Alonso ismét kettétört egy pályafutást, Leclerc épített magának egyet

Sauber

Charles Leclerc, Marcus Ericsson: 17-4
Átlagos különbség: 0,510 mp Leclerc javára

Kissé nehézkesen indult a szezon a szupertehetségnek kikiáltott Leclerc számára, ráadásul a Saubernek is idő kellett, mire elkezdtek működni a fejlesztéseik, de a csomagjuk a bakui hétvégétől egyre jobb lett, és a monacói pilóta is mindent megtett, hogy felhívja magára a figyelmet, jó értelemben. Leclerc a megalázó kategóriába sorolható 17-4-es aránnyal verte sokkal tapasztaltabb, de nem túl nagyra értékelt csapattársát az időmérőkön, ráadásul hatalmas lett az átlagos tempókülönbség is köztük. Ez részben abból adódik, hogy Leclerc 7 alkalommal bejutott a Q3-ba, ahol magasabb teljesítményszintet használhatott, de ezt sem adták neki ingyen. A szezon egészét tekintve átlagosan 3 hellyel indult előrébb Ericssonnál.

Leclerc 0,5 helyet javított a rajtoknál, Ericsson 0,3-at, pedig általában hátrébb indult a csapattársától, és végül a pontok terén is 39-9 (!) lett az állás, így nem csoda, hogy a Sauber anyagi helyzetének megszilárdulásával megköszönték a svéd pilóta szolgálatait. A szezon során Leclerc többször is kimagaslóan szerepelt a Sauberrel, míg a tapasztalt Räikkönen a Ferrariból annak ellenére sem hozta ki a benne rejlő lehetőségeket, hogy a korábbi éveknél jobb eredményeket ért el, így a monacói és a finn pilóta helycseréje vállalható kockázatnak tűnik mindkét istálló részéről.

Toro Rosso

Pierre Gasly, Brendon Hartley: 13-6
Átlagos különbség: 0,118 mp Gasly javára

A Honda motorokkal együtt járó műszaki problémák és a gyakori ugrálás a specifikációk között nehézkessé teszi a Toro Rosso pilótáinak értékelését, de ahogy a pontok, úgy az időmérős helyezések között is kirajzolódik a Red Bullhoz katapultált Gasly fölénye, az átlagos különbség azonban nem számottevő a két pilóta között.

Gasly hatszor, Hartley kétszer jutott be a Q3-ba, és a francia pilóta 29-4 arányban a pontszerzés terén is alaposan elverte a csapattársát, így nem meglepő, hogy bizalmat szavaztak neki Ricciardo helyén, a kérdés inkább az, hogy WEC-világbajnokként Hartley tényleg annyira elveszett lenne, hogy egy F2-es újoncot (Alex Albon), és a már kétszer kirúgott Danyiil Kvjatot alkalmazzák helyette.

Williams

Szergej Szirotkin, Lance Stroll: 12-8
Átlagos különbség: 0,066 mp Szirotkin javára

A Williamsnél az idén elsősorban nem a pilóták kerültek a figyelem középpontjába, hanem az, hogy egy olyan autóval érkeztek meg Ausztráliába, amelynek versenyképességét az egész szezon során képtelenek voltak érdemben fejleszteni. Mivel Lawrence Stroll javaslata, hogy 2019-től a Williams vásároljon fődarabokat a Mercedestől, süket fülekre talált, a kanadaiak inkább megszerezték a Force Indiát, és ezzel egy várhatóan versenyképesebb ülést adnak majd Lance számára.

Ez azonban nem leplezi a tényt, hogy az ifjú Stroll kikapott az újonc Szirotkintól az időmérős párharcban, ráadásul jövőre Pérez ellen kell bizonyítania, aki még úgy is kemény diónak ígérkezik, hogy Ocon őt is alaposan elkalapálta az időmérőkön. Stroll ismét kiemelkedően jól szerepelt az aerodinamikai teljesítményre kevésbé érzékeny Monzában, így érdekes lesz látni, hogy a silverstone-i istállónál mit tudnak kihozni belőle.

Szirotkin szépen helytállt Stroll ellen, de az oroszok erős háttere nélkül ez kevés volt ahhoz, hogy megtarthassa az ülését a Mercedes üdvöskéje, George Russell és a nagy visszatérő, a lengyel olajtársaság által szintén szépen kitömött Robert Kubica ellen.