mélyen van.

Neked sokat adhat, hogy van ez az amerikai könyv, van ez az amerikai film - állítólag Johnny Depp már olvassa a forgatókönyvet -, ha egyszer talán elkészül, abból neked jut valami?
Ezt szét kéne bontani ugyebár. Az amerikai vonal lóg a levegőben egyelőre, a magyar változat az, ami kézzel fogható, és testközelségben van. Az amerikaiak megkerestek pár éve, de egy régi vágású fickó vagyok, és a Dobraynak - aki csinálja a magyar filmet - anno elígérkeztem. Viszont az amerikaiakról tudjuk, hogy ők minden olyan helyzetet el szeretnek kerülni, ami nem tiszta jogi helyzet. Tehát ők nem mennek bele semmilyen olyan "necces" dologba, ami nincs letisztázva. És akkor éppen volt ez az opciós szerződésem a Dobrayval, ami nem volt letisztázva. Ők ugyan felajánlottak egy bizonyos összeget, de itt az összegekről azt ugye tudni kell, hogy bárminemű összeg menne az OTP-nek vissza. Éveken keresztül a végrehajtók küldözgettek ilyen százmillió feletti csekkeket (tehát 30 millióra 70 millió a kamat), és ami az egészben a legaggasztóbb, és számomra megint csak elgondolkodtató, hogy a végrehajtó nem azt mondta, hogy: "kész, nincs lóvé, viszonthallás", nem. Felfüggeszti a behajtást. Tehát hogyha száz év múlva szabadulok, és netán lesz valami kis lóvém, akkor egyszer csak megjelenik a fickó, hogy: "hello, van egy kis sarad". Tehát ez egy abszurd helyzet, nem elég hogy az ember egyszer-kétszer bűnhődik azért, amit csinált, hanem ez egy folyamat része, és nem tudom, hogy egyáltalán vége van-e valamikor ennek az egésznek.

Számszerűleg tudod, hogy mennyit kell majd visszafizetned?
Tudom azt, hogy mennyi volt az én saram. Tudom, ez is bicskanyitogató, az én saram hozzávetőlegesen százmillió forint. Voltak bűntársak, megtérült némi lóvé, tehát nem önszántamból, hanem ott helyben lekapcsoltak, és megtalálták a lóvét, de ez százmillió, amit elismerek, ezért megkaptam a 17 évet, azt hiszem, hogy ez egy kellő büntetés, és kellőképpen elgondolkodik az ember, aki ilyen dolgokat próbál a jövőben is csinálni.