Ambrus: "A Viszkis-kép nem feltétlenül igaz"

Tudod most már tudatosan módosítani a rólad kialakult médiaképet, vagy spontán működik, tőled függetlenül, a falakon kívül?
Azért szeretnék egy-két dolgot tisztába tenni. Én nem azt nehezményeztem, hogy negatív képet festenek rólam, én azt nehezményeztem, hogy az objektivitás teljes hiányában próbálnak lejáratni, tehát a tények és a lejáratás között van egy árnyalatnyi különbség. És nagyon nehezményezem mindezt a mai napig. Az újságíró álláspontot foglal, amikor leír valamit, de mikor elkezd véleményezni, és ő formál meg dolgokat, az már régen rossz. Én igyekszem bizonyos tudatosságot belevinni a dologba, és itt elsősorban nem arról van szó, hogy megtértem - nem tértem meg, hanem megvilágosodtam, és rájöttem arra, hogy az a fajta világkép, amit én üzentem, hogy hú de jó buli, hogy elmegyek és kirabolok három bankot, az nem feltétlenül jó. És most a tudatos szereplés mögött egyfajta PR-érték is van, tehát próbálom magamat, úgymond, újból felépíteni, tehát itt erről szól az egész. Nem arról szól, hogy én most milyen fasza gyerek vagyok, és mennyire exhibicionista, nem. Nem tagadom, hogy mindenki meg van áldva egy bizonyos szereplési vággyal, én is szeretem magamat, de elsősorban az üzenete az egésznek az, hogy megpróbálom újból felépíteni magamat, és új emberként igyekszek majd, ha eljutok oda, megjelenni.

"Apa egy kicsit túlpörgött", mondod majd a gyerekednek. A túlpörgés mit jelentett, volt egy pont, amikor már nem lehetett megállni?
Egész pontosan az, hogy voltak olyan szituációk, amelyeket a mai fejemmel már nem csinálnék meg. Elsősorban néhány olyan durvább megnyilvánulásomra gondolok, ami nem feltétlenül kellett volna, de az adott helyzetben én úgy gondoltam, hogy az a fajta agresszivitás, az a fajta stílus, még mindig jobb, mint embereket itt-ott-amott összelövöldözni, tehát én azt mondtam, hogy a verbális kommunikációval olyan szintű helyzetbe tudom hozni a környezetemet és olyan szintű erőszakot alkalmazok, amit még tudok irányítani. Tehát a túlzott erőszak, és most itt nem akarok belemenni újból a szakmai dologba, a túlzott erőszak olyan hatást vált ki az áldozatból, ami azt eredményezi, hogy kicsúszik a kezedből az irányítás. Ez pszichológia. Tehát hogyha az ember túlzottan erőszakot visz be egy helyzetbe, onnantól kezdve nem ő irányít, és én mindig arra törekedtem, hogy az adott helyzetet én uraljam és én irányítsam.

Ennek is volt köszönhető a virágcsokor meg a kedves üzenetek?
A virágcsokor tulajdonképpen egy filmből vett séma, egész pontosan, és nem a hölgynek vittem, hanem a helyzet megkövetelte, hiszen le volt adva már szinte minden postahivatalban, bankfiókban a fantomképem, és úgy gondoltam, hogy iszonyatosan praktikus innen kivenni a fegyvert, jobb, mintha belső zsebből vagy farzsebből akarnám előráncigálni, elakadhat, meg bármi történhet ebben a helyzetben. Igen, hát egy virágcsokorból milyen frappáns elővenni egy pisztolyt! Tudom, hogy ez egy kissé...

Színpadias.
Színpadias, igen. Ha most megfordítom a helyzetet, ha te ültél volna a másik oldalon, nem biztos, hogy örültél volna a dolognak, de nyilván a helyzetnek megvolt a maga profánsága azzal, hogy én elővettem egy csokor virágot, és abból... Az egy más kérdés, hogy a zsaruk majd megint újból belemagyaráztak dolgokat. Meg a kutyámmal is, hogy lelőttem a kutyámat, szóval ez is olyan csúsztatások halmaza... A Keszthelyi, a "főzsaru" azt mondta most a Nap-kelté-ben, hogy én le akartam lőni a kutyámat. Hogy én ezt mondtam neki, mikor elkaptak. Miközben ő akkor, hozzátenném zárójelben, a postás szerepét töltötte be, tehát semmi köze nem volt az elfogásomhoz, tehát őket kiküldte a BRFK, és mint futárszolgálat engem tulajdonképpen bezsuppoltak a Teve utcába. Most a kutyámról még annyit, hogy valóban tettem egy olyan kijelentést, hogy amennyiben az egyik hozzátartozóm nem tudja elvállalni a kutyámat, hiszen neki is volt egy kiskutyája abban az időben, akkor inkább lőjék fejbe a kutyát, mintsem beadják egy ilyen dilettáns menhelyre, ahol hát tényleg, emberkék abból élnek meg, hogy a kutyákat tulajdonképpen a saját dőzsölésükre használják. El szerettem volna kerülni, hogy az én kutyám egy ilyen lelenctelepen sínylődjön, és ezt mondtam, hogy ha nincs más választás, és nem tudja a hozzátartozóm befogadni, akkor lőjék le.